Tudásbázis

Ajánlott és kötelező olvasmányok

Alsó tagozat

Ajánlott olvasmányok alsó tagozatosoknak

Célunk megszerettetni a gyerekekkel az olvasást úgy, hogy az öröm legyen és élvezet. Nagyon fontos, hogy életkoruknak megfelelő könyveket adjunk a gyerekek kezébe, ehhez szeretnénk segítséget nyújtani a következő listával.

1 – 2. osztályosoknak

Fésűs Éva:
  • Csupafül 22 meséje

Lázár Ervin:

  • A Négyszögletű Kerek Erdő
  • Szegény Dzsoni és Árnika
  • A Hétfejű Tündér
  • A kisfiú meg az oroszlánok

Bartos Erika:

  • Bogyó és Babóca

Bosnyák Viktória:

  • Tündérboszorkány
  • Ezt nevezem!

Békés Pál:

  • A kétbalkezes varázsló

Csukás István:

  • A téli tücsök meséi

Benedek Elek:

  • Szélike

Fésűs Éva:

  • Mirr-Murr kakandjai

Szutyajev:

  • Vidám mesék

Tersánszky Józsi Jenő:

  • Misi mókus kalandjai

3 – 4. osztályosoknak

Fekete István:

  • Vuk
  • Tüskevár
  • Bogáncs

Tatai Sándor:

  • Kinizsi Pál

Lázár Ervin – Lázár Zsófia:

  • Bogármese

Mándy Iván:

  • Csutak és a szürke ló

Félix Salten:

  • Bambi

Janikovszky Éva:

  • A hét bőr
  • Égigérő fű

Alan Alexander Milne:

  • Micimackó

Erich Kästner:

  • A két Lotti
  • Emil és a detektívek

Kipling:

  • A dzsungel könyve

Bálint Ágnes:

  • A repülő dívány

Berg Judit:

  • Rumini

Csukás István:

  • Nyár a szigeten
  • Utazás a szempillám mögött

Lindgren:

  • Harisnyás Pipi történetei

Fehér Klára:

  • Mi, szemüvegesek

G. Szabó Judit:

  • Hárman a szekrény tetején

Móra Ferenc:

  • Kincskereső kisködmön

Nógrádi Gábor:

  • Petepite

Felső tagozat

5. osztály

Kötelezők

  • Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
  • 2-3 népmese (magyar és európai)

Ajánlott művek a tananyaghoz kapcsoltan

Népdalok, mesék témakörben

  • 4-5 népdal
  • Heltai Gáspár: Száz fabula (részletek)
  • H.C.Andersen: A császár új ruhája
  • Grimm testvérek: Mesék
  • Hetvenhét magyar népmese

Természet, táj szülőföld témakörben

  • Mitológiai és bibliai történetek (Prométeusz-mítosz; Daidalosz és Ikarosz; A világ teremtése; A bűnbeesés; A vízözön; Jézus születése és gyermekkora)

Élethelyzetek, emberi kapcsolatok

  • Gárdonyi Géza, Móra Ferenc novelláiból
  • J. Verne: Sándor Mátyás
  • R. Kiplin: A dzsungel könyve
  • stb.

6. osztály

Kötelezők

  • 2 történeti monda (Lengyel Dénes: Régi magyar mondák c. válogatásából)
  • Gárdonyi Géza: Az egri csillagok

Ajánlott művek

Ifjúsági irodalom témából

  • Defoe: Robinson Crusoe
  • J. Verne: Kétévi vakáció
  • Erich Kästner: A két Lotti

Képek és formák a költészetben

  • Lírai művek (Csokonai, Vörösmarthy, Petőfi, Arany, Szabó Lőrinc, Kosztolányi, Weöres Sándor műveiből)

Monda, rege, ballada témában

  • Lengyel Dénes: Régi magyar mondák
  • Árpád népe 1000 év magyar mondái (Kovács Andrea szerkesztésében)

7. osztály

Kötelezők

  • Jókai Mór: A nagyenyedi két fűzfa
  • Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője
  • Mikszáth Kálmán: 3 novella A jó palocok; Tót atyafiak c. novelláskötetéből
  • Szigligeti Ede: Liliomfi

Ajánlott művek

A líra alapformái c. témakör

  • Különféle témájú lírai alkotásik a világ és a magyar klasszikus irodalmából (Pl: Mikszáth, Móricz, Krúdy, Kosztolányi, Tamási Áron stb.)

A regény változatai c. témakör

  • Részletek Jókai Mór regényeiből (pl: A kőszívű ember fiai; Az aranyember)
  • Mikszáth Kálmán: A gavallér
  • C. Dickens: Twist Olivér (részlet)

Egy drámai mű feldolgozása témakörhöz

  • Budai: Színház az egész világ
  • Moliére: A fösvény
  • Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok

Irodalom a reformkorban

  • Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi 1-2 műve a romantikus stílusjegyeinek megfigyelésére

8. osztály

Kötelezők

  • Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig Shakespeare: Rómeó és Júlia

Ajánlott művek

Az irodalom határterületén című témához

  • Változatos témájú irodalmi művek népszerű irodalmi alkotások a magyar és világirodalomból (fantasztikus művek, lektűr, krimik stb.)

Az irodalom nagy témáiból című témához

Regények, regényrészletek, elbeszélések:

  • Katinthy Frigyes: Tanárúr kérem
  • Kosztolányi Dezső: Pacsirta (filmváltozat)
  • Mikszáth Kálmán: Tímár Zsófi özvegysége
  • Tamási Áron: Ábel a rengetegben

A Nyugat első nemzetékének irodalmából

  • Ady Endre
  • Babits Mihály
  • Kosztolányi Dezső
  • Móricz Zsigmond
  • Juhász Gyula
  • Tóth Árpád műveiből egy-egy mű

A dráma világa

  • Mezei Éva: Játszunk színházat

Kortárs irodalom

  • Művek Áprily Lajos, Illyés Gyula, Nagy László, Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Sütő András műveiből
  • Alföldi Jenő: Versek és elemzések 13-14 éves diákoknak
  • Fűzfa Balázs: Miért szép - verselemzések
  • Bene Kálmán: Kalauz a versértelmezéshez

Szülőknek ajánljuk

Vekerdy Tamás:

  • Kicsikről nagyoknak I. II. rész

Reichlin-Winkler:

  • Túlélőkalauz szülőknek

Köves J. Julianna:

  • Illik tudni

Varga Domokos:

  • Nem születtünk szülőnek
  • Kutyafülűek
  • Kamaszkrónika

Ranschburg Jenő:

Robert Fischer:

  • Hogyan tanítsuk gyermekeinket tanulni?
  • Tanítsuk gyermekeinket gondolkodni játékokkal!

Dr. James Dobson:

  • Fegyelmezz! Megéri!
  • Az akaratos gyerek

Vandra Attila:

  • Neveljünk, de hogyan?

Angol nyelvtani rendszerező

Amit egy kakucsi sulisnak tudni illik. ;)

Jelen - Present Tenses

Present Continuous

  1. Ha a cselekvés a beszéd időpontjában zajlik.

    I’m writing a letter now.
    She is having a shower at the moment.

  2. Változó helyzet kifejezésére

    Computers are getting faster nowadays.
    The climate is getting warmer.

  3. Átmeneti, ideiglenes helyzet

    I usually go to work by bike, but this week I’m going by car.

  4. Előre eltervezett, (közel) jövőbeli cselekvésre

    They are going to Italy this weekend.
    I’m visiting my grandmother tomorrow.

  5. A beszélőt bosszantó, rendszeresen ismétlődő cselekvésre always-zel

    You’re always sending me spam mails.

Present Simple

Használata

  1. Ismétlődő cselekvéseknél

    I often go out on Saturdays.

  2. Általános dolgokról, napi rutin:

    My mother works in a bank.
    I get up at 6 o’clock.
    He usually swims on Mondays.

  3. Örök igazság, a természet törvényei

    Water boils at 100 C.
    The sun sets in the west.

  4. Közvetítés: sportesemény, film vagy könyvismertető

    Smith passes the ball to Owen and he scores!
    Romeo meets Juliet.

  5. Ha menetrendszerű dologról beszélünk: vonat, repülő, színház, mozi, etc. (jövő idejű jelentéssel bír)

    My train leaves at 5 pm. on Sunday.

  6. Here/there:

    Here comes Tom.

    vagy

    Here he comes.

Jövő - Future Tenses

Future Simple

  1. Olyan esetben, amikor a beszéd pillanatában döntjük el, hogy mit fogunk csinálni.

    I’m hungry. Really? I’ll get you a sandwich.

  2. Ha segítséget nyújtunk vagy felajánlunk valamit

    I can’t use this computer. I’ll show you.

  3. Ha valamit megígérünk.

    I promise I’ll be here.

  4. Udvarias kéréseknél

    Will you open the door, please?

  5. Ha megjósolunk valamit előjel nélkül

    I think it will rain. (Nincsenek felhők)

  6. Bizonyos kifejezések után: I hope, I think, I’m sure, I wonder, I suppose, I guess, perhaps, probably
  7. életkor

    He will be 20 next month.

Going to

Going to: to be going to + ige 1

  1. Jövőbeli terv vagy szándék kifejezésére használjuk:

    I’m going to buy a car next month.

  2. Olyan jövőbeli cselekvés kifejezésére, amiről biztosan lehet tudni, hogy meg fog történni, hiszen vannak előjelei:

    Look at those clouds! It is going to rain.

  3. Múlt időben: was/were going to (úgy volt, hogy)

    On Sunday she was going to study, but she lost her books. (Vasárnap úgy volt, hogy tanulni fog, de elvesztette a könyveit.)

Múlt - Past Tenses

Past Continuous

használata:

Past Simple

Past Simple: az ige 2-ik alakja, segédige: did

  1. Rendszeres múltbéli cselekvés kifejezésére
  2. Történet elmondásakor, a cselekvések egymás után következnek:

    I got home, went upstairs and opened the window.

  3. Bizonyos időhatározókkal: ago, yesterday, last night, last week, in 1995, in February
  4. Ha pontosan tudjuk, hogy a múltban mikor történt a cselekvés és be is fejeződött.

Angol osztályonként

4. osztály

5. osztály

6. osztály

A november 25-ei bemutató óra anyaga
InterWrite fájl
Pdf fájl

Rendhagyó igék három alakja - kiejtéssel :)

8. osztály

Szenvedő szerkezet - Passive

clean damage find give invite make make show steal take

1. The room _____ every day.
2. I saw an accident yesterday. Two people _____ to hospital.
3. Paper _____ from wood.
4. There was a fire at the hotel last week. Two of the rooms _____
5. 'Where did you get this picture?' 'It _____to me by a f iend of nine.'
6. Many American programmes _____on British television.
7. 'Did Jim and Sue go to the wedding?' 'No. They _____ but they didn't go.'
8. 'How old is this film?' 'It _____in 1965.'
9. My car _____last week but the next day it _____by the police.

Unit 2 Szólista
Unit 1 Szólista

Fotószakkör

Gyorstalpaló

Ez a rész a fényképezés alapjait és a kisfilmes tükörreflexes fényképezőgépek használatát írja le röviden és tömören. Nem tartalmaz elméleti fejtegetéseket, inkább a gyakorlati felhasználásra koncentrál.

A fényképezés és a fényképezőgép

A fény és a fotográfiai folyamat

A fényképezéshez és a látáshoz nélkülözhetetlen a fény. A fény elektromágneses sugárzás, mindig valamilyen fényforrásból indul ki, és egyenes irányban terjed. A fényforrás szabadban általában a nap. A fényforrásból kiinduló fénysugarak a témáról visszaverődve a fényképezőgép objektívjébe jutnak, ahol a lencséken átlépve úgy változtatnak haladási irányt, hogy a filmen kirajzolják a téma képét. A ráeső fény hatására a film fényérzékeny anyagában láthatatlan kémiai változások jönnek létre, melyek a film előhívása után láthatóvá válnak. A negatív filmekről általában nagyított papírkópia készül, a diapozitív filmek előhívás és keretezés után azonnal vetíthetők.

A fényképezőgépek

gep2.jpgFényképezőgépeket különféle alkalmazási területek szerint, hatalmas választékban gyártanak, a legolcsóbb egyszer használatos gépektől a speciális professzionális kamerákig. A különféle felhasználási területek más és más filmformátumot és gépkialakítást igényelnek. A normál film (kisfilm, leica film) a legelterjedtebb filmformátum, amelyhez rengetegféle fényképezőgépet gyártanak. Az igényes amatőrök körében a legelterjedtebbek a cserélhető objektíves, manuális, félautomata vagy automata de félautomata és manuális üzemmódban is használható kisfilmes tükörreflexes fényképezőgépek, mivel ezeken a gépeken a "fényképezési paraméterek" a fotós szándéka szerint tetszőlegesen változtathatók, teret engedve a kreativitásnak és a felmerülő feladatok egyedi megoldásának. A továbbiakban ezekről a fényképezőgépekről, tartozékaikról és használatukról beszélünk. (Kép: Nikon F3, gyári fotó.)

A fényképezőgép felépítése

gep.jpgAz ábrát végigkövetve: A fénysugár a lencséken keresztül belépve az objektívbe, a rekesznyíláson át a tükörre vetül. A rekesznyílás növelésével vagy csökkentésével az áthaladó fény mennyisége változtatható. (Szemünk pupillájához hasonlóan működik, de itt a kívánt rekeszátmérőt azaz fénymennyiséget kézzel kell beállítani.) A tükör a rá érkező fényt a fölötte elhelyezkedő mattüvegre vetíti, itt jön létre a keresőben látható, de felcserélt oldalú kép. A mattüveg fölött elhelyezkedő pentaprizma feladata, hogy a felcserélt oldalú képet oldalhelyesre visszafordítsa. A szemlencse biztosítja, hogy a keresőben éles képet lássunk. A tükör mögött helyezkedik el a zárszerkezet, közvetlenül mögötte a film, majd a gép hátfala.

Az expozíciós folyamat

Exponálásnak a fénynek a filmre való engedését értjük. Az expozíció előtt a tükör fölcsapódik, így az expozíció pillanatában a kereső elsötétül, mivel a fölcsapódó tükör eltakarja azt, hogy a fény a kereső helyett a filmre juthasson. A modern fényképezőgépekben egészen az expozíció pillanatáig a rekesz teljesen nyitva van, hogy a keresés és élességállítás minél világosabb mattüvegen legyen lehetséges. A tükör fölcsapódásával egy időben az objektív rekesze az előre beállított, előválasztott értékre ugrik be. Ezt követően kinyit a zárszerkezet, szabad utat engedve az objektívon át beáramló fénynek, majd az előre beállított idő leteltével visszazár. Expozíció után a tükör és a rekesz visszaáll eredeti helyzetébe. Az expozíció után fel kell húzni a zárszerkezetet, és továbbítani kell a leexponált filmkockát. Ez történhet felhúzókarral, vagy beépített motorral.

A zárszerkezet

redony.jpgA zárszerkezet a film előtt elhelyezkedő, régebbi gépeknél vászonból, a modernebb gépeknél már fémlemezkékből álló redőnyszerű szerkezet, amely az exponálás pillanatában kinyílik, majd a meghatározott (expozíciós) idő letelte után visszacsukódik. A fémlamellás redőnyzár működése: Az exponálás pillanatában a filmkapu előtt elhelyezkedő szétnyitott állapotú redőny lamellái, gyors mozgással felhúzódnak, szabad utat engedve a fénynek. A beállított (expozíciós) idő letelte után a filmkapu aljáról, felfelé haladva egy másik redőny lép az előző helyére, és elzárja a fény útját. A zár felhúzásakor a két redőny visszatér eredeti helyzetébe, természetesen úgy, hogy a mögötte elhaladó filmet ne érhesse fény. A nagyon rövid expozíciós időknél (pl. 1/1000 s) még az első redőny teljes nyitódása előtt el kell kezdeni a kapu zárását a második redőnnyel, így a film előtt végighaladó keskeny rés biztosítja a képkocka minden egyes pontjának a megfelelően rövid idejű exponálását. Villanó (vaku) fény használata esetén azt a legrövidebb záridőt kell alkalmazni, amelynél még van olyan időpillanat amikor a filmkocka teljes terjedelmét egyszerre érheti a fény. Ezt az időt vaku szinkron időnek nevezik és az időállító tárcsán általában jól láthatóan feltüntetik.

Az objektívek

A fényképezőgép talán legfontosabb része az objektív, ugyanis ez vetíti a tárgy képét a filmre, ez a fényképezőgép szeme. Az objektíven állítható be a tárgytávolság, és az objektívbe van beépítve a rekeszszerkezet, amivel az áthaladó fény mennyiségét szabályozhatjuk. Az objektívek rengeteg paramétere közül számunkra a fényerő és a gyújtótávolság a legfontosabb.

Az objektív fényereje

Különféle, itt nem részletezendő okokból belátható, hogy a filmsík megvilágításának erőssége nemcsak a téma világosságától függ, hanem az objektív egyik kiemelt jellemzőétől is. Ez a legfontosabb jellemző az objektív fényereje. Fényerőnek az objektív legnagyobb rekesznyílását nevezzük. A rekesznyílás csökkentésével valójában az objektív fényerejét csökkentjük, így a rekeszállító gyűrűn feltüntetett ún. rekeszszámok az adott helyzetre vonatkoztatott fényerőt jelölik. A rekeszszámok olyan sorozatot alkotnak amelyben minden következő szám a megelőzőhöz képest a fénymennyiség felének átengedését jelenti, tehát a kisebb számokhoz mindig nagyobb áteresztett fénymennyiség tartozik. E sorozat szabványos tagjai: 1; 1,4; 2; 2,8; 4; 5,6; 8; 11; 16; 22; 32; 45; 64; stb. A fényerőt az objektíveken többféle módon is jelölhetik: Pl. egy 2,8-as fényerejű objektívon az alábbi jelölések fordulhatnak elő: 1:2,8 ; f2,8 ; f/2,8

Az objektív gyújtótávolsága

A gyújtótávolság (f) az objektív egyik legfontosabb adata, ennek alapján határozhatjuk meg többek közt hogy az objektív milyen szögben "lát". A gyújtótávolság alapján sorolhatjuk az objektíveket nagylátószögű, normál, tele, stb. kategóriákba.

  • nagylátószögű objektívek: f=...-35 mm Leggyakoribb értékei: 18, 20, 28, 35mm
  • normál objektívek: f=45-55 mm Leggyakoribb értékei: 50, 55mm
  • teleobjektívek: f=70-... mm Leggyakoribb értékei: 85, 135, 200, 300, 400, stb. mm

A normál objektívek látószöge nagyjából megegyezik az emberi szem számára természetesnek tűnő látószöggel, ezért az ilyen objektívvel készült felvételeknek a legtermészetesebb a perspektívahatása. A nagylátószögű objektívek -jellegükből adódóan- látszólagosan "széthúzzák" a teret, míg a teleobjektívek inkább "összenyomják" azt. A fix gyújtótávolságú objektíveken kívül igen elterjedtek a változtatható gyújtótávolságú (zoom) típusok is. Ezek leggyakoribb méretei: 28-80mm, 35-70mm, 70-210mm, 80-200mm, 100-300mm, stb. Az ilyen objeltívek többségénél a gyújtótávolság változtatásával változik az objektív fényereje is, ezért ezeken egy fényerő tartományt tüntetnek fel. Pl. 1:3,5-4,5

Az élesség

Az objektíven beállított távolságban (tárgytávolság) elméletileg minden pont élesnek látszódik. Leggyakrabban a keresőben látható kép alapján állítjuk az élességet (távolságot), de lehetőség van az objektív távolság skálája alapján való beállításra, valamit az autófókuszos fényképezőgépeken az automatikus beállításra.

A mélységélesség

melyseg.jpgValójában (itt nem részletezendő okokból) a beállított távolság előtti ill. mögötti pontok is élesnek látszódhatnak, ezt az élességi tartományt nevezzük mélységélességnek. A mélységélességet alapvetően három adat határozza meg:

  • Tárgytávolság. A mélységélesség határai a tárgytávolsággal rohamosan nőnek, tehát messze lévő téma esetén a mélységélesség több tíz méter is lehet, míg egyes közeli témáknál az még a néhány centimétert sem érheti el. A mélységélesség felénk eső szakasza mindig kisebb mint a távolabbi szakasz, ez kb. 1/3 - 2/3 arányba oszlik meg.
  • Gyújtótávolság. A mélységélesség nagysága az objektív gyújtótávolságával fordítottan arányos.
  • Rekeszérték. A rekesznyílás szűkítésével a mélységélesség nagymértékben növelhető. A rekesznyílás szűkítésével a mélységélesség hatványozottan nő.

Hiperfokális távolság

Mindig találunk olyan távolságot és beállítást, amelynél a mélységélesség hátsó pontja már a végtelenbe kerül, ilyenkor a legközelebbi éles pont a beállított távolság felénél van. Ezt a beállított távolságot nevezzük hiperfokális távolságnak. A mélységélesség meghatározására régebben táblázatokat használtak. Néhány fényképezőgépen lehetőség van a rekesz "beugrasztására" és a mélységélesség vizuális ellenőrzésére, emellett néhány objektíven mélységélességi skálát találunk, amiről leolvasható az adott rekeszérték melletti mélységélesség. Ezek hiányában, kis gyakorlattal a tárgytávolság, a gyújtótávolság és a rekeszérték ismeretében a mélységélesség megbecsülhető.

Fénymérés, expozíció

Az expozíció

Az expozíció során fényt engedünk a filmre. Az expozíció számszerű jellemzésére a fényképezőgépen beállítható adatok, a rekesz és az expozíciós idő értékpárjai használhatók, mivel a fényképezőgép oldaláról ezzel a két értékkel tudjuk befolyásolni a filmre érkező fénymennyiséget.

Az expozíciós idő

Az expozíciós idő a film exponálásának időtartama. Könnyen belátható, hogy ha a filmet hosszabb ideig világítjuk meg, akkor abban nagyobb kémiai változások mennek végbe, mint ha azt rövidebb ideig világítanánk meg. Ma már -a filmek és az objektívek technikai fejlődésének következtében- elegendő a filmet nagyon rövid ideig megvilágítani, ami tized, század, ezred másodperces megvilágítást jelent. A beállítható expozíciós idők szabályos értékei: 1; 1/2; 1/4; 1/8; 1/15; 1/30; 1/60; 1/125; 1/250; 1/500; 1/1000; 1/2000; stb. sec. Az expozíciós idők, -a rekeszszámokhoz hasonlóan- olyan sorozatot alkotnak amelyben minden következő szám a megelőzőhöz képest a fénymennyiség felének átengedését jelenti. Ezeket a számokat a fényképezőgépeken az 1/ elhagyásával tüntetik fel.

A rekesz és a viszonossági törvény

A film megvilágításának időtartama mellett a megvilágító fény erőssége szintén befolyásolja a film elváltozásait. Az objektíven áthaladó fény erősségét a rekesszel szabályozhatjuk. A beállítható rekeszértékek szabványos számsora: 1; 1,4; 2; 2,8; 4; 5,6; 8; 11; 16; 22; 32; stb.Tehát az expozíciót, vagy a rekesz vagy az idő, esetleg mind a két tényező változtatásával tudjuk módosítani, de az expozíció értelemszerűen nem változik, ha a rekeszt 1 értékkel nyitjuk, az expozíciós időt pedig 1 értékkel csökkentjük, így belátható, hogy ugyanazt az expozíciót (fénymennyiséget) igen sokféle rekesz-idő értékpárral állíthatjuk be. Ezt nevezzük viszonossági törvénynek. A megfelelő expozíciós értékpár(ok) kiválasztásához a filmre érkező fényt meg kell mérni.

A fénymérés

fenymer.jpgAz amatőr számára a legegyszerűbb fénymérési módszer, a fényképezőgépbe épített fénymérővel a témáról visszavert fény megmérése. A mai fényképezőgépek szinte kivétel nélkül TTL (through the lens, objektíven keresztüli) fénymérési rendszerrel dolgoznak, ami azt jelenti, hogy keresőben látható képmező "világosságát" mérik. Nagyon sok fénykép adatainak statisztikus kiértékelése alapján kiderült, hogy az átlagos fényképeken az expozíció szempontjából mértékadó részletek általában középen helyezkednek el, ezért a fényképezőgépek beépített fénymérőit úgy tervezték meg, hogy a kép közepén mért értéket súlyozottabban vegyék figyelembe mint a kép szélein mért értékeket (rész integrál mérés, középsúlyos mérés). (ábra) Középsúlyos fénymérő használatakor, ha a téma szempontjából fontos képrészletek nem a képmező közepére kerülnek, a helyes expozíciót a kép közepére állított témával kell bemérni és az így nyert adatokkal már tetszőleges elrendezéssel elkészíthető a felvétel. A modern fényképezőgépekben a középsúlyos fénymérés mellett ún. mátrix fénymérési üzemmód is válaszható, ilyenkor a fénymérő a képmező több (5-20) részén méri a fényt, és az így nyert adatokból beépített számítógép számítja ki a helyes expozíciót. (ábra) A modern fényképezőgépek többségénél ún. spot fénymérési üzemmód is használható, ilyenkor a fénymérő a képmezőnek csak egy nagyon kis részét (általában a közepét) veszi figyelembe az expozíció meghatározásához. (ábra) A legtöbb fényképezőgépben az objektív valamilyen, (mechanikus/elektronikus) úton jelzi a gép számára a rajta előre beállított rekeszértéket, így a fénymérő a rekeszértéket, a beállított expozíciós időt, a beállított film-fényérzékenységet és a beérkező fény mennyiségét figyelembe véve jelez vissza. A régebbi gépekben (pl. Praktica MTL) az objektív nem jelzi a gép számára a rekeszértéket, ezért a fénymérést úgy kell végezni, hogy a rekeszt, az ún. rekeszelőgombbal vagy más kezelőszervvel az előre beállított értékre be kell ugrasztani, így a fénymérő a valós "fénycsökkenést" és a másik három adatot figyelembe véve jelez. A fénymérő helyes működésének előfeltétele, hogy az alkalmazott film fényérzékenységét az erre szolgáló tárcsán (vagy más kezelőszerven) pontosan beállítsuk.

A fénymérő használata

mero.jpgA fénymérő általában a keresőben jelzi vissza a mért értékeket. A gyakorlatban többféle visszajelzési rendszer terjedt el. Az A és a B képen látható megoldásoknál egy mutató jelzi a mért értéket. A mért fény erősségének növekedése/csökkenése a mutató felfele/lefele való elmozdulását eredményezi. A rekesznyílás és/vagy az expozíciós idő csökkentésével a mutató lefelé mozdul el, növelésével felfele. Az expozíció akkor lesz helyes, ha a mutató középen áll. Ha a mutató valamelyik véghelyzetben mozdulatlanul áll akkor az azt jeleni, hogy a beállított idő és rekeszértékek mellett túl sok, ill. túl kevés a fény a műszer méréshatárához képest. Ilyenkor az idő és a rekesz megfelelő irányú módosításával a mutatót vissza kell téríteni mérési intervallumába.A C képen látható megoldásnál a mutatót három LED helyettesíti. Az expozíció akkor lesz helyes, ha a középső, rend szerint kör alakú zöld LED világít. A helyes expozíciótól való eltérés irányát a két nyíl alakú, rendszerint piros LED értelemszerűen jelzi. A megoldás hátránya, hogy a helyes expozíciótól való eltérés mértékét nem mutatja. A D és az F megoldásoknál már minden expozíciós adat közvetlenül a keresőben leolvasható, ennek az az előnye, hogy állítgatás közben nem kell mindig felnézni a keresőből, hogy a rekesz és az időértékeket ellenőrizhessük.

A megfelelő expozíciós értékpár kiválasztása

A mérés után a megfelelő expozíciós értékpárt úgy kell kiválasztani, hogy figyelembe vesszük a fényképezni kívánt téma sajátosságait. Ha nagy mélységélességre van szükségünk, akkor a rekeszt csökkentjük, és az expozíciós időt növeljük. Az expozíciós idő növelésének -kézből fényképezés esetén- határt szab a bemozdulás, berázódás veszélye. A gyakorlatban bevált módszer szerint az adott helyzetben a lehető leghosszabb expozíciós idő (bemozdulás veszélye nélkül) az alkalmazott objektív gyújtótávolságának reciproka. Tehát pl. 200 mm-es gyújtótávolságú objektívvel biztonságosan 1/250 s-al, vagy annál rövidebb idővel lehet kézből fényképezni. Kevés fény esetén, állvány használatával az expozíciós időt több másodpercre, ill. percre lehet hosszabbítani, ilyenkor az ún. "B" időt kell alkalmazni, ami azt jelenti, hogy a zár addig tart nyitva, amíg az exponálógombot lenyomva tartjuk. Mozgó tárgyak esetén az expozíciós idő csökkentésével -a mélységélesség rovására- elkerülhetjük a téma nem kívánt bemozdulását.

Az időautomatika (rekesz-előválasztás)

Egyes fényképezőgépeknél lehetőség van a manuális üzemmód mellett időautomata üzemmódot használni. Időautomata üzemmódban a fényképezőgép a beállított rekeszértékekhez automatikusan rendeli hozzá a megfelelő expozícióhoz szükséges időértékeket, és ezeket rendszerint a keresőben ki is jelzi.

A rekesz-automatika (idő-előválasztás)

Néhány (főleg modernebb) géptípusnál lehetőség van az eddig megismert üzemmódok mellett rekeszautomata üzemmódot is használni. Rekeszautomata üzemmódban a fényképezőgép a beállított időértékekhez automatikusan rendeli hozzá a megfelelő expozícióhoz szükséges rekeszértékeket.Az ilyen (fél)automata üzemmódok nagy előnye, hogy a téma sajátosságaitól függően kiválasztott jellemző (az idő vagy a rekesz) megfelelően kézben tartható, míg az adott esetben kevésbé fontos másik jellemző, a fényviszonyoktól függően az adott határok között szabadon változhat. Az ilyen üzemmódok nagyban megkönnyítik a fényképezőgép kezelését, mivel a lehetséges expozíciós értékpárok közötti mozgáshoz csak egy kezelőszerven kell beavatkozni.

A program-automatika

A programautomatikával is rendelkező fényképezőgépeknél a mind az idő, mind a rekesz beállítását a fényképezőgép végzi. A gép a lehetséges expozíciós értékpárok közül, egy gyárilag meghatározott algoritmus szerint választja ki az adott esetben alkalmazott értékpárt. Az ilyen gépek többségénél lehetőség van a kiválasztott értékpárt módosítani, s így a gép programja felett kontrollt gyakorolni.

A cél-program automatika (motívum program)

A legtöbb ma gyártott amatőr fényképezőgépen a manuális, a félautomata és a programautomata üzemmódok mellett megtalálhatók a portré, tájkép, közeli (macro), sport, éjszakai, stb. programok is. Ezek a programok egy-egy témacsoport sajátosságaira épülő általános szempontokat (sablonokat) foglalnak magukban, természetesen algoritmusok és számítógépes adathalmazok formájában. Mivel ezek a programok elsősorban az adott témára meghatározott sablonokat tartalmazzák, (pl. tájképnél nagy mélységélesség, stb.) értelemszerűen nem(nagyon) alkalmasak speciálisabb, összetett feladatok (pl. tájkép, az előtérben a dombon kis házikóval élesen, futó bemozdult kutyával, és a háttérben életlen faluval) megoldására. Az ilyen programok általában nem engednek beleszólást a működésükbe, kiveszik a fotós kezéből a néhány esetben fárasztó állítgatást, de ugyanakkor megfosztják a fotóst néhány, a szabad alkotás adta lehetőségtől is.

Fényképezés vakuval

A vaku

Ha nincs elegendő fény a fényképezéshez, mesterséges fényforrást kell igénybe venni. A legegyszerűbb ilyen eszközök a fényképezőgép vakupapucsába csúsztatható kis vakuk, melyek igen rövid, de nagy erejű fényimpulzust bocsátanak ki az expozíció pillanatában. Vaku használatakor a fényképezőgépen be kell állítani az ún. vaku szinkron időt, melyet az időállító tárcsán eltérő színű számmal, X-el vagy villám jellel jelölnek. A vakuk felvillanása olyan rövid idejű, hogy az expozíció szempontjából az expozíciós időnek nincs jelentősége, ezért az expozíciót csak a rekesznyílás változtatásával lehet befolyásolni.

A vezérszám

A vakuk fényteljesítménye a vezérszámmal (kulcsszámmal) jellemezhető, ez a vakun fel van tüntetve. (Leitzahl, Guide number, ill. GN.) A vezérszámból és a téma távolságából kiszámítható, hogy az adott helyzetben mekkora rekesznyílással kell fényképezni az optimális expozíció eléréséhez: vezérszám/távolság=rekeszérték Pl.: 32/4m = f:8 A vezérszámot (értelemszerűen) filmérzékenységre adják meg, ez általában 100 ASA.

A manuális vakuk

A régebbi vakuk általában nem rendelkeznek automata funkcióval, minden villanásnál a teljes teljesítményüket leadják. Az ilyen vakukon általában egy expozíciós táblázat található, amiről leolvasható, hogy adott film fényérzékenység és távolság mellett mekkora rekeszérték használandó. Ebben a táblázatban a fenti számítás eredménye található (természetesen több értékre elvégezve).

Az automata vakuk

A mai vakuk többsége rendelkezik automata funkcióval, ami azt jelenti, hogy a vaku fénykibocsátása az előre beállított rekeszértékhez igazodva a téma távolságától függően változik. A vaku érzékeli a témáról visszavert fényt, és úgy szabályozza fénykibocsátását, hogy az adott rekeszérték mellett mindig megfelelő legyen az expozíció. A vakun feltüntetett, és az objektíven beállítandó rekeszértéket munka-rekeszértéknek vagy munkablendének nevezik. Az ilyen vakuknál általában több munkablende is beállítható. Használat előtt az alkalmazott film fényérzékenységét be kell állítani az erre szolgáló kezelőszerven, ezután az alkalmazható munkablende érték(ek) leolvasható(k), és leolvasható, hogy a kiválasztott munkablende mellett milyen távolságig lehet a vakuval fényképezni. Természetesen az automatika kikapcsolható, így a vaku teljes fénykibocsátással, manuális üzemmódban is használható.

A rendszervakuk

A fejlett elektronikával rendelkező, többnyire autófókuszos fényképezőgépekhez ún. rendszervakukat gyártanak, melyek a fényképezőgép elektronikájával együttműködve határozzák meg az adott villantás paramétereit. Az ilyen rendszereknél a témáról visszavert vakufényt -az állandó fényhez hasonlóan- a fényképezőgépbe épített érzékelő érzékeli. A rendszervakuk számos többletszolgáltatást nyújtanak a hagyományos automata vakukhoz képest.

A filmek

A megfelelő nyersanyagot a fényképezni kívánt témától és a felvétel későbbi tervezett felhasználásától függően kell kiválasztani a gyártók meglehetősen bő áruválasztékából.

A fekete-fehér negatívfilmek

A feketével a fehérrel és a szürke különböző tónusaival, néhány hangulat, érzés sokkal jobban kifejezhető, mint a színes képpel. A nagy külföldi gyártók mind jelen vannak filmjeikkel a fekete-fehér piacon de nagyon jó eredmények érhetők el a Váci Forte Fotokémia Rt. olcsó Fortepan filmjeivel is. A fekete-fehér negatívok exponálásánál figyelembe kell venni, hogy amit a színes filmek esetében a színek fejeznek ki, azt itt csak a feketével, fehérrel, ill. a szürke különböző tónusaival lehet megmutatni, így jobban kell figyelni a különböző árnyékok, fények hatásaira, és a kép különböző részleteinek világosságára. Előnye a fekete-fehér filmeknek, hogy általában jobban tűrik a pontatlan expozíciót, így a helyes értéktől jó esetben ?2 fényérték eltérés esetén is a negatívról még jó minőségű nagyítás készíthető.

A színes negatív filmek

Ma a leggyakrabban alkalmazott színes technológia a színes-negatív-pozitív eljárás. A színes negatív filmre érkező fény különböző színei, a film különböző rétegeiben hagynak nyomokat, amelyekből az előhívás után a negatív kép kialakul. A negatív film színei az eredeti színek komplementer (negatív) színei. A negatívot nagyítógépbe fűzve és különböző színekkel a fotópapírra átvilágítva, majd a fotópapírt előhívva, színes pozitív képet kapunk eredményül. A színes negatívok a fekete-fehér negatívokhoz képest általában rosszabbul tűrik a pontatlan expozíciót, így jobb esetben ?1 fényérték eltérés esetén a negatívról még jó minőségű nagyítás készíthető. A pontatlan expozíció (bizonyos határokon belül) a nagyítás során korrigálható, de ez a színek fakulásával, a kontraszt csökkenésével és egyéb minőségromlással jár.

A színes fordítós (pozitív) filmek

A színes fordítós (pozitív vagy dia) filmeket általában az igényesebb amatőrök és a profik használják. A legjobb minőségű, színvisszaadású, felvételeket pozitív eljárással lehet készíteni. Előnye még a negatív eljárással szemben, hogy egyetlen kidolgozási folyamat végeredményt ad, tehát nincs szükség másolásra, nagyításra ami minőségromlással jár. Hátránya, hogy nagyon pontosan, gyakorlatilag ?0,5 fényérték eltérésen belül kell exponálni, ügyelni kell a pontos kidolgozásra, mert itt utólagos korrekcióra nincs mód.

A filmek fényérzékenysége

A különféle feladatokhoz nagyon fontos a megfelelő érzékenységű film kiválasztása. Az alacsony és közepes érzékenységű filmek (25-200 ASA) általános jellemzője, hogy finom szemcsékből épülnek fel, ezért viszonylag jól nagyíthatók, tehát viszonylag nagy nagyítás esetén sem válik a kép zavaróan szemcséssé. Általában jó tónusokkal, színekkel rendelkeznek. A magasabb érzékenységű filmek (400-3200-... ASA) csak kisebb mértékű nagyítást tűrnek el, általában kisebb a kontrasztvisszaadásuk és érzékenyebbek a külső behatásokra. Néhány alkalmazási példa:

  • 50-64 ASA: Profik számára, nagyon igényes, kiváló minőségű, élethű képek készítésére, nagy nagyításokhoz. (általában pozitív technológiában)
  • 100 ASA: Jó fényviszonyok mellett (napos idő), ill. villanófényes (vakus) felvételeknél, ill. nagy nagyításokhoz.
  • 200 ASA: Általános felhasználásra, jó, ill. változó fényviszonyok esetén.
  • 400 ASA: Gyenge, változó fényviszonyok esetén, éjszakai felvételekhez, gyors mozgások fényképezéséhez.
  • 800-3200-... ASA: Extrém fényviszonyok mellett, gyors mozgásokhoz, riportfotózáshoz, tudományos célokra, színházi fotózáshoz vagy bárhol ahol villanófény használata nem célszerű vagy megengedett.

A filmek kezelése

Minden filmet a lejárati időn belül fel kell használni! A mai amatőr nyersanyagok már kevésbé érzékenyek tárolásuk körülményeire, de ha van rá mód érdemes az alábbi alapelveket figyelembe venni. Az exponálatlan nyersanyagokat ajánlatos hűtőben 10 C alatt tárolni. A filmet befűzés előtt szobahőmérsékleten 1-2 óráig hagyni kell felmelegedni. Óvni kell a nyersanyagot nagy hőtől. Az exponált negatívot ajánlatos rövid időn belül előhívatni, ill. az előhívásig hűtőben tárolni.

A gépválasztás

Fényképezzünk mindenhol, bármilyen körülmények között! Gondtalanul vagy kreatívan, saját magunk és mások örömére! Osszuk meg gondolatainkat, örömeinket, bánatunkat azon melegében barátainkkal, esetleg profi fotósként munka után azonnal küldjük a szerkesztôségbe képeinket: hiszen ez is az internet szolgáltatásainak része. Tehát: használjunk digitális kamerát, filmünket cseréljük memóriakártyára, postahivatalunkat pedig internetes levelezôszoftverre... Jómagam néhány éve írtam ezteket a sorokat bevezetőnek egy digitális fényképezőgéphez. Azután egyre több digigép került forgalomba és lassan a fotóstanfolyamokon is egyre többet kellett a digitális technikáról beszélnem. Tapasztalatom szerint minden réteget érdekel a fotográfia, hiszen legtöbbünk a napi munkában is segítôtársként kezeli fényképezőgépét. Emellett sok igényes, érdeklődő amatőrrel találkozhattam. Ezen a honlapon a természetvédelem is kiemelkedô fontosságú, amit a digitális technológia támogat leginkább a fotó világában. Ideje tehát a szakirodalomból hiányzó oldalakat és szemléletmódbeli váltást pótolnunk. Nem minden kifejezést magyarázunk meg azonnal, hiszen technikai lexikonokból, fotográfiával foglalkozó könyvekbôl az ismeretlen szavak kikereshetôk. Ellenben minden fogalomról szót fogunk ejteni a soron következô leckékben. Vágjunk tehát bele: A fényképezőgépeket sokféle szempont szerint szokás csoportosítani, számunkra azonban a praktikum, a használati érték és az ár döntő. Ennek alapján a használat gyakorisága és a megbízhatóság lehet fontos kritérium: -Az amatôrgépek elsôsorban olyanok számára készülnek, akik ritkábban fényképeznek, és akkor sem szeretnek hosszadalmas beállításokkal bajlódni. Az ilyen gépet a totál automatizmus és abszolút ergonómia jellemzi és a konsturktôrök elsôsorban az alacsony árat tartják szem elôtt. Ezek a gépek éppen ezért nem napi több órás használatra készültek, tartozékskálájuk szegényesnek mondható. Természetesen képminôségük sem minden kompromisszum nélküli. Ezzel ellentétben olcsón beruházhatóak, kicsik, könnyûek és általános fényképezési célra teljes mértékben megfelelnek. Az olcsóbb kompakt gépek (~250.000 Ft alatt) képviselik ezt a kategóriát (ld. lentebb).59.jpg
canon powershot
Az igényes amatőr vagy félprofi kamerák - ahogyan nevük is jelzi - már a minôséget is favorizálják. Tervezésükkor a konstruktôrök az igényesség és a relatíve kedvezô ár pengeélen táncoló egyensúlyát prábálják meg eltalálni. Objektívjeik és elektronikájuk kimondottan jó minôségû. Nagyon gyakran a csúcsot képviselik szoftveres szolgáltatásaikat tekintve és az is elônyük, hogy az ergonómia is szerepet játszik formatervezésükben. Súlyuk is igen kedvezô és képminôségük sokféle felhasználásra abszolút elegendô. Ez a géposztály már gyakori és hosszú idejû használatra is alkalmas. A drága kompaktgépek és a beépített zoomobjektíves tükörreflexgépek alkotják ezt a csoportot. Gyakran videoklippet is készíthetünk velük. Árkategóriájuk ca. 700.000 Ft-ig terjed. 65.jpg
canon_pro1_ambiente
A professzionális kamerák igazi munkagépek: néhány százezer expozíció a minimális élettartamuk, napi kétmûszakos igénybevételt is elviselnek! Képminôségük kompromisszum nélküli, gyakran a CCD modul több milliós nagyságrendű! Természetesen az ár, a méret és a súly a képminôségnek alá van rendelve. Szoftverük csak a képkészítés és képválogatás minimális, ámde akadálymentes és villámgyors kiszolgálását teszi lehetôvé. Elektronikájuk számítási teljesítménye óriási, belsô átmeneti táruk többszáz MB is lehet és gyakran két memóriakártyát is egyszerre használhatunk velük. Minden esetben vezérelhetjük ezeket a gépeket számítógéprôl és gyakran FireWire (IEEE-1394) csatlakozófelülettel, vagy fénykábellel köthetôk a személyi számítógépre. A cserélhetô objektíves tükörreflexgépek és a digitális hátfalak tartoznak ebbe a csoportba. Árcédulájukon a felső határ a csillagos ég, de minimum 8.000.000 Ft... Ez a csoportosítás tehát a képminôséget és az élettartamot, vagyis a gép terhelhetôségét veszi figyelembe. Észrevehető, hogy az egyes géptipusok felépítése is képezheti az osztályba sorolás alapját. Íme:

  • Kompaktgépnek nevezzük azokat a fényképezôgépeket, melyek kisméretûek, gyakran lekerekített téglatest formájúak és ebben a vázban találjuk meg minden részegységüket: az átnézeti optikai keresôt (ha van rajtuk ilyen), a teleszkópszerûen kitolódó zoomobjektívet, az örökvillanót, és az egyéb érzékelôket, kezelôszerveket. Az ilyen kamerák valóban kompaktak, azaz kicsinyek. Jól elférnek zsebben, retikülben, de övtáskában is hordhatjuk ôket, így mindig nálunk lehetnek. Olyanok számára kiváló a kompaktgép, akik a gondtalan fotografálás örömét keresik. A gép mindent elvégez helyettünk, számunkra csak a kép kompozíciója fontos!
  • Bridge vagy yuppie kamerának nevezik az olyan dizájnokat, melyek nem hasonlítanak egyetlen hagyományos fényképezôgépre sem. Az ilyen gépek gyakran félprofesszionális jellemzôkkel bírnak és szoftvereik is kiérdemlik a futurisztikus jelzôt. Érdemes megtanulni használatukat, ugyanis óriási szabadságot biztosítanak a fotósnak! Legjellemzôbb képviselôjük a Sony DSC-F505, F505V, F707, F717, F828-as sorozat. Ha valaki kedveli a szokatlant és a kiemelkedô minôséget, valamint pénztárcája engedi, keressen ilyen kamerát magának. Kiváló „mindenes” masinák. 59.jpg
    sony 828
  • A ZLR vagy Zoom Lens Reflex fényképezôgép beépített, nagy átfogású, kiváló zoomobjektívvel büszkélkedik. Keresôje tükörreflex rendszerû, ma azonban gyakran az EVF (Electronic ViewFinder) rendszer is elôtérbe került. Jellemzôjük a ma divatos all-in-one megoldás, azaz szinte mindent egy egységbe építetten tartalmaznak. Néhány kiváló minőségű tartozék megvásárlásával gyakorlatilag a teljes fotográfiai eszköztárat kínálják számunkra, relatíve kedvezô áron. Mindegyik ilyen gép félprofesszionálisnak tekinthetô.
  • SLR vagy egyaknás tükörreflexgép (Single Lens Reflex): cserélhetô objektívekkel rendelkezik, így a rendelkezésre álló gyujtótávolság-tartomány igen széles. Többszáz objektív közül választhatunk, melyek között egészen speciálisok is találhatók: halszem, makro, lágyrajzú stb. Emellett a gép objektívet nem igénylô alkalmazásokhoz is használható: mikroszkópos-, csillagászati-, endoszkópos- stb. fotózás. Gyakran még a CCD vagy CMOS szenzor elé helyezhetô speciális szûrôk (anti-aliasing, IR) is cserélhetôk, vagy eltávolíthatók pl. infrafényképezéshez. Ez a rendszer tehát korlátlanul kiépíthetô az adott speciális feladatnak megfelelôen. A professzionalizmus azt hiszem érezhetô. A digitális hátfalak a közép és nagyformátumú fényképezôgépekre helyezhetôk fel a filmkazetta helyére. Ezek a gépek és objektívjeik egymagukban olyan értéket képviselnek, hogy itt nem gépcserével oldjuk meg a film és a digifotó lehetôségét, valamint a digifotó felbontóképességét. Itt vagy a felvételi anyagot, vagy a CCD-t tartalmazó digihátfalat cseréljük. A hátfalak között egzotikumok is vannak, pl. a többvillantásos hátfal, ahol szûrôcserével felvételezzük az egyes színcsatornákat, illetve a szkenhátfal, melynek felbontása akár 1 gigapixel is lehet. Ez a géposztály az igazi profi fotós munkaeszköze...

82.jpg
phase one h5f
A további leckékben mindegyikről bővebben szó lesz. Befejezésül még egy csoportosítás, a mai kor reklámszlogenjei alapján. Azoknak azonban ellentmondva szívleljük meg a következôket:

  • 1-2 Mpixel: elektronikus képmegjelenítés, ID képek, CD és DVD applikációk, web és max. 10x15-13x18 cm-es papírképek kategóriája. Gyakran régebbi, ilyen felbontású, de sokat tudó kamerával nagyon jól lehet dolgozni, ha a végsô produktum ebben a kategóriában van.
  • 3-4 Mpixel: minden fotoamatôr feladat és igény, valamint az illusztrációs gyakorlatban elôforduló legtöbb professzionális megrendelés a nyomtatott produktumok területén. Itt is a képminôség és a gép tudása, szolgáltatásai számítanak elsôsorban. Ennél nagyobb felbontás ritkán fordul elô, azt pedig filmre is rentábilisan el lehet készíteni. -6-10 Mpixel: professzionális igények, A/4-A/3 méretû nyomdai produktumok. Felesleges favorizálni ezt az amatőrkategóriában, ugyanis éles képet készíteni ilyen felbontással nem is olyan egyszerû! Ha pedig a felvétel enyhén életlen, 2-3 Mpixelnél több valós képpontot úgy sem találunk az ilyen felbontású digitális fotón!
  • 15-22 Mpixel: poszterméretre is alkalmas felvételezésről beszélünk.

Úgy érzem beszédesek ezek a számok. Ha belegondolunk, látható, hogy az igények legnagyobb hányada (60-100%-a az alkalmazások vagy megrendelések függvényében) elvégezhető max. 4 Mpixeles digigéppel, ha annak képminősége kiváló. Ezt saját tapasztalatom is alátámasztja, ugyanis professzionális fotósként nem is rendelkezem nagyobb felbontású masinával. Ha néha nagyobb felbontásra van szükségem, filmre fotózom és azt szkennelem: a 4x5"-es profi síkfilmen 100, a 8x10"-es professzionális síkfilmen 600 Mpixel áll rendelkezésemre. Az jelenthetné az egyetlen ellenvetést, ha folyamatosan magazinok címoldalára fotóznék: ilyenkor nem kerülhetném ki a 12-16 Mpixeles gép megvásárlását. Nem érdemes tehát - fôleg a professzionális gyakorlatban - a filmre fotózást elvetni és kizárólag a megapixelek számát favorizálni.

A használatba vétel

Digitálisan fényképezni nagyon jó, de sokan félnek az újdonságtól. Mások szeretnének jobb fényképeket csinálni és attól keserednek el, hogy kamerájuk automatikusan nem készít ilyeneket. Vannak olyanok is, akik szeretik a technikai újdonságokat, de el sem tudják képzelni, mihez is kezdhetnek a digitális fényképezôgépekkel. A profi fotósoknak mindez nem gond, a kezdôknek azonban az elsô lépések is bizonytalanok. Így a gépválasztás után elôször a használatbavételrôl ejtünk néhány szót azok számára, akik digitális géppel még nem fényképeztek.

79.jpg
sandisk photographer

Az első lépések

Fussuk át a használati utasítást! Ebbôl megtudhatjuk, milyen lehetôségekkel, beállításokkal, funkciókkal rendelkezik új gépünk. Keressük meg a tartozékok listáját, és egyenként ellenôrizzük, hogy minden a dobozban van-e? (Ha nincs, menjünk vissza reklamálni ahhoz a kereskedôhöz, ahol vásároltuk a gépet.) A legtöbb digigép kimerítô tartozékskálájának nagy részét már a dobozban is megtaláljuk. Ha további tartozékokat is vásároltunk vagy kaptunk, úgy azokat is bontsuk ki, vizsgáljuk meg sértetlenségüket és ellenôrizzük dobozaik tartalmát.

Ismerkedés a géppel Lapozzunk a használati utasításban oda, ahol a gép egyes részeit rajzokkal ábrázolják. Ezeket a részeket keressük meg gépünkön is és tanuljuk meg, melyiket, hogyan kell használnunk. Ha ezeket ismerjük, a diavetítéstôl kezdve, a fotózáson keresztül a közvetlen nyomtatásig bármit pillanatok alatt megcsinálhatunk. Nem kell tehát segítô kézre várakoznunk és nem akadályozzuk magunkat fotózás közben. A legfontosabb kezelôszervek, csatlakozók ill. egységek a következôk:

  • objektív és optikai keresô: mindig tartsuk tisztán és soha ne érintsük meg felületét
  • színes kijelzô (TFT-LCD): ütôdéstôl, nyomódástól óvjuk; ha a szennyezôdések zavarnak, LCD tisztító folyadékkal (és csak azzal!) finoman tisztítsuk
  • vaku és egyéb „ablakok” a gépen: lehetôleg ne érintsük ôket és felvételkor ne legyenek eltakarva kezünk által
  • exponálógomb és zoomkar vagy -gomb: kézbe fogva a gépet, gyakoroljuk be használatukat; ehhez a gépet be sem kell kapcsolnunk
  • memóriakártya ürege és fedele: a géphez kapott kártyával gyakoroljuk be a behelyezést-kivételt a gép kikapcsolt állapotában, ill. a fedél nyitását
  • akkumulátor ürege és fedele: ugyancsak gyakoroljuk a behelyezést-kivételt, ill. a fedél nyitását
  • csatlakozósor: vegyük szemügyre és a tartozékkábelekkel gyakoroljuk, melyik csatlakozóba melyik illik, ill. azt hogyan kell csatlakoztatni.

Ezeken felül gyakoroljuk a gép tartását álló és fekvô helyzetû fotókhoz, egyenlôre az optikai keresôt használva. Célszerû ezt tükör elôtt tenni, vagy valakit segítségül hívni: így értesülhetünk róla, ha valamelyik létfontosságú „ablakát” letakarjuk a gépnek.

Az akku és a hálózati adapter A tartozékként kapott akkut töltsük fel. A töltés módját megtaláljuk a használati utasításban, melynek eme részét most figyelmesen olvassuk el. Tájékozódjunk arról is, hogy a hálózati adapter funkcióját az akkutöltô tölti-e be, illetve a gépben lévô akkut tölti-e a hálózati adapter, ha a gépet rácsatlakoztatjuk. A kompaktgépek legtöbbjében a hálózati adapter egyben tölti is a gép akkuját, de adapterkábellel egyszerû hálózati adapterré is átalakítható. A töltés végét a gép vagy a töltô általában jelzi, de legyünk tisztában azzal, mennyi ideig tart a teljes töltés. Ezt is megtalálhatjuk a használati utasításban.

  • az akkut védjük mindenféle mechanikai behatástól, az érintkezôk rövidre zárásától.
  • ha hosszabb ideig nem is használjuk gépünket, feltöltve tároljuk az akkukat.
  • az olcsó, no-name akku veszélyt jelenthet gépünkre és töltônkre és élettartama ritkán hosszabb 2 évnél, ezért ilyet ne vásároljunk
  • a gyártó akkuja - bár drágább - 3-4 évet is kibír megfelelô kezelés esetén, és teljességgel veszélytelen.
  • a pótakku nagy kincs, ezért a tartozékként kapott akku mellé vegyünk egy másodikat. Számozzuk meg és felváltva használjuk őket!

Ami még a dobozban van

A digitális fényképezôgéphez programokat is mellékel a gyártó. Egyre mindenképpen szükség van, ez pedig az a meghajtószoftver (driver), mely illeszti kameránkat a számítógéphez. A sok cég saját fejlesztésû, vagy licensz alapján forgalmazott programokkal is meglep minket: -Biztosan találunk a CD-n egy kép- és kameramenedzser programot, amit a legalapszintûbb számítástechnikai ismeretek birtokában is maradéktalanul használhatunk. A szoftver az USB portra kötött fényképezőgépből átmásolja a képeket gépünkre, kiváló eszközei vannak képválogatáshoz, archiváláshoz és még retusálni is képes! Továbbá a felvételkészítés minden adatát megtekinthetjük, elvégezhetjük a képek nyomtatását is (fotónyomtató, papírkép), elküldhetjük képeinket E-mail-en és készíthetünk fotóinkból elektronikus diavetítést is. Ezekrôl késôbb még lesz szó.

74.jpg
sandisk multicards laptop

  • A egy két automata program segítségével egyszerûen készíthetünk panorámaképeket. Egyes digigépek számítógéprôl is vezérelhetôk: ilyenkor úgymond a PC nyomja meg az exponáló gombot. Rendelkezik az ilyen program program intervalométerrel is, azaz meghatározott idôközönként automatikusan képes exponálni. Ez a ritka lehetôség segítség lehet biológusnak, mérnöknek, orvosnak tanárnak, vagy akár a biztonsági ôrnek is.

Installáljuk a programokat, hogy mindezen funkciókat elérhessük. Ehhez csak be kell tenni a CD vagy DVD-ROM-ba a mellékelt lemezt, és követni kell a képernyôn megjelenô utasításokat. Ha elakadnánk, a használati utasítás is segíthet. Ha a számítógépet csak alapfokon ismerjük, „bitvadász” ismerôsünket kérjük meg a szoftverek telepítésére.

75.jpg
sandisk extreme family

A memóriakártya

Ha az akkut feltöltöttük, kapcsoljuk be gépünket. Ha nincs benne a memóriakártya, helyezzük be úgy, ahogy korábban begyakoroltuk. Az elsô használat elôtt formázzuk le a kártyát. Ezt a funkciót a menübôl érhetjük el, és elvégzéséhez kövessük lépésrôl lépésre a használati utasítást. Gyakoroljuk be ezt is, a többszöri formázás ugyanis nem árt a kártyának.

Tartozékok

Tartozékok

Digitális fényképezőgépünkhöz sokféle tartozék készül. Ezeknek egy része esszenciális, azaz nemigen nélkülözhető. Más részük nem túlságosan fontos, de alkalmazásukkal kényelmesebbé bálik a gép kezelése. Végül találhatunk olyan tartozékokat is, melyek kiszélesítik gépünk használati körét. Ismerkedjünk meg ezekkel.


Lowepro tok

Tokok, táskák

Esszenciális tartozékok, hiszen drága gépünket védik a rongálódástól. Úgy gondolom, ha a fotózást komolyan gondoljuk, legalább az egyiket, de inkább mindkettőt érdemes beszereznünk. A tokok a fényképezőgépet védik kisebb ütődéstől, szitáló esőtől a szálló por nagy részétől. Ha fényképezőgépünkön nyakszíj van, nyakba vagy vállra akasztva hordhatjuk a gépet. Csuklószíjtok gyakran övtáskaként is viselhető, mely igen kényelmes útja a kamera folytonos viselésének. Így sohasem fogunk lemaradni semmilyen tovatűnő pillanatról. Azonban a tok így napi használatnak örvend és ruhánkkal is folyamatosan érintkezik. Minősége így élettartama és ruháink élettartama szempontjából nagyon fontos.


Lowepro tok 2

A minőségi tokok, bár áruk nem tűnik első látásra vonzónak, minden igényt kielégítenek, hosszú évekig kiszolgálnak bennünket. Válasszunk tehát körültekintően. A tok egyébként arra is jó, hogy a benne levő, akkumulátorától megszabadított gépet hosszabb időn keresztül, pormentesen tárolhassuk. Ehhez mindössze annyit kell tennünk, hogy egy nylon zacskóba csavarjuk a tokkal borított gépet és száraz helyen tartjuk. Tehetünk mellé kis szilikagél zacskót is, ha nedvesebb helyen kényszerülünk tartani gépünket.

A táskák már komolyabb tartozékok. Bennük további akkumulátor, memóriakártya is elfér, de elférnek a távcsőelőtétek (ld. alább), az akkutöltő, a hálózati adapter, a tartozékkábelek és talán még egy kisebb állvány, vagy egy hordozható nyomtató is (ld. későbbi leckék). Amiket felsoroltam, nagyrészt elektronikus elemek.
Már a hagyományos fényképezőgép is érzékeny volt a nedvességre, de a digitális gép kifejezetten az. Emiatt a táska vízállósága, vízlepergető hatása elsőrendű követelmény. Egy nyári zápor ugyanis bármikor meglephet bennünket. Vásároljunk tehát olyan terméket, mely jól záródik, minősége pedig kiváló. Vásárláskor vigyük magunkkal gépünket, néhány tartozékot és próbáljunk elpakolni a táskában. Ha mérete megfelelő, vegyük vállra és próbáljunk meg mindent kivenni a táskából és újra elhelyezni benne. Ezzel a használhatóságot és a viselhetőséget is leteszteltük. A jó táska évtizedekig kiszolgálhat bennünket, ne sajnáljuk rá a pénzt. Ezek fontos dolgok.

Távcsőelőtétek, előtétlencsék

A távcsőelőtétek nevüket onnan kapták, hogy felépítésük a Kepler távcsőével egyezik meg. A nagylátószögű előtétek a lencsék látószögét szélesítik ki. Akár 8-12°-kal is nagyobb területet képesek a felvételen ábrázolni. Ha sokszor felvételezünk tájképet, sokszor járunk szűk utcában vagy kisebb termekben is gyakran fényképezünk, mindenképpen megéri a nagylátószögű előtétet megvenni. Ha ellenben gyakran fotózunk állatokat, gyakran portrézunk, vagy fotózunk gyermekeket, úgy a tárgyak képét nagyító teleelőtét megvásárlását érdemes meggondolni. Persze a digitális zoom helyettesítheti ezt a tartozékot, azonban képminősége nem éri el a teleelőtét által adott képminőséget. Ráadásul a teleelőtéttel felvett képet szükség esetén tovább nagyíthatjuk a digitális zoommal.

Az előtétlencse egyszerű, ámde optikailag teljesen hibátlan gyüjtőlencse. Ha az objektívre csavarjuk, nagyon közelről fényképezhetünk. Kis tárgyak fotózásakor akkor használjuk, ha a makroüzemmódra kapcsolt objektívvel sem tudjuk eléggé megközelíteni a fotózandó tárgyat. Általában a nagyobb teljesítményű digigépekre szerelhetjük fel őket. Használatukhoz állvány használata szinte kötelező. Az előtétlencsékről a fotósuli korábbi leckéiben is olvashatunk. Figyeljünk arra is, hogy ezek a tartozékok gyakran csak adapter segítségével helyezhetők fel a fényképezőgépre. A gépünkhöz alkalmazható tipusok jegyzékét a használati utasításban vagy az interneten kereshetjük meg.

Állványok

A digitális fényképezőgépek fontos előnye, hogy sokkal kisebb a tömegük, mint hagyományos társaiké. Ezért kisebb állvánnyal is célt érünk, amely olcsóbb és könnyebb a nagyobb tipusoknál. Éppen ezért gyakran nálunk lehet. Éjszakai felvételeket, panorámákat, önarcképet és olyan csoportképeket készíthetünk velük, melyen saját magunkat is megörökítjük. A jó állvány megfelelően stabil, könnyen nyitható és csukható, rögzítőcsavarjai és bilincsei biztonságosan megszoríthatók és oldhatók. Vásárláskor mindezeket prábáljuk ki. Kisebb, asztali állvány használatát nem javaslom, ugyanis sík felületen mindegyik gép megállítható. Nagyobb, legalább 150 cm magasra kinyitható állványt érdemes beszereznie annak, aki gépével a fentebb felsorolt felvételi szituációkban szeretne fényképezni. Természetesen ezt a tartozékot nem kell mindig magunknál tartanunk, csak ha úgy érezzük, szükségünk lesz rá.

Vakuk

A nagyobb digigépekhez külső vakut is használhatunk. Digitális fotózásnál kitűnő végeredményt a digitális technikához illesztett készülékekkel fogunk kapni. Ilyenek a Canon Speedlite EX tipusú, a Nikon D és Sigma D tipusú, illetve a legájabb Metz vakuk. A kisebb tipusokhoz idegen gyártó szervokioldós termékét is megvásárolhatjuk. Ezek a kisebb vakuk a gép beépített vakujának fényére villannak el. Ha a vakuval mennyezetre, vagy fehér falra villantunk, a természetes világításhoz hasonló fényefektust érhetünk el. Ha modellünk mögül a kamera felé világítunk (ne a lencsébe villantsunk!), fényes sziluettje folytán ki fog emelkedni a környezetből. A külső vakuk használatát a nagy, sötét termek is indokolhatják, ahol a beépített vaku fénye már kevés a helyesen exponált kép elkészítéséhez (szalagavatók, ballagások).
sandisk Cf laptop

Kártyaolvasók, kártyaadapterek

Ezek a kisméretű és néhány ezer Ft-os eszközök a számítógép USB portjára csatlakoznak. Amatőr célra másfajta csatlakozásút nemigen érdemes vásárolni, a profik az IDE, SCSI vagy inkább a FireWire portos verziót favorizálják. Segítségükkel a számítógép közvetlenül írni és olvasni tudja a mamóriakártyákat, nem kell tehát a fényképezőgépet a számítógépre kötni.
Miért jó ez? A memóriakártya olyan, mint egy hajlékonylemez (floppy disc), csak sokkal gyorsabb és sokkal több adat fér el rajta. Éppen ezért nemcsak fényképazhetünk rá, hanem másfajta adatokat is hordozhatunk rajta, pl. a munkahely és saját lakásunk között. Azt se felejtsük el, hogy a digitális fotószolgáltatóknál memóriakártyán is leadhatjuk fényképeinket, így még CD-t sem kell írnunk! Ráadásul, ha a fényképezőgépet és a számítógépet többen is használják egyszerre egy családban, akkor nem kell egymásra várni a számítógépnél, vagy a fotózáshoz.
sandisk w USB cable cards

Figyeljünk a vásárlásnál, hogy olyan olvasót vegyünk, amelyik fényképezőgépünk kártyáit olvassa. Laptopokhoz és palmtopokhoz (hordozható számítógépek) nem kell kártyaolvasót vásárolnunk, ugyanis ezekben van a memóriakártyáknak csatlakozórés. Ha kártyánk tipusa eltér a mobil számítógép által fogadott tipustól, úgy megfelelő adapter segítségével köthetjük össze egymással őket.

Digigépek belső felépítése

 

A digigépek belső felépítése

 

Minden fotós szakkönyv foglalkozik a fényképezőgép belső felépítésével, ami már önmagában is szükségessé teszi a digitális fényképezőgép belsejének megismerését. A helyzet azonban az, hogy a digitális fényképezőgép a filmet és a fotólabort is tartalmazza egy egységben, így az egyes gépek minőségi különbségét már nemcsak a márkanév határozza meg, hanem a gyártó cég képfeldolgozásban szerzett tapasztalatai is.

Az alapvető különbségek

A hagyományos fényképezőgépbe más gyártó filmje kerül, más cégnél hívatjuk elő képeinket és előfordul, hogy idegen gyártó objektívjét helyezzük gépünkre. Emiatt szabadon választhatunk, hogy mennyire jó objektívet, filmet használunk, és profi laborba kerül-e a leexponált filmtekercs. Egyértelmű, hogy az olcsó objektív, olcsó film, filléres labor hármas a legrosszabb képminőséget adja, míg a profi objektív, profi film, profi labor trió jelentősen jobb képminőséget kínál. Mi a helyzet azonban a digitális fényképezőgéppel? Az, hogy eme triót egy egység formájában a kezünkben tartjuk. Pillantsunk csak a blokkvázlatra, és képzeljük el mi történik, ha akár csak az egyik láncszem gyenge: a képminőség ugrásszerűen romlik! Ezért triplán igaz a digitális gépeknél a mondás: olcsó húsnak híg a leve...

Az átmeneti tárig

A fény az objektíven áthaladva a CCD-re vetül. A hagyományos fotóhoz képest érezhetően jobb minőségű képet azonban nem lehet egyszerűen elérni: a CCD a lencsehibák egy részére érzékenyebb, mint a film, és sokkal nagyobb felbontóképességet követel az objektívtől. A borotvaéles és színszórástól mentes rajzot tehát kérlelhetetlenül megköveteli.
A legalább fél évszázados lencsegyártási tapasztalat, az aszférikus felületek és az UD lencsék tehát igen fontosak a digitális fényképezésben. A CCD-re vetült kép analóg elektronikus jellé alakul, ugyanis a CCD vagy CMOS szenzor analóg alkatrész! Sajnos nagyon pici jelet szolgáltat, ezért egy analóg erősítővel a jelet fel kell erősíteni. Ezután következik a digitalizálás művelete, majd végül a CCD zajának elektronikus szűrését végzi el egy áramkör, illetve az egyes képpontok (pixelek) kalibrálófaktorának számbavétele után alakul ki a még nyers elektronikus kép, mely egy átmeneti tárba kerül. Sok áramkör dolgozik tehát együtt, és ezeknek sem a minősége, sem a sebessége nem lényegtelen az elkészült kép minősége és a fényképezőgép használhatósága szempontjából.

A professzionális gép

Az alapfilozófia szerint a profi fotósnak nem gond a megfelelő mennyiségű memóriakártya megléte, és képeivel az expozíció után is foglalkozik, mintegy „laborálja” azokat. Emiatt nem feltétlen szükséges szabványos JPEG képet készítenie a kamerájának, a JPEG kép ugyanis utólag már nem laborálható, csak kismértékben módosítható. Ezért az előbbiekben elkészült nyers képet írja a profi gép a memóriakártyára, és az utólagos laborálási műveleteket, pl. expozíciókorrekció, fehéregyensúlykorrekció, képvágás, élesítés és demosaiking (ld. később) a személyi számítógép végzi el. Ennek az is előnye, hogy a gép a számítógépről távvezérelhető, másrészt az egyre újabb képek egyre szebben dolgoznak, így a régi fotó minősége is egyre javulhat a programozók lelkesedésének függvényében.
canon eos1d - front down

Az amatőrgép

Az amatőrök nem szívesen pepecselnek a számítógép előtt néhány száz db képpel. Számukra az a fontos, hogy az utólagos képfeldolgozási műveletek alól a lehető legnagyobb mértékben fel legyenek mentve. Ez óriási feladatot ró a digitális gép képfeldolgozó algoritmusaira, ugyanis automatikusan kiváló eredményt kell produkálniuk a lehető legkülönfélébb szituációkban. Gondoljunk csak egy napsütötte tájképre, egy éjszakai felvételre, egy virágsziromra és egy portréra. Igen nagy intelligenciát várunk tehát el kis gépünktől. Azért is fontos a jó képfeldolgozás, mert így azonnal nyomtathatunk hordozható Canon nyomtatónkra képeket, vagy a digitális fotólaborban azonnal leadhatjuk fotóinkat nagyításra. Nem árt tehát minőségi fényképezőgépet venni. A sokat emlegetett képfeldolgozás pedig a következő részfunkciókból áll:

  • A színvak CCD-t ún. mozaikszűrő borítja, mely egy pixelre csak egyfajta fényt enged a vörös, zöld, kék alapszínek közül. Emiatt minden pixelre ki kell „átlagolni” a hiányzó másik két színértéket. Ez a művelet a demosaiking.
  • Ezután a fehéregyensúly (WB) korrekció következik.
  • A színszűrés és fényesség beállítása a következő lépés, majd
  • a színezet-eltolódás és a színtelítettség fínom utánállítása történik meg.
  • Ezután az élesítést végzi el a gép és a JPEG tömörítés után a memóriakártyára kerül felvételünk.

 

Elég impozáns és igen számításigényes elektronikai szempontból ez a felsorolás. Ráadásul mindennek a másodperc törtrésze alatt meg kell történie!
sony dscw12

Példaként a Canon DIGIC chip

Minden számítástechnikus tudja, hogy a szoftveres megközelítés 100x-10.000x lassabb, mint a tisztán hardveres megoldás. Ez azt jelenti, hogy sokkal gyorsabb egy célszámítógép, melyet adott célra fejlesztenek ki, mint egy általános célú komputer, amit egy programozók által kreált program készít fel a célfeladatra. Sajnos a célszámítógépek kifejlesztése mindig nagyon drága, bár vitathatatlan sebességi előnyük van. A Sony és a HP után Canon is ezt az utat választotta. Így születhetett meg a DIGIC céláramkör, mely a blokkvázlaton pirosra színezett feladatokat egymagában képes elvégezni, mégpedig ezredannyi idő alatt, mint a versenytárs digitális gépek áramkörei. Számunkra mindez sok más előnnyel is jár. Mivel egyetlen chipet kell alkalmazni, a gép mérete csökkenhet. A nagy számítási sebesség miatt a chip csak igen rövid ideig dolgozik, ezért a gép nagyon keveset fogyaszt. Újdonság, hogy ezen felül a Canon fejlesztőmérnökei még az expozícióvezérlést is a chipre integrálták, így a Canon digigépek reakcióideje is csökkent, valamint a fénymérés adatait a későbbi képfeldolgozásban is hasznosítani lehetett:

  • A távolságmérés adatai alapján a DIGIC chip tudja, hogy mely képterületek képviselik az előteret, melyek a hátteret. Színszűréskor és a kép fényességének beállításakor ezek az adatok segítenek abban, hogy az előtér és háttér fényessége kiegyensúlyozottabb legyen.
  • Érzékeli a gép az álló és fekvő képeket, így pl. a kék ég, vagy a füves előtér könnyen megállapítható, azaz a színszűrést egyes színek túlsúlya nem zavarja meg.
  • A teljes képterületre kiterjedő fehéregyensúly-automatika lehetővé teszi, hogy a gép az egyes képterületeket különböző fehéregyensúly-korrekcióval kezelje, ezáltal képeink kevert fényben is kiegyensúlyozottabbak lesznek.

Másfelől olyan nagy számú mérést végez el a DIGIC chip, hogy azt is kitalálja, milyen világítású „atmoszférában” fényképezünk. Ezáltal a jellemző elszíneződéseket képes felismerni és nem teljesen kiszűrni: a gyertyafényes képek sárgás színezete, vagy a diszkólámpák színes fényei így látásunknak megfelelően jelennek meg a kész képen.

Az automatikák

Az automatikák

A felvételezés gyakorlata szükségessé teszi egy sor fizikai mennyiség megmérését, majd értelmezését. Eszmefuttatásunk végén pedig be kell állítanunk egy sor adatot a fényképezőgépen, hogy a technikailag – és nem esztétikailag – tökéletes kép készüljön. Ezt a műveletsort gyorsítja és veszi, vagy veheti át tőlünk az automatika.
automatikák 1

Automatika típusok

A felvétel elkészítéséhez tulajdonképpen négyféle fundamentális jellemzőt kell megmérnünk és a velük összefüggő kezelőszerveken beállítanunk. Ennek alapján persze mondhatnánk azt, hogy fényképezni „ezek szerint”, tulajdonképpen nem is olyan bonyolult. Azonban már Murphy is megmondta: „Semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik!”. Íme:
automatikák 2

automatikák3

1. Az élesség

Meg kell mérnünk a tárgytávolságot, hogy felvételünk éles legyen. A tárgytávolságot mindig a film, vagy a CCD síkjától mérjük, majd ezt a távolságot a fényképezőgépen, vagy annak objektívjén be kell állítanunk. Ezt a feladatot az autofókusz (AF) végezheti el helyettünk. A digitális gépek túlnyomó többségén az egyébként felvételezésre használt CCD-t alkalmazzák mérőmodulnak.

Ez azzal az előnnyel jár, hogy a kép teljes felületét egyszerre érzékelheti az AF, így gépek áramköre a kép egyes részterületeinek a távolságáról is információt kap. Így egyetlen mérés alapján képes témánk kiterjedését figyelembe véve a helyes tárgytávolságot beállítani. Az élesnek talált képterületeket gépünk a színes kijelzőn be is keretezi számunkra ellenőrzésképpen. Néha ugyanis előfordulhat, hogy általunk fontosnak ítélt képrészlet nem kap hangsúlyt az élességállításnál. Ilyenkor forduljunk főtémánk felé és az exponálógomb megérintésével, mérjünk újra.

2. A helyes expozíció

Feladatunk megmérni a fény összmennyiségét, azaz pontosabban a teljes, látható tartományú (VIS) fénymennyiséget. Ennek alapján vezérelni kell a fényképezőgépben a rekesznyílást és a záridőt, hiszen két, egyegymással összefüggésben lévő szerkezetet használ a fényképezőgép a fény szabályozására. Ezt a feladatot az expozíciós automatika (AE) láthatja el helyettünk. Tulajdonképpen a helyzet még bonyolódik azáltal, hogy a fényszabályozást befolyásolja a használt film, vagy a CCD beállított fényérzékenysége. Filmes gép esetén a film befűzésekor tesszük meg azt az első lépést, mellyel alkalmazkodunk a fényviszonyokhoz. Digitális gépnél a felvétel előtt kell eldöntenünk, hogy milyen érzékenységet állítunk be.

Persze ezt is az automatikára bízhatjuk a modernebb gépeken. Azonban ez a megvilágítási automatikák szerves része, hiszen a fénymérés adatai alapján dönt a gép! A záridő és a fényrekesz beállításáról, valamint a megvilágítási automatikákról később bővebben szó lesz. Annyit azonban még megjegyzünk, hogy a modern digigépek legtöbbjében a fénymérésre nem külön szenzort, hanem magát a felvételezést végző CCD-t alkalmazzák. Ahogyan az AF-nél, úgy az AE esetében is igaz ez: így a digigép a teljes képfelületet mérheti, és a részmérésekkel az expozíció finom korrekcióit is képes elvégezni az egyes képterületeken a chip.

3. Helyes színek

Nemcsak az összfénymennyiség, hanem az egyes hullámhosszak aránya is fontos. Ezt hívja a fizika tudománya színösszetételnek vagy színhőmérsékletnek az összetétel szabályossága függvényében. Ahhoz, hogy színhelyesen, ne pedig fals színekkel lássuk viszont felvételünket, szükséges, hogy a CCD az adott színösszetételhez legyen beállítva. Ezt hívjuk fehérszintnek, fehéregyensúlynak (WB), a beállító automatikát pedig fehéregyensúly- automatikának (AWB, Auto White Balance). Fontos tudnunk, hogy filmes gépeknél is be kell állítanunk a fehérszintet! Ott azonban a film választásakor döntjük el, hogy napfényre (5600 K), műfényre (3200 K) vagy túlfeszített műfényre (3400 K) hangolt színes filmet fűzünk be.

A helyzet fekete- fehér filmeknél is ugyanez, a különböző színegyensúlyokhoz különböző filmek választhatók (pl. pánkromatikus A, B és C). Persze a filmválasztással nem tudunk maradéktalanul alkalmazkodni a meglévő fényhez, ezért szűrőznünk kell felvételeinket. Mennyivel egyszerűbb ez a digitális gépnél, ahol a szűrőzést és a filmválasztást egy funkció, a fehéregyensúly képes elvégezni, még fekete-fehér vagy szépia üzemmódnál is! A színhőmérsékletről és a Kelvin-skáláról később még szót ejtünk. A fehéregyensúly mérése ugyancsak a CCDvel történik, az AF-nél és AE-nél már megszokott módon: a teljes képfelületet, majd a részterületeket értékeli ki külön-külön a chip.

Sajnos egy óriási hátránya van ennek a megközelítésnek, ez pedig az, hogy a felvételt megelőzően kell három, jellegében különböző mérést végezni. Az expozíció tehát késedelmet szenved a modern profi gépekhez képest. Azoknál a villámgyors reagálást úgy oldották meg, hogy külön műszerek mérnek és értékelnek ki egyidőben, külön áramköröket alkalmazva. Ezért nem is olcsók, hiszen pl. egy Canon EOS 1Ds beépített színhőmérséklet- mérője kétszer drágább, mint pl. ugyanazon márka PowerShot A70-es! Persze ezt csak azoknak kell megfizetniük, akiknek tényleg szükségük van a sci-fi-be illő sebességre és pontosságra.

4. Kompozíció

Legutoljára a képszerkesztés és a képhatárok beállítása következik. Erre szolgál az optikai kereső és a bekapcsolható színes kijelző a gépek hátulján. Ha lehet, használjuk az optikai keresőt. Egyfelől nem fogyasztja gépünk akkumulátorait, másfelől sokkal természetesebb így komponálni. A fényképezőgépet is biztosabban tarthatjuk, amivel a berázásos életlenséget kerülhetjük el így. A szemléletes név azt jelenti, hogy kezünk remegése okozza a kép homályosságát, azaz hiába állított élesre az autofókusz (AF) felvételünk életlen lesz. A színes kijelző akkor tehet jó szolgálatot, ha állványról használjuk a gépet.

A precíz kompozícióhoz ilyenkor sokkal alkalmasabb, mint az optikai kereső, és az állvány szorítócsavarjait, svenkkarját is könnyebb úgy kezelni, hogy periférikus látásunkkal irányítjuk kezeinket. A kijelző további haszna, - főleg ha dönthető és forgatható - hogy fejünk felett, vagy talajszinten tartott géppel is könnyen komponálhatunk. Nagy tömegben, vagy kis állatok, tárgyak fényképezésénél ez az egyetlen járható út. Ez az a pont, melyet automatizálni sohasem lehet! Továbbá attól jó fotós valaki, ha a képszerkesztésnek is mestere, nemcsak a mérendő fizikai adatokat tudja pontosan meghatározni!

Ez a képességünk nagyon jól és gyorsan fejleszthető, csak gyakorolnunk kell. Azt se felejtsük, hogy a képszerkesztésnek, a kompozíciónak évezredes hagyományai és tapasztalatai vannak. Járjunk tehát fotókiállításra és képtárakba, vegyünk magunknak művészeti albumokat!

Az élességállítás

Az élességállítás

Előző leckénkben a felvétel elkészítéséhez szükséges beállításokat csoportosítottuk és megismerkedtünk az automati-kák alaptípusaival. Ismerkedjünk meg most az elsőként az autofó-kusz használatával.

Az élességről...

Szemünk azokat a képrészleteket veszi észre először, ahol a sötét-világos képelemek határozott vonallal különülnek el. HiFi-s nyelven azt is mondhatnánk, ahol nagy a dinamika. Ezzel szemben azok a helyek, ahol az átmenet kiterjedtebb területet foglal el - azaz nem egy határozott kontrasztugrás, hanem folyamatos tónusú, kontúrokkal nem jellemezhető képelem -, szemünk számára gyakran közömbösek. A fotográfiában éppen ezért nagyon releváns az élességállítás: a fontos témának vagy témáknak éleseknek kell lenniük, míg másoknak a homályban hagyása emeli a kép szépségét, képszerűségét. Lapunk természetfotósainak f elvételei pl. ettől olyan jók. Természetesen ebben segítségünkre van digigépünknek autófókusza (AF):

Az AiAF

Artificial Intelligen-ce, azaz mesterséges intelligencia. Az AiAF ugyanis valóban intelligens. Korábbi változatait már a '80-as évek elején is alkalmazta több neves gépgyártó az akkori filmes gépekben. Ekkor még csak az élességállítást szolgálta a mérést kiértékelő szoftver intelligenciája. Ma már azonban a fénymérés pontosabbá tételéért is felelős az AiAF, ugyanis az élesre állított képterületek fényességét nagyobb súllyal veszi tudomásul a fényképezőgép megvilágítási automatikája. Mi most azonban maradjunk az élességállításnál.

A kisebb digigépek általában 3, a nagyobbak 9 képterületet figyelnek az autófókuszukkal. Egy mező mindig középen van. Hárommezős megoldásnál ettől a mezőtől jobbra és balra istalálunk egy- Ha ugyanis ezt tesszük, a felvételünket biztosan berázzuk, azaz kezünk mozgása folytán a felvétel életlen lesz. Ezen felül, ha exponál is gépünk, nem biztos hogy minden mérést és beállítást el tudott végezni eme szemvillanásnyi idő alatt.

Tanuljuk meg tehát a kioldó-gombot félig lenyomott állapotában tartani addig, míg a gép minden mérést el nem végez. Csak ezután exponáljunk, mozdulatlan testtel, lehetőleg kilégzés közben. Testsúlyunkat mindkét lábunk viselje és ha lehet, könyökeinket támasszuk meg. Ne legyen továbbá kezünkben még cigaretta sem - nemhogy más -, ugyanis a gép biztos fogását veszélyeztetjük ezáltal. Ha betartjuk a jótanácsokat, mindig éles képünk lesz.

Középre súlyozott, szelektív AF (vagy Spot AF) és Focus Lock

Az intelligens autofókusz minden képterületet figyelembe vesz. Azonban előfordul az, hogy a kreatív fotós bizonyos képterületeket akar élesen látni a felvételen, ám az automatika más tárgytávolságot javasol. Ehhez kapcsoljuk ki a gép menüjében az AiAF-et és manuálisan adjunk a távolságmérésnek támpontot. Ilyenkor ugyanis csak a középső mérőmezőt veszi figyelembe a gép. Ha felvételünk tárgya pont középen van, ami ritka eset, a fentebb leírt módon máris exponálhatunk. Ha azonban az éles képrészletet a kép szélei felé szeretnénk elhelyezni - ami gyakran hatásos és kiegyensúlyozott kompozíciót ad -, úgy használjuk a Focus Lock opciót.

Nem kell külön kapcsolni, ugyanis mindig rendelkezésünkre áll: forduljunk úgy a géppel, hogy a kereső közepén legyen az élesre állítandó objektum vagy személy. Nyomjuk le félig a kioldógombot és várjuk meg, míg a gép visszajelzi az élesség beállítását. Ezután a gombot félig lenyomva tartva komponáljuk meg a fotót és csak ezután nyomjuk le teljesen, ütközésig az exponáláshoz.

A makrofelvétel

Minden gépnél van egy bizonyos határ, az un. közeipont, ami alá nem állíthatunk élességet. Ez 0.35-0.7 m közötti érték általában. Ennek legtöbbször az az oka, hogy az objektívek rajza rohamosan elkezd romlani, valamint a fénymérés és vakuzás sem úgy működik, mint nagyobb tárgytávolságokon. Ha ennél közelebb szeretnénk menni felvételünk tárgyához, makrofelvé-telre kell gépünket kapcsolni. Ezt az üzemmódot a megjelenő tulipán piktogramm jelzi számunkra és ilyen jelzésű gombbal kapcsolhatjuk be és ki a makrofelvételt.

Ha bekapcsoltuk, gépünk úgy mozgatja objektívje lencsecsoportjait, hogy az ilyen közeli távolságokon rajzoljon borotvaéles képet. Továbbá a fénymérés és a vakuzás paramétereit is másképp értékeli és vezérli. Ilyenkor általában 10 cm-re közelíthetjük meg modellünket.

A tájkép

Ha távoli tárgyakat, tájakat, épületeket fotózunk, érdemes a végtelent jelentő szimbólumra, illetve a tájképet idéző, hegyeket formázó pikto-grammra állítani gépünket. Ilyenkor ugyanis a felvételünkön 5 m-en túl minden éles lesz, és a távoli tárgyak részletdúsabban fognak megjelenni. Ennek az az oka, hogy az objektív lencsecsoportjait ilyenkor úgy állítja be a gép, hogy a távolt tárgyakat rajzolja kiemelkedő felbontóképességgel. Továbbá az autofókusz ilyenkor nem működik, nehogy egy közeli tárgy befolyásolja a mérést, ezzel kissé életlenné téve a hátteret. Ne feledjük, ilyenkor pont a háttér a főtéma!

Manuális beállítás

Ha magunk szeretnénk a távolságállítást elvégezni, a csúcsmodellek erre lehetőséget adnak. Az AiAF ilyenkor is működik és jelzi számunkra, hogy gépünk mit tart helyes tárgytávolságnak. Be azonban nem avatkozik! A hobbifotós életében ilyenre ritkán van szükség hiszen a makro- és tájfelvétellel, valamint a Focus Lock-kal mindent megoldhatunk. Ha azonban a kreativitás a célunk és gépünknek van ilyen szolgáltatása, használjuk nyugodtan a manuális fókuszt.

A fénymérés

A fénymérés

Az automata expozíció a fénymérés alapján történik. Azonban mielőtt a gép fényt mérne, néhány paramétert érdemes beállítanunk, hiszen a digitális gép egyik legnagyobb előnye, hogy minden felvételünkhöz speciális filmet választhatunk.

A fényérzékenységről

A CMOS-szenzorok és CCD-k nem egyformán reagálnak a fényre. Ugyanez a helyzet a hagyományos filmek esetében is. Az egyik szenzornak kevesebb fény is elég ahhoz, hogy jól exponált képet adjon, míg a másiknak esetleg jelentősen több fényre van szüksége ehhez.

Nyilvánvaló, hogy az előbbi képbontó elemnek nagyobb, míg a másiknak kisebb a fényérzékenysége. Ha ez így van, a fényérzékenységet érdemes számszerűsíteni. A hagyományos fotó világából vette át a digitális fényképezés a mérőszámokat, így ha valakinek van kézi fénymérője, azt a digitális fényképezéshez is korlátozás nélkül használhatja.

A fényérzékenység mérőszáma ma már egységes az egész világon, de két, idősebb fotósok által jól ismert mértékegységből tevődik össze. Az első mérőszám az ASA (American Standard Association, Amerikai Szabványügyi Társaság), a második mérőszám a DIN (Deutsche Industrie Normen, Német Szabványügyi Hivatal). Régebben ezeket láthattuk a filmek dobozán. ’90-es évekre a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Standard Organization) egységesítette ezt és a 21 DIN-es, azaz 100 ASÁ-s film vagy CCD érzékenységét ISO 100/21° formában kell leírni.
fénymérés 1

Tartsuk mi is be mindezt, még akkor is, ha a mai fényképezőgépeken már csak az első mérőszámot látjuk.
fénymérés 2

A fényérzékenység kiválasztása

Mindegyik fényérzékenységnek megvannak a maga előnyei. Az alacsony fényérzékenység (ISO 50/18°- ISO 100/21°) kristálytiszta, tűéles képével tűnik ki. Ilyenkor a CCD a legoptimálisabb erősítéssel dolgozik. Emlékezzünk vissza arra a leckére, amelyik a digitális gépek belső felépítéséről szólt! A blokkvázlaton szerepelt egy analóg erősítő, mely a CCD vagy CMOS szenzor gyenge jelét felerősíti a digitalizálás előtt. Ha az erősítés faktora kicsi, a képen az elektronikus zaj is kicsi marad, ezért szép az alacsony érzékenységen készült fénykép. Elsősorban napsütés és jó fényviszonyok esetén használjuk ezt a beállítást. Használhatjuk olyankor is, amikor nagy rekesznyílással fotózunk, hogy a háttér életlenségéből emelkedjen ki felvételünk témája (ld. következő lecke).

A közepes fényérzékenység (ISO 200/24°) kompromisszum a képminőség és a fotós szabadsága között. Ilyenkor a képminőség alig érzékelhető romlása mellett (kevésbé tiszták a finom részletek) a vaku megnövekvő hatótávolsága és a mozgások fotózásának lehetősége, mint előny jelentkezik.

Magas fényérzékenységet (ISO 400/ 27°) akkor használunk, ha mostoha fényviszonyok között kell mozgást fényképezni, vagy a gyenge világítás atmoszférateremtő hatását szeretnénk vaku nélkül megörökíteni. Ez a járható út akkor is, ha valóban nagy távolságból kell vakuznunk. Ilyenkor gépünk CMOS érzékelőjének analóg erősítője nagy faktorral dolgozik, ami az elektronikus zajt is felerősíti. A képek emiatt szemcsések, moarésak lesznek. Semmi probléma, ugyanis a kevés fényben az emberi szem sem látja pontosan a részleteket, emiatt a képek csökkent részletrajza nem zavaró. Másfelől a szemcsézet grafikus hatást kelt, ami a szemnek vonzó is lehet. Ne féljünk tehát kísérletezni, hiszen a szemcsés technika a hagyományos fotóban is fotósok százait tette híressé.

Ha ultranagy fényérzékenységet is beállíthatunk digitális gépünkben (ISO 800/ 30° – ISO 1600/33°), a szemcsés hatás még kifejezettebb. Ha ez a fényérzékenység nagyfényerejű objektívvel (F1.4-F2, ld. következő lecke) párosul, olyan helyeken is fotózhatunk állvány és vaku nélkül, ahol addig el sem képzeltük volna.

Természetesen a tanulás kezdeti szakaszában, vagy ha a fényérzékenység kiválasztásának gondját a gépre szeretnénk bízni, válasszuk az automata beállítást. Ilyenkor a fényviszonyok és az érzékelt mozgási sebességek függvényében a chip dönt majd helyettünk.

Filmtípusok és beállítások

A hagyományos fotográfiában a film kiválasztásakor dől el a fényérzékenység, a színvisszaadás, a látszólagos élesség. (Az előző leckében erről volt szó). Digifényképezőnk menüjében festőpaletta ikon jelzi számunkra azt az almenüt, ahol ezeket mind, akár minden felvételünk előtt beállíthatjuk. A normál beállítás mellett választhatunk élénk (Vivid), vagy normál, azaz neutrális színeket. Ugyancsak beállíthatjuk a vizuális élesítés módját (Low Sharpening vagy Sharpening), de itt választhatunk fekete-fehér felvételezési módot is. Aki szereti a fekete fehér felvételeket, már fotózáskor állítsa át gépét erre az üzemmódra. Később ugyan a számítógépen bármely színes képből készülhet fekete-fehér fotó, azonban az eleve így fényképezett képek árnyalatgazdagsága és élessége jóval nagyobb. Normál felvételezési módhoz, ezt az opciót ki is kapcsolhatjuk. Ilyenkor az átlagos színes filmmel megegyező felvételeket fotózhatunk.


fénymérés 3

Fénymérési módok

Fényképezőnk a folyamatosan változó felvételi típusokhoz a legmesszebbmenőkig képes alkalmazkodni. Ez annak köszönhető, hogy fénymérése alaphelyzetben kiértékelő, azaz a CMOS szenzorra vetülő kép egyes részleteit is képes fénymérés szempontjából analizálni. Így a kép teljes árnyalatterjedelmét, és a nagyobb foltok elhelyezkedését is képes figyelembe venni az optimális expozíció meghatározása céljából. Az pedig csak hab a tortán, hogy az autofókusz által élesre állított területeket súlyozza a fénymérés átlagának kiszámításakor. Legtöbbször ezt a fénymérési módot használjuk, hiszen szinte bombabiztos végeredményt ad.
fénymérés 4

Aki régebben tanult fotózni és megszokta az egész képre kiterjedő átlagoló, de a kép közepét súlyozó, úgynevezett középre hangsúlyozott fénymérést, az a gépét nyugodtan átkapcsolhatja erre az üzemmódra. Ilyenkor minden úgy működik, mint egy klasszikus fényképezőgépen, emiatt a néha szükségessé váló expozíciókorrekciót a régi tapasztalatok alapján lehet beállítani.

A spotmérés (magyarul folt, vagy részletmérés) a témának csak piciny felületét veszi figyelembe. Ennek az a haszna, hogy a számunkra legfontosabb képrészletet messziről is megmérhetjük, és expozícióját a környezete nem fogja zavarni. Használatához nagy gyakorlat szükséges, de a digigéppel büntetlenül próbálkozhatunk.

Az expozíciókorrekció

A kiértékelő fénymérés az esetek 0,5 százalékában téved a statisztikai adatok szerint, a középre hangsúlyozott fénymérés pedig az esetek 15 százalékában. A spotmérő tévedése gyakorlott kézben 0 százalék, gyakorlat nélkül pedig szinte 100 százalék, ezért fontos gyakorolni vele. Ha fénymérőnk nem ad helyes végeredményt, az expozíciót korrigálnunk kell. Ez akkor történik meg, ha témánk túl világos (pl. menyasszony világos háttér előtt), vagy túl sötét (gőzmozdony a fűtőházban).

Az előbbi esetben a gép alulexponál, azaz menyasszonyunk beszürkül, míg az utóbbi esetben a mozdony feketéje világosodik szürkére. Nem véletlenül: a fénymérő – bármennyire intelligens is – úgy tekint mindenre, mintha az 18 százalékos fényvisszaverésű szürke lap lenne. Erre hitelesítik ugyanis a gyárban. Ezért, ha a fentebb emlegetett extrém szituációkhoz hasonlóba keveredünk, az expozíciót korrigáljuk. A világos témák esetében + (pozitív), sötét témák esetében – (negatív) irányú korrekciót állítsunk be. Mivel a korrekció hatását a színes kijelzőn nyomon követhetjük, hamar megtanulhatjuk használni ezt a kezelőszervet.

Expozíció

Az expozíció

A fénymérés egyetlen egy adatot szolgáltat gépünk számára, mégpedig egy fénytechnikai mennyiségben kifejezett fizikai mérőszámot. Az előző leckében megbeszéltük, hogy a CCD-nek vagy filmnek egy bizonyos fénymennyiségre van szüksége ahhoz, hogy helyesen exponált kép legyen a végeredmény. Arról is szó esett, hogy ezt az értéket a fényérzékenység mérőszáma adja meg.

Alkalmazkodás

A chipnek a fénymérés után tehát további feladatai vannak: még az expozíció előtt meg kell határoznia a fényképezőgépek két jellemző fényszabályozó eszközének működését. Ez a két részegység a zárszerkezet és a fényrekesz. Ezekkel alkalmazkodhatunk a mindenkori fényviszonyokhoz olyan formában, hogy a képbontó eszközre – legyen az CCD vagy film – a fényérzékenység alapján előírt fénymennyiség vetülhessen. Sem több, sem kevesebb.

Egy kis fizika... Nem kell megijedni, mindössze egyetlen szorzásból áll egyenletünk: H=Ext

A képletben H az expozíciót jelöli, Ez a megvilágítás luxban, t pedig az idő másodpercben. Ennek megfelelően E dimenziója luxs, ami nagyon közeli kapcsolatban áll a fizikusok által fénymennyiségként emlegetett lumennel. H-t egyértelműen meghatározza a fotózáskor alkalmazott fényérzékenység (pl. ISO 100/21°). A változó fényviszonyok között nekünk, vagy fényképezőgépünk automatikájának kell az egyenlőséget létrehoznia a fentebb említett fényrekesszel és zárszerkezettel.

A fényrekesz (F)


rekesz

Ez a szerkezet hasonlít szemünk pupillájához. Az objektív hatásos átmérőjét képes csökkenteni, vagy növelni. Ezt az átmérőt nyílásnak is szokás nevezni, innen ered a fényrekesz skálaosztásának az elnevezése, melyet nyílásszámnak vagy fényrekeszszámnak is neveznek. Minél kisebb a nyílás, annál kevesebb fény juthat be a fényképezőgépbe. Ilyenkor a CCD-re vagy filmre vetülő kép fényszegény. Ha a fényrekeszt nyitjuk, azaz a nyílás nagyobb lesz, az objektív által vetített kép is ragyogóbbá, fényesebbé válik. Látható, hogy a fényrekesszel szorzatunk első tagját befolyásoljuk.

A fényrekeszszámot, mint nyílásviszonyt a következő egyenlőség fejezi ki: F=f/D ahol F a fényrekesz, f a lencse gyújtótávolsága, D az éppen beállított nyílás átmérője. Utóbbi két fizikai mennyiség dimenziója méter, így a rekeszszámnak mértékegysége nincs. Ezért jelezzük minden esetben a nagy F betű előre írásával, hogy rekeszszámról beszélünk, például F2,8, F11. Olyannyira fontos az egyértelmű jelölés, hogy még Canonunk is kiírja ezt TFT-kijelzőjére

A rekeszszámsor egyébként 1900 óta szabványosított, azonban pont az elektronikus fényképezőgépek azok, melyek gyakran eltérnek a szabványtól. Mi itt a rekeszszámok felsorolása helyett csak azt jegyezzük meg, hogy a fenti képlet fordított arányosság, azaz nagy nyílást kis rekeszszám, míg kis nyílást nagy rekeszszám jelez! A fentebb említett két érték közül tehát az F2.8 és kisebb rekeszszámok a nagyon nagy nyílásokat jelentik, míg az F11 és nagyobb rekeszszámok éppen ellenkezőleg, a nagyon kis rekesznyílásokat takarják. Közöttük helyezkednek el a közepes rekesznyílások.

A zárszerkezet

Előző hasonlatunknál maradva, szemhéjunkhoz hasonlíthatjuk működését, azonban a hasonlat kissé sántít. Mi ugyanis akkor hunyjuk le szemünket, azaz zárjuk ki a beáramló fényt, ha valamit nem akarunk látni. A fényképezőgép azonban pont fordítva teszi. Zárszerkezetét folyamatosan csukva, azaz „behunyva” tartja, egészen addig, amíg meg nem nyomjuk az exponálógombot. Ekkor kinyitja egy bizonyos időre – ilyenkor jut a fény a képbontó eszközre, azaz ilyenkor lát a gép –, majd újra becsukja azt.

Szemfülesek észrevehették, hogy a zárszerkezet időt is mér, azaz legelső képletünk időtagját változtathatjuk vele. A zár nyitvatartási idejét, a záridőt nem kell képlettel bevezetnem, ugyanis teljesen magától értetődő. Ugyancsak 1900-ban, Párizsban rögzítették a záridősort is. Mindent másodpercben mérünk, legfeljebb annyi a csavarás rajta, hogy legtöbbször a másodperc törtrészeit alkalmazzuk. Emiatt reciprok skálát vagyunk kénytelenek használni.

Semmi probléma, gépünk ezt is teljes precizitással jelzi számunkra, például: 1/4 s, 1/500 s. Míg a rekeszszerkezet mechanikus elem, addig a digitális fényképezőgépek között találunk mechanikus és elektronikus zárat is. Esetenként egyegy gép mindkettővel fel van szerelve. A mechanikus zár sajnos hangos, de az ilyen gépek gépminősége jobb, a CCD-jük felépítésének köszönhetően. Nagy hátrányuk, hogy kijelzőjüket nem használhatjuk keresőként. Ezzel szemben az elektronikus zárral szerelt gépek szinte hangtalanok és mindig adnak keresőképet LCD-paneljükön, sőt: a videokimenetükön is. Sajnos azonban képminőségük kissé az előbbi gépek képminősége alatt marad.

Mire jó mindez?

A kérdés teljesen jogos. Ha már a fordított arányosságot említettem, hamar észrevehette mindenki, hogy sok fényrekeszzáridő-páros adja meg a helyes expozícióhoz való fénymennyiséget. Mi alapján válasszunk? A következő leckében minderről bővebben lesz szó, azonban elöljáróban érdemes az alábbiakat megjegyezni: A fényrekesszel a mélységélességet befolyásoljuk. Ez utóbbi az az élesen kirajzolt sáv, mely a beállított tárgytávolság előtt kezdődik és mögött végződik.

A beállított tárgytávolságon elhelyezkedő témáról az objektív mindig éles képet rajzol. Az azonban a fényrekesztől függ, hogy a témától milyen közel indul az élesség sávja, és mögötte meddig tart. Vagyis milyen széles ez a sáv.

A nagy nyílás (kis fényrekeszszám) a sávot szinte nullává redukálja. Ilyenkor témánk a teljesen életlen, felismerhetetlen háttérből szinte kiugrik élességével.

A közepes fényrekeszek szemünknek megfelelően rajzolnak, míg a kis fényrekeszek (nagy fényrekeszszám) mindent tűélesen képeznek le. Ez alatt azt kell értenünk, hogy a mélységélesség sávja szinte a fényképezőgépnél kezdődik és a végtelenig tart.

A záridővel a téma mozgását befolyásoljuk. A hosszú záridő alatt bemozdul minden mozgás. A nagyon rövid záridő pedig a leggyorsabb mozdulatokat is befagyasztja: igazi pillanatkép. Persze mindkettő keltheti – helyesen alkalmazva – a mozgás érzetét. A megfelelő záridő kiválasztása általában gyakorlatot igényel. Más témák pedig nem is befolyásolhatók a záridővel: például csendélet, tájkép.

Hogyan rendeljünk papírképet?

Hogyan rendeljünk papírképet?

A hisztogram után egy kissé könnyedebb, de ugyanolyan fontos téma következik. Persze van otthon fotónyomtató. Mi a helyzet azonban akkor, ha nagy mennyiségű papírképet szeretnénk viszontlátni digitális munkáinkból ? Ezt a célt szolgálja a digitális fotólabor.

A digitális fotószolgáltató

Az internet, a GSM telefónia és az elektronikus képfeldolgozás-képtovábbítás elterjedése ellenére a papírképek még évtizedekig velünk fognak maradni: szeretjük kézbe véve nézegetni képeinket és tárcánkban gyakran lapulnak fotók. Hiába vannak már színes kijelzős adattárcák (HD-wallet), és hordozható, elektronikus képlejátszók, illetve marokszámítógépek. Egyébként nagyon régóta, már az 1850-as évektől kezdve a papírképeket a fényképészek vagy a fotóboltok készítették a nagyközönség számára. Ma is így van ez és olyan nagy mennyiségben vásároljuk a papírképeket, hogy az RA-4-es színes fotópapír a legolcsóbb, legtartósabb, legjobb színeket adó és legjobban kiforrott technológiával büszkélkedő fotóhordozó mindmáig. A szuperlatívuszok erdeje ellenére ezt minden közgazdász azonnal átlátja. Higgyünk mi is nekik!
papírkép 1

A digitális fotózás megjelenésével jelentős probléma vetődött fel a 90-es évek elején, mivel az RA-4-es fotópapírra a digitális képet – színes képpontok formájában – rá kellett exponálni. Sok megoldás látott azóta napvilágot, ma is új konstrukciók születnek. A fejlődés útja szokás szerint göröngyös volt, de mára a legújabb gépek minden igényt kielégítenek, így technikai felépítésük nem is lényeges számunkra. (Ha valaki ilyennek utána szeretne nézni, a Fuji, Greatag, Noritsu, KIS vagy a Konica honlapján keresgéljen.) Azt viszont fontos tudni, hogy a 400 dpi-s folyamatos tónusú digitális fotólabor legalább 4500 dpi-s tintasugaras nyomtatónak felel meg, ha összehasonlítjuk őket a színárnyala-tok tekintetében.

Első közelítésben tehát tekintsük a digitális fotólabort egyszerűen nagyteljesítményű, nagyfelbontású, milliónyi színnel dolgozó színes fotónyomtatónak. Az RA-4 betűcsoport egyébként a ma használatos fotópapírok színes hívási metódusának elnevezése. Figyeljünk a terminológiára, ugyanis sok nyomtató- vagy nyomtatókellékgyártó is fotópapírnak nevezi tintasugaras kellékanyagait. A fogalomzavar elkerülése miatt mindig jelezzük a betűszóval, hogy adott esetben a színes fotópapírról van szó.

Hogyan kerülnek képeink a laborba?

A digitális fotószolgáltató elsősorban memóriakártyán fogadja a digitális képeket. Gyakorlatilag mindenféle kártyát elfogadnak, legfeljebb a legújabb MemoryStick Pro és xD kártyákkal lehetnek gondjaink. Ilyenkor egy kártyaolvasós képmásolással segíthetünk magunkon: másoljunk egy kompatibilis szabványú kártyára. A legjobb gépek a kártyák közötti képmásolás lehetőségét is felajánlják menüjükben. A 3.5"-es flopi és az írható CD is járható út. Egyes laborok ezen felül a ZIP lemezt is szívesen látják. A XXI. század a mozgó alkatrészek nélküli memóriakártyák kora! Egyszerűen vegyük ki fényképezőgépünkből és adjuk le kidolgozásra! Ha a rosszul sikerült képeinket már letöröltük a kártyáról, csak a papírképek méretét kell meghatároznunk. Egyes laborok CD-re is kimentik képeinket a kártyáról – ha ezt kérjük. Így némi felár ellenében az archiválás gondjától is megszabadulhatunk és kártyánkat azonnal használhatjuk további fotózásra. A legtöbb digilabor 1 órás határidővel készíti a képeket, így nem maradunk sokáig memóriakártya nélkül. Míg régen a filmtekercs leadásakor hívást és nagyítást kértünk, most a kártyánkat adjuk le és CD-írást plusz nagyítást rendeljünk. Van olyan szolgáltató is, amely interneten keresztül is elérhető. Így nem kell „kártyázni”, illetve megnyílik ahhoz is az út, hogy a GSM telefonról a fotókat közvetlenül a laborba e-mailezzük. Ilyenkor tüntessük fel a levélben a rendelt darabszámot és a rendelt méretet is.
papírkép 2

A vevői terminál

A jobb fotószolgáltatók vevői terminállal kedveskednek nekünk. Ez lesz a jövő útja!

Ez egy nagy, érintőképernyővel ellátott doboz, amelynek előlapján CD-ROM-ot, flopimeghajtót és kártyanyílásokat találunk. Helyezzük be kártyánkat a megfelelő csatlakozóba, válasszunk nyelvet a program kezeléséhez és máris indul a móka. Egyenként belenézhetünk az egyes folderekbe és kis ikonok formájában a gép megjeleníti a meglelt fotókat. Ezeket megérintve beállíthatjuk a megrendelni kívánt kép nagyságát (9x13 cm-től egyes esetekben akár 30x45 cm-es méretig), beállíthatjuk a darabszámot, a kép felületét (fényes vagy matt), valamint szerkeszthetjük is fotónkat: elforgatás, zoom, kontraszt, fényerő, színszűrés, átszínezés stb. A szerkesztés után rátérhetünk a következő fotóra. Ha végeztünk, a gép összesíti megrendelésünket. Ha jóváhagyjuk az összeget, egy kis blokkot nyomtat. Ezzel a pénztárhoz kell mennünk, és gyakran előfordul, ha hoszszabb a sor, vagy kevés képünk van, hogy a pénztárnál már át is nyújtják papírképeinket. Van olyan vevői terminál is, amely CD-t ír. Az ilyen laborban az archiválást is magunk végezhetjük el, ha pedig papírképet szeretnénk rendelni, azt a megírt CDn fogadja a labor. A CD-t természetesen a képek nagyítása után visszakapjuk.

Milyen állományokat vigyünk?

A legtöbb labor a JPEG formátumot kedveli. A régebbi, nem „Baseline” kódolt képekkel sem lesznek gondjaink. A mai gépek pedig EXIF formátumú JPEG-et mentenek, ami általánosan elfogadott szabvány. Ha csak lehet, ragaszkodjunk tehát a JPEG formátumhoz. Színrendszer szempontjából mindig RGB-t használjunk! A laborok nem fogadják a nyomdászok kedvenceit (CMYK, duotone, multichannel stb), a 16 és 256 színű képeket és gyakran a fekete fehér fotókkal is baj van. Utóbbiakat konvertáljuk RGB-re, ha fényképezőgépünk nem így kezeli őket – bár ilyen géppel még nem találkoztam. Egyes laborok TIFF, BMP, PICT és PCX képeket is fogadnak, de ezek nagy helyet foglalnak, lassan nyithatók meg ezért kerüljük használatukat. 6-8 megapixelnél nagyobb képeket ne vigyünk, főleg, ha nem A/4-esnél nagyobb képeket nagyíttatunk. Egyes laborokban szívesen segítenek nekünk, és a megapixelben vagy megabyte-ban megadják számunkra, hogy az egyes képnagysághoz mekkora méretre lesz szükségünk.

Mekkora képeket rendeljünk?

A mobiltelefonok kamerái maximum 9x13 cm-esre nagyíthatók – jobb esetben. A VGA felbontásúak (0.3 Mpixel) már egészen élvezhetők így, a kisebbek azonban nem feltétlenül.

Mindenesetre tegyünk egy próbát és jegyezzük meg, hogy ez a minimumméret centiméterben és megapixelben is Az 1-2 megapixeles kamerák 13x18 cm-ig, a 3-4 megapixelesek A/4-ig nagyíthatók általában. A 6-8 megapixel A/3-ra is elég. Persze sok függ a kamera képminőségétől, fotós szaktudásunktól és témánktól is. Egy-két próbanagyítás után kitapasztalhatjuk magunkat. Érdemes több labort is kipróbálni, ugyanis mindegyik kissé más gépet használ. Ettől is függhet a maximális képnagyság, és egy kicsit a képek hangulata is. Más ugyanis az egyes digilaborok színvisszaadása és kontrasztja. Keressük meg tehát kedvenc fotólaborunkat, és ne sajnáljuk erre a fáradságot!

Mi az előnye a színes, RA-4-es fotópapírnak?

Egyszerűen, gyorsan hozzáférhető és olcsó. Ha tintasugaras nyomtatóval nyomtatjuk képeinket, a legjobb fotóminőségű papír és tintapatron használata mellett sem kaphatunk 500-5000 színárnyalatnál többet, ráadásul az önköltségünk is kissé több, és órákig is elvacakolhatunk vele. A gyors Canon nyomtató és a szakmai profizmus itt is jelentős idő és költségcsökkentő tényező, de ez legtöbbünknek nincsen meg. Emellett gondoljunk arra is, hogy nem igényel védőlaminálást az RA-4-es papír, és tartóssága 50 évre taksálható, valamint fényállósága is jobb, mint a tintasugaras változat hasonló adata. Színárnyalat- gazdagsága pedig 50- 70 000 színmérő műszerrel kimérhető színárnyalat. Használjuk tehát a vevői terminált és üljünk le egy kávé mellé, míg képeinket elkészíti a digitális fotólabor...

Névjegykártya, kártyanaptár

Ügyes kezű grafikusjelöltek bármit megtehetnek. A fotólabor adta keretek és papírméretek között bármilyen grafikai munkát is előhívathatunk. Készíthetünk névjegyet (pl. fényképeset), üdvözlőkártyát, képeslapot, naptárat, grafikus kerettel díszített képet stb. Az egyetlen megkötés, hogy elektronikus képet vigyünk, lehetőleg RGB színrendszerű JPEG formátumú állományra konvertáljuk munkánk végeredményét. Ne vigyünk doc-ot, xls-t, ppt-t, cdr-t és egyéb irodai állományt! A fotólabor ugyanis képgyár, nem pedig hagyományos értelemben vett nyomtató.

Lexikon

Digitális alapfogalmak lexikona

Bit - Az információ legkisebb egysége, értéke 0 vagy 1 lehet. Nevét az angol binary digit (=kettes számrendszerbeli szám) kifejezésből kapta.

Bit mélység (Bit depth) - lásd Színmélység

Bitmap - 1.) Pixeles képábrázolást alkalmazó fájl (formátum). Az ilyen képet felnagyítva mindig megjelennek a pixelek, a részletek recések, "rágottak" lesznek. 2.) Színmód; a program 1 bit adatot rendel egy képponthoz, így az vagy fekete vagy fehér lehet. Ilyen színmódban dolgoznak a faxok, sok hátránya miatt azonban képfeldolgozásra nem alkalmas.

BMP (Windows Bitmap) - Pixeles képfájl-formátum, a Microsoft fejlesztése, a Windows belső képformátuma, ezért a legtöbb Windows alatt futó program képes értelmezni és felhasználni. Veszteségmentes tömörített változata az RLE. Előnye, hogy 1-24 bit színmélységig minden tárolható benne és Windows környezetben univerzális. Hátránya, hogy nem támogatja a CMYK színábrázolást és a kísérő információk (vágógörbék, alfacsatornák) használatát, ezért nyomdai felhasználásra nem alkalmas.

Brightness (fényerő) - A színek egyik alaptulajdonsága a HSB rendszer szerint, a színezet és a telítettség mellett. A programokban az értéke legtöbbször 0 (fekete) és 255 (fehér) között változik.

B&W - Fekete-fehér, az angol Black & White rövidítésből. Sokszor az 1bit színmélységű, csak fekete és fehér képpontokat tartalmazó képek jelölésére használják, megkülönböztetve a szürkeárnyalatostól.

Buffer - lásd Puffer

Burst - Sorozatfelvétel digitális fényképezőgéppel. Egyes típusok képesek rá, hogy amíg az exponáló gombot lenyomva tartjuk, gyors egymásutánban készítsenek felvételeket. A képek számának a rendelkezésre álló operatív memória szab határt.

Byte - Az információmennyiség mértékegysége; 1 byte = 8 bit. 1 byte-on 256 különböző számérték ábrázolható (0-255), így alkalmas például a szürkeárnyalatos képek, illetve a színes képek színösszetevőinek jellemzésére.

Caption – lásd »Képaláírás

CCD (Charge Coupled Device) – fényérzékeny érzékelő (töltéscsatolt eszköz),amely a »szkennerekben, digitális fényképezőgépekben és vi deokamerákban a képalkotásért fe lel.Maga a CCD csak a »fényerősség mérésére alkalmas analóg eszköz,ennek jelét digitalizálva »szürke árnyalatos képet kapunk.Színes képek előállításához vörös, zöld és kék (»RGB)szűrőkkel bontjuk fel a képet az elsődleges alapszínekre. Általában plusz egy zöld szűrő található még a CCD mátrixon, ami a kontraszt javítását segíti.

CD (Compact Disc) – Digitális adatok tárolására kifejlesztett,csak olvas ható optikai lemezformátum,650, illetve 700 MB tárolókapacitással. Írható változata a CD-R (Compact Disc Recordable), amely egyszeri adatrögzítést tesz lehetővé, utána szintén csak olvasható.Újraírható változata a CD-RW (Compact Disc ReWriteable), amely már törölhető és újraírható. Az újraírható CD-RW lemezek általában nem olvashatóak régebbi CD ROM-okban.

CMOS (Complementary Metal Oxide Semiconductor) – Digitális fényképezőgépekben használt fényérzékeny eszköz. Nem olyan elterjedt, mint a »CCD, de a fogyasztása lényegesen kisebb.

CMS (Color Management System) – Színkezelő rendszer, olyan szoftver, amely az egyes berendezések (pl.szkenner – monitor – nyomtató) különböző színterei között előzetes műszeres kalibráció segítségével biztosítja a színhűséget.

CMYK (Cyan,Magenta,Yellow, blacK) – a négy nyomdai alapszín (ciánkék, bíbor, sárga, fekete) rövidítése, a nyomdai felhasználásra alkalmas színmód megjelölésére a programokban. A legnagyobb probléma, hogy a bemeneti és megjelenítő eszközök (szkenner, digitális fényképezőgép, monitor, kivetítő) »RGB rendszerben dolgoznak,míg a kimeneti eszközök (nyomtató, nyomda) CMYK-t használnak. A kettő közötti pontos átalakítás a színkezelő rendszerek (»CMS) egyik legfontosabb feladata.

CompactFlash – A legelterjedtebb digitális adathordozó fényképezőgépekben. A mérete igen kicsi, az adatok megőrzése nem igényel tápfeszültséget és nem tartalmaz mozgó alkatrészt, ezért nem is kopik és gyakorlatilag nem hibásodik meg. Különféle gyártók különböző kapacitással készítik, ma már 1GB nagyságrendű kártyák is kaphatók. Az eredeti CF Type I kártyák 5 mm magasak,míg a CF Type II kártyák és egyéb berendezések 9 mm magasak; ide tartozik például az IBM Microdrive, amelyben kb. gyufásdoboz méretűre zsugorítot tak egy winchestert.

Denzitás – filmek, szkennerek, nyomatok jellemzésére használt mérőszám; értéke a visszaverési- vagy fényáteresztési tényező tízes alapú negatív logaritmusából számítható. Célszerű technológiai jellemző a színes és fekete-fehér nyomatok festékrétegeinek, illetve filmek fedettségének ellenőrzéséhez. Méréséhez denzitométert használnak.

Digitális video – Digitalizált képek sorozata, általában »AVI, »MOV vagy »MPEG formátumban. Előállítható videódigitalizáló kártyával analóg jelből (TV vagy videó bemenettel), vagy eleve digitális kamerával. Egyes digitális fényképezőgépek is képesek rövid (néhány másodperces) digitális video rögzítésére.

Digitális zoom – A digitális fényképezőgép vagy kamera képének digitális nagyítása. A nagyításhoz hiányzó »képpontokat, azaz részleteket a gép matematikai közelítéssel számolja, ezért romlik a kép élessége. Hatásában megegyezik a képszerkesztő programok képméret-növelő eljárásaival.

Direktszín – olyan szín a nyomaton, amely nem a négy (»CMYK) nyomdai alapszínből áll össze, hanem eleve a megadott színű festéket használja a nyomda. Jellemző direktszínek az ezüst és az arany. Használatához külön »színkivonat kell. Leggyakrabban a »Pantone színskála kódja szerint adják meg a direktszíneket.

Dobszkenner – Nagy pontosságú, kiemelkedő minőségű — és árú — szkennerek kimondottan igényes, professzionális nyomdai képfeldolgozásra. Az eredetit átlátszó műanyag hengerre helyezik, majd megforgatják. A henger tengelyével párhuzamosan mozog az optikai érzékelőrendszer, ami így kis emelkedésű csigavonalban tapogatja le a képet. A dobszkennerek jellemzően 3,8-4,3 D árnyalati terjedelmet fognak be, 5-10.000 dpi valós felbontást biztosítanak, de áruk a tízmillió forintos nagyságrendben mozog.

dpi (dots per inch – pont per hüvelyk) – A »felbontás mértékegysége megadja, hogy egységnyi hosszon (1 inch=2,54 cm) hány elemi pont fér el. Minél több, ez annál kisebb pontokat jelent, azaz annál nagyobb felbontást. Lényegében megegyezik a ppi (pixels per inch) mértékegységgel; ez utóbbit monitorok és szkennerek jellemzésére használják.

DVD (Digital Versatile Disc) – Digitális információ (video, hang, programok) tárolására alkalmas lemez, amely méretében a »CD-vel azonos, kapacitásában azonban lényegesen meghaladja azt. Az egyik leggyakoribb használata a DVD video; ennek általános paraméterei: képméret: 720×480 (NTSC) vagy 720×576 (PAL) képváltás: 29.97 kép/másodperc (NTSC) vagy 25 kép/másodperc (PAL) sávszélesség: 4~8 Mbps MPEG 2 audio: sztereo, 48 kHz; 192~384 kbps MPEG audio. A számítástechnikában használt DVD lemezeknek létezik írható és újraírható változata is, itt azonban még nincs teljes körű szabvány.

Exposure Bracketing (többszörös expozíció) – Digitális fényképezőgéppel készített felvételek sorozata, általában 3 vagy 5 kép, fokozatosan változtatott expozíciós idővel. Ezzel a módszerrel könnyen ki lehet választani az optimális expozíciót.

Fehéregyensúly (White Balance) – A vörös, zöld és kék komponensek beállítása, hogy a kép legvilágosabb pontja fehér legyen. »Digitális fényképezőgépek esetén ez helyettesíti a napfényes és műfényes film tulajdonságait.

Felbontás (Resolution) – A digitális kép minősége a felbontásától függ, azaz hogy milyen kicsik az őt alkotó »pixelek. Ha kisebbek, mint amit a szemünk meg tud különböztetni, az egyes képpontok helyett folyamatos színeket látunk. Megkülönböztetünk »optikai és »interpolált, azaz számított felbontást. A felbontás mérésére az egységnyi hosszra jutó képpontok számát használjuk, mértékegysége a »dpi. Monitorok és digitális fényképezőgépek esetében nem a dpi értékét adjuk meg, hanem a pixelek számát. A gyakori értékek: QVGA (320×240), VGA (640×480), SVGA (800×600), XGA (1024×768), UXGA (1600×1200).

Firewire (másnéven iLink) – Adatátviteli protokol (IEEE1394), amely a megfelelő csatlakozók és kábel segítségével nagy sebességgel képes adatot cserélni a számítógép és egy külső egység (például videokamera, digitális fényképezőgép, külső lemezmeghajtó) között.

Firmware (gyári program) – Általában »ROM-ban vagy »flash memóriában tárolt program, ami egy eszköz (például digitális fényképezőgép) működését biztosítja.

Fix fókusz – Objektív, amely előre meghatározott gyújtótávolsággal működik, autofókuszálási lehetőség nélkül, a lehető legnagyobb »mélységélességgel.

Flash memória – A digitális „film” a digitális fényképezőgépekben. Korlátlanul és írható, mint a »RAM, illetve »DRAM, ugyanakkor energiaellátás nélkül is megőrzi a tárolt adatokat, mint a »ROM. Főbb típusai a CompactFlash, a SmartMedia és a Memory Stick. Bár lassabb a RAM-nál, de egyre javuló ár/ teljesítmény viszonya a jövőben talán általános adathordozóvá lépteti elő (például fényképek, MP3 stb.)

Gamut (színkorlát) – Egy bizonyos berendezésen (monitor, nyomtató stb.) ábrázolható színek összessége, azaz a berendezés-függő színtér. Általában a »CMYK festékekkel dolgozó eszközök, mint a nyomtatók vagy a nyomda, kisebb színtérrel dolgoznak, mint az RGB berendezések. A kettő közti átalakításért felel a »CMS (Color Management System – színkezelő rendszer).

GIF - Webes képformátum, kis helyigénye és hasznos szolgáltatásai kimondottan népszerűvé tették. A GIF állományok színpalettás képek, azaz legfeljebb 256 színt tartalmazhatnak. A GIF lehetővé teszi továbbá az átlátszó területek kezelését is. A GIF különlegessége ezenkívül az animáció: állóképek sorozatát animációként tárolhatjuk egyetlen állományban.

Grayscale (szürkeárnyalatos) – A szürkeárnyalatos képek a fekete-fehér fotókhoz hasonlatosak: a fájlban 8 biten 256 szürke árnyalatot lehet ábrázolni, így folyamatos, lágy tónusátmenetet érzékel.

Halftone – lásd »Raszter

Hisztogram – Eloszlásdiagram, amely a képen található pixelek számát mutatja az árnyalati terjedelem függvényében. Általában nem a számszerű értékei, hanem a jellege érdekes, mert sokat elárul a képről.

Hőszublimáció (Dye Sub) – Nyomtatási eljárás, ahol a szilárd festékanyagot hő segítségével szublimálva (párologtatva) juttatják a nyomathordozó felületére. A közölt hő mennyiségével arányos az átadott festék mennyisége, így a pont színét lehet befolyásolni. Ennek köszönhető, hogy viszonylag kis felbontás (300 dpi) mellett is kiváló képet ad, amely a hagyományos fotókéval vetekszik. Igen költséges eljárás és különleges papírt igényel.

ICC (International Color Consortium) – A színkezelő rendszert (»CMS) és a szabványos színprofiltechnológiát kifejlesztő nemzetközi szervezet rövidítése. Az általuk létrehozott szabvány szerint működő színkezelő szoftverek, mint például a Windows »ICM vagy a Macintosh Color- Sync, .icc vagy .icm kiterjesztésű fájlokat használnak az egyes berendezések színterének jellemzésére.

IEEE-1284 – Kommunikációs szabvány a párhuzamos port használatára, elsősorban nyomtatók, szkennerek és kártyaolvasók számára.

IEEE-1394 – lásd »FireWire.

iLink – A Sony elnevezése a »IEEE- 1394, más néven »FireWire szabványra

Interpoláció – Matematikai közelítés, amelynek segítségével a képek méretezésénél, forgatásánál és torzításánál a program meghatározza az új kép »pixeleit. Mivel az átlagolás elvén működik, mindenképpen kisebbnagyobb minőségromlás történik a használatakor.

IR (InfraRed) – lásd »IrDA

IrDA – Adatátvitel infravörös fény segítségével történik. Elterjedt metódus mobil eszközök összekapcsolására, mint mobiltelefonok, menedzserkalkulátorok, digitális fényképezőgépek stb. Előnye, hogy kábelek nélkül valósítható meg az adatátvitel, hátránya, hogy viszonylag lassú, csak kis távolságra hatékony és az eszközöknek „látniuk” kell egymást.

JPEG (Joint Photographic Experts Group) – Fájlformátum, amely veszteséges tömörítéssel dolgozik. A »GIF mellett a másik legelterjedtebb állományformátum a világhálón. A JPEG tömörítési eljárás veszteséges, de lényegesen hatékonyabb, mint bármilyen más, hagyományos algoritmus. Ezért nagyon közkedvelt minden olyan területen, ahol a kis fájlméret fontos követelmény.

Kalibráció – Az egyes berendezések pontos beállítása megadott szabványos értékhez. Általában a nyomdai előkészítésben résztvevő eszközök (szkenner, monitor, nyomtató, levilágító) kalibrálása a szabványos »ICC profilok elkészítését jelenti a színkezelő rendszer (»CMS) számára. Karakter – A szöveg legkisebb alkotóeleme: egy betű, szám vagy írásjel.

Kártyaolvasó – Olyanberendezés, amely »flash memóriakártyák adatait továbbítja a számítógép felé. Sokkal gyorsabb átvitelt tesz lehetővé, mint a soros port.

 

Kb (Kilobyte) – Adatmennyiség mérőszáma, 1024 »byte.

Képpont – lásd »pixel.

Képstabilizátor (Image Stabilization) – Olyan optikai vagy digitális rendszer, amely a teleobjektívek bemozdulását csökkenti. Legtöbbször a nagyon nagy gyújtótávolságú objektíveken található, mint a 10X lencse a Sony FD91, FD95, FD97 és CD1000 gépeken vagy a Canon Pro90 vagy az Olympus C-2100UZ.

Kodak PhotoCD – Fájlformátum, a fotó CD a Kodak cég egyedi fejlesztése. A fájlban a kép több felbontásban, „lépcsőzetesen” tömörítve helyezkedik el, azaz a nagyobb felbontású változat csak a kisebbhez képesti változásokat tárolja el. A standard PhotoCD-n összesen 5 ilyen lépcső létezik, a ProPhotoCD-n pedig 6. A Base kép felbontása a monitoréval, illetve a TV-képernyőével azonos, így ezt átalakítás nélkül, gyorsan meg lehet jeleníteni. A Base/16 általában a kép azonosítására szolgál, ikonként, bélyegképként használható. Név méret állománym. tömör. Base/16 192x128 24,5 KB nem Base/4 384x256 98,3 KB nem Base 768x512 1,2 MB nem 4 Base 1536x1024 4,7 MB igen 16 Base 3072x2048 18,8 MB igen 64 Base 4096x6144 72 MB igen (csak ProPhotoCD)

Kontraszt (Contrast) – A kép két – általában közeli – pontjának fényerőkülönbsége, illetve az egész kép jellemzésénél a legvilágosabb és legsötétebb pontok különbsége. Alacsony kontraszt esetén „lapos”, míg nagy kontraszt esetén „kemény” képről beszélünk.

Kromatikus aberráció (Chromatic Aberration) – Nagyobb felbontású (2 Mpixel fölött) digitális fényképezőgépeknél előforduló jelenség, amikor a sötétebb területeket fényes rész övezi. A kontúr mellett megjelenik egy vagy két sor bíbor-lila pixel.

LCD (Liquid Crystal Display) – Folyadékkristály kijelző. Kép megjelenítésére használt eszköz, ahol a folyadékkristály feszültség hatására elszíneződik, így jeleníti meg az egyes »képpontokat. Fejlettebb formája a »TFT képernyő.

LED (Light Emitting Diode) – Fénykibocsátó dióda. Azok az apró piros vagy zöld lámpák, amelyek különféle elektromos berendezéseinkben találhatók. Az Oki nyomtatókban »lézer helyett LED fényforrást használnak.

Lézernyomtató – Xerografikus elven működő nyomtató, ahol a fókuszált fényforrás (lézer) egy fényérzékeny hengert világít meg a létrehozandó képnek megfelelően. Az előzetesen elektrosztatikusan feltöltött henger itt elveszti töltését, így nem fogja taszítani a szintén töltéssel rendelkező szilárd festékszemcséket (»toner). A henger és a festék közé helyezzük a hordozót (papírt), így annak felületén tapad meg a tonerfesték és létrejön a nyomtatandó kép.

Lithium akkumulátor – Lithium alapú áramforrások, amelyek általában újratölthetők. Drágábbak ugyan a NiMH vagy NiCd akkuknál, de nagyobb az élettartamuk és gyorsabban tölthetők.

Makró – Fényképezés nagyon közelről (20 cm-nél közelebbről), általában kis tárgyak megörökítésére.

mAh – Kisteljesítményű elektromos berendezések (például LCD kijelző) energiafogyasztásának mértékegysége, illetve tápok és újratölthető elemek (például »NiMH vagy »NiCd) teljesítményének egysége. A milliAmperehour (milliAmper-óra) rövidítése.

Mb (Megabyte) – Adatmennyiség mérőszáma, 1024 »kilobyte. A »flash memóriák méretét is legtöbbször ebben adják meg.

MD (MiniDisc) – Digitális adathordozó, leginkább egy kis floppylemezhez hasonlít, a Sony fejlesztése. Zene és képek rögzítésére egyaránt használatos.

Megapixel – Körülbelül 1 millió képpont. A digitális fényképezőgépek CCD érzékelőinek minősítésére használt mérőszám. Az 1 Megapixeles kép mérete hozzávetőleg 1280x960 pixel, ami fotónyomtatón kinyomtatva 10×15-ös képnek felel meg.

Mélységélesség (Depth of Field; DoF) – A blendének megfelelően a fényképezőgép fókuszában kisebb vagy nagyobb mélységű területet látunk élesnek. A kisebb blende nagyobb mélységélességet jelent.

Memory Stick – »Flash memória fajta, a Sony fejlesztése, méretben egy rágógumihoz áll közel. Fényképezőgépekben, mp3 lejátszókban használják. Léteznek hozzá olyan befogadó egységek, amelyekkel a számítógép floppy meghajtójában, illetve PCMCIA portján olvasható.

Microdrive – Az IBM által fejlesztett miniatűr merevlemez-meghajtó (winchester), amely mindössze 1 hüvelyk (2,5 cm) széles. Kis mérete és jó ellenálló képessége miatt ideális mobil eszközökbe, mint például a digitális fényképezőgépek. A meghajtó külső háza a CompactFlash Type II szabványnak felel meg, így ezeken a bővítőhelyeken használhatjuk. 170Mb, 340Mb, 512Mb és 1Gb méretekben kapható.

Moiré – A képen az interferencia miatt megjelenő hiba. Lehet nyomai hiba (a »raszterrácsok hibás elforgatása vagy illesztése miatt) vagy szkennelési hiba a CCD sor és nyomat raszterpontjainak interferenciája miatt. Ez utóbbi a szkenner »descreen funkciójával javítható.

NiCd (Nickel Cadmium) – újratölthető akkumulátor típus, az első fejlesztések egyike. Mára szinte teljesen kiszorították a »NiMH akkuk.

NiMH (Nickel-Metal Hydride) – újratölthető akkumulátor típus, sokkal jobb feltöltési-kisütési hatásfokkal, mint a korábbi »NiCd akkuk.

NTSC – Az USA-ban használatos 60 soros TV szabvány, illetve az ahhoz tartozó színtér.

Nyomdai film – Fényérzékeny film, amelyre a »levilágítás során kerül fel a »színkivonatoknak megfelelő kép. A filmet előhíva a nyomólemez-készítéshez használják.

Nyomtatási méretet – A digitális kép mérete nyomtatásban; általában nem egyezik a képernyőn látott 100% mérettel. A nyomtatási méret egyszerűen számolható a kép pixelszámának és »felbontásának (dpi) hányadosaként. Ne feledjük, hogy dpi használatakor a hosszt hüvelykben (»inch) kapjuk!

Optikai Zoom – Fényképezőgépek esetében a valódi zoom objektívet jelenti, nem pedig a sokkal rosszabb eredményt adó »digitális zoomot, ami a fénykép középső részének »interpolált nagyítása.

Panoráma kép – Sorozatfelvétellel készített széles kép, amely egy bizonyos pontból körben ábrázolja a látványt. Általában erre készített szoftverre van szükség az egyes felvételek összefűzésére, de ilyet számos digitális fényképezőgéphez mellékelnek. A panoráma kép készítéséhez nagyon ajánlott vízszintezett állványt használni, különben a program sem biztos, hogy megbirkózik a pontos illesztéssel.

Pantone – Színkódolással és festékekkel foglalkozó cég, színazonosító rendszerük gyakorlatilag szabványnak tekinthető. A cég által készített színskálákon felsorolt színekhez egy-egy kódszám tartozik, amely alapján a nyomda pontosan tudja, milyen színű festéket állítson elő. Elsősorban »direktszínek megadásához használják, de sokszor általános célokra – például céglogó színeinek meghatározására – is a Pantone számot adják meg.

Parallaxis – Közeli fényképeken megfigyelhető jelenség, ahol a kereső és az objektív közötti távolság már relatíve számottevő, így nem azt látjuk, amit fényképezünk. Ez a probléma tükörreflexes és LCD keresős digitális fényképezőgépek esetén nem jelentkezik.

Párhuzamos port – Csatolófelület a számítógépen; leggyakrabban nyomtató vagy szkenner csatlakoztatására használják, de az »USB szabvány terjedésével egyre inkább háttérbe szorul.

PC Card – Olyan, bankkártya méretű eszköz, amely tartalmazhat akár »Flash memóriát vagy bővítőkártyát (hálózati kártyát, modemet vagy akár merevlemezt), elsősorban hordozható számítógépek számára. Két méretben terjedt el: a »Type I, illetve II kártyák egyszeres, míg a »Type III kártyák kétszeres bővítőhely-magasságot igényelnek.

PCMCIA – A hordozható számítógépek bővítőhelye(i), ahová a PC Cardok illeszthetők. A megfelelő adapterrel az egyik leggyorsabb adatátvitelt biztosítja a CompactFlash, illetve SmartMedia kártyákról.

PDF (Portable Document Format) – Az Adobe által az »Acrobat szoftvercsaládhoz fejlesztett fájlformátum. Platform- független, szöveget, képet, vektoros ábrát és betűtípusokat (fontokat) egyaránt képes tárolni, így bármilyen kiadványt képes megjeleníteni az ingyenes Acrobat Reader. PDF fájlt immár több programból is készíthetünk, és néhány szoftver lehetőséget ad a megnyitásukra is, bár olyan módon szerkeszteni a PDF-et, ahogy például szövegszerkesztőknél megszoktuk, nem lehet. A PDF állomány jelentősen tömöríti a benne tárolt adatokat, méghozzá az azok típusához legmegfelelőbbnek ítélt módszerrel. Emellett interaktivitást is rendelhetünk a fájlhoz, linkeket, űrlapokat készítve így.

Pen (toll) - A grafikai szoftverekben (elsősorban az Adobe programjaiban) a vektoros rajzoláshoz használt eszköz.

Photo CD - lásd »Kodak PhotoCD

Photoshop - Az »Adobe cég által fejlesztett képszerkesztőprogram. Ma már a digitális képfeldolgozásban és nyomdai előkészítésben szinte szabványnak számít.

Pixel (képpont) – Pixelnek nevezzük a kép egyes pontjait, ami önálló színnel rendelkezik. Ha a képpontok kellően kicsik, azaz a »felbontás nagy, szemünk nem tud különbséget tenni az egyes négyzetek között és folyamatos árnyaltokként észleljük a látványt. A szkennerek és a digitális fényképezőgépek minden esetben pixeles képet adnak.

Proof – Magyarul próbanyomást helyettesítő eljárás; olyan eljárás, amelynek során megpróbálunk minél pontosabb és színhűbb képet kapni a nyomdai végtermékről. Lehet digitális, ahol »tintasugaras, »lézer vagy »hőszublimációs berendezésen készül a kép, közvetlenül a fájlból, vagy analóg, ahol a kész »nyomdai filmek felhasználásával állítják elő a színes képet. Ez utóbbi a rácsstruktúra ellenőrzésére is lehetőséget ad.

RAW (Nyers képformátum) – A RAW különleges eset a fájlformátumok között, hiszen nem más, mint az adott kép nyers adatait tartalmazó fájl, minden egyéb kísérő információ nélkül. Ennek köszönhetően platformfüggetlen, bár kezelése kissé nehézkes.

Retusálás – Képek részleteinek megváltoztatása, általában, hibák, sérülések javítása. Alkalmas komolyabb beavatkozásokra is, ahol a kép eredeti tartalmát megváltoztatjuk (például parkoló autók eltüntetése utcaképről). A digitális retusálás lényege, hogy a kijavítani kívánt területre a kép más, ép részeiről vett mintát másoljuk és összemossuk a környezetével.

RGB (Red, Green, Blue) – A három fénytani alapszín (vörös, zöld, kék) rövidítése, illetve a képernyős megjelenítésre alkalmas színmód megjelölése a programokban. Minden fénnyel dolgozó eszköz (szkenner, digitális fényképezőgép, monitor, kivetítő) RGB rendszerben dolgozik, míg a kimeneti eszközök (nyomtató, nyomda) »CMYK-t használnak. A kettő közötti pontos átalakítás a színkezelő rendszerek (»CMS) egyik legfontosabb feladata.

RS-232 – lásd »soros csatlakozás

SCSI – Nagy sebességű, fürtözhető adatátviteli szabvány, elsősorban a számítógép és a meghajtók, illetve perifériák között. A régebbi Macintosh típusokon alapkiszerelésben SCSI buszt használtak. Ma már sok területről kiszorította a »FireWire és az »USB szabvány.

Sharpen (élesítés) – Optikai csalódáson alapuló eljárás, amely a digitális képfeldolgozás során azt a hatást kelti, mintha a kép élesebb lenne. Tényleges élesítést digitális úton nem lehet elérni, csak a megfelelő optika használatával. Egyes szoftverekben életlen maszk (Unsharp Mask) néven találjuk, amely a neve ellenére szintén az élesítést szolgálja. Ismerik SSFDC (Solid State Floppy Disc Card) néven is.

Soros csatlakozás (Serial Port) – PC-ken szabványos (RS-232) illesztőfelület, amely bizonyos perifériák (egér, modem, digitális fényképezőgép stb.) csatlakoztatását teszi lehetővé. A lehetséges csatlakozások közül a leglassúbb.

TFT (Thin Film Transistor) – Folyadékkristályos elven működő színes megjelenítő (képernyő).

TIFF (Tagged Image File Format) – A nyomdai előkészítés legelterjedtebb képi formátuma. Platformfüggetlen és minden színmódot támogat, amit a »Photoshop ismer, ideértve a »CIE Lab módot is (de kivéve a »duplexet). Képes a »vágógörbe és az »alfacsatornák tárolására, és újabb verziókban a Photoshop rétegeit is elmenthetjük TIFF-be. Többféle tömörítést is használhatunk a TIF formátumon belül.

Tintasugaras nyomtató (Inkjet) – Folyékony festékkel dolgozó nyomtató, a tintacseppeket apró fúvókákkal juttatja a papírra. Olcsó eljárás, de a folyékony festék miatt a papírminőség jelentősen befolyásolja az eredményt.

Tömörítés (Compression) – Általánosságban adatállományok (fájlok) méretének csökkentésére használatos eljárás, ami tartalomtól függetlenül működik. Számos képi fájlformátum alkalmaz ilyet. A »JPEG kimondottan képi adatok tömörítésére alkalmas, veszteséges tömörítést használ – ennek hatásfoka sokkal jobb, mint a hagyományos eljárásoknak, de ezért a minőségromlással kell fizetnünk.

Túlexponált – Túl világos kép, ahol a sötét árnyékos részek fakónak tűnnek, a világos részletek pedig homogén fehér foltokká olvadnak össze.

USB (Universal Serial Bus) – Csatolófelület, amely újabb és gyorsabb, mint a »párhuzamos és »soros portok és számos eszköz csatolását lehetővé teszi: szkennerek, nyomtatók, digitális fényképezőgépek, külső meghajtók, modemek, billentyűzetek, egerek stb. További előnye, hogy a kábelen az adat mellett tápfeszültség is van, így a kisebb energiaigényű berendezéseknek nem kell külön táp.

Video Out – Digitális fényképezőgépeken, illetve videókártyákon annak jelzése, hogy az eszköz képes NTSC és/vagy PAL rendszerű videójel kiadására, azaz a képek megjelenítésére TV képernyőn.

Vörösszem (Red-Eye) – A vaku fényének visszaverődése a szem érhártyájáról vörösre színezi a fotón az alany pupilláját. A vörösszem leggyakrabban az automatikus fényképezőgépek esetén jelenik meg, ahol a vaku közel van az objektívhez és az alany belenéz a lencsébe. A korszerűbb fényképezőgépek képesek csökkenteni ezt a hatást azáltal, hogy a vaku elővillan és ezért az alany pupillája összeszűkül.

Zaj (Noise) – Hiba a digitális képen; a pixelek valós értéke kis százalékban eltér az elméletileg szükséges értéktől, ez különösen a sötét részeken látszik. Az így megjelenő kék, zöld és piros szemcsék rontják a kép minőségét. Jó megvilágítással ezt a hibát csökkenthetjük.

Tévhitek

Tévhitek a digitális fényképezéssel kapcsolatban

A digitális fotó nem igazi fénykép!

Miért? Milyen az „igazi”? Ha teszem azt előbb találják fel a digitálisat, és mostanában erőlködnénk az üveglemezekkel és a lenolajos papírfilmmel, akkor mit mondanánk azokra, akik a 10 kg-os fagépekkel dolgoznának? Szerintem csak nevetnénk és AZ nem lenne az igazi fénykép. „És minek ez a pepecselés az előhívással” - berzenkednénk. Minden nézőpont kérdése. De van objektív nézőpont is:

Ma a kiadványok szerkesztésénél minden fényképet beszkennelnek, azaz átalakítanak digitális képpé és azzal dolgoznak tovább! A honlapokon - mindenki számára egyértelműen - digitális képeket láthatunk. Az elektronikus postán digitális képeket továbbítanak. Akkor jogos a kérdés: minek filmre fényképezni, ha utána úgyis digitalizálni kell. Csináljuk mindezt egy lépésben. (Ezzel a kérdéssel nem a hagyományos fototechnikát degradálom, csak gondolkodásra serkentek.) Ha pedig valakinek a kézben tartott papírkép az igazi fotó? Annak a fotónyomtatók, valamint a digitális RA-4 laborok és hőnyomtatók valódi fotót adnak a kezébe. Mindenesetre: előbb próbáljuk ki véleményalkotásunk tárgyát, és utána döntsünk, mit is használunk. Azt azonban tartsuk szem előtt, hogy a digitális fotó sokkal környezetbarátibb.

A digitális fotózáshoz számítógépet, nyomtatót is kell vennem!

Nos nem feltétlenül. Már Magyarországon is van sok olyan szolgáltató, amelyik a CD-írást, azaz az archiválást és a színes fotópapírra történő „nagyítást” elvégzi helyettünk. A mi dolgunk csak annyi, hogy a gépből kivesszük a memóriakártyát és azt leadjuk „hívásra” és CD-írásra.

Olyan tintasugaras nyomtató is van a piacon, amely többféle fényképezőgépről képes közvetlenül képet nyomtatni. A HP típusoknál ráadásul nincs is szükség kábelezésre, mert infravörös kapcsolattal folyik az adatátvitel. A fénykép tehát közvetlenül a digitális fényképezőgépből kerül a papírra!

Egyszerre nagyon nagy kiadás a számítógép!

Ha számítógépben gondolkozunk, a nyomtatót nem feltétlen kell a géppel egy időben megvásárolnunk. A képek tárolása CD-író segítségével a legegyszerűbb, ezért ezzel bővítsük először a gépünket. Nyomtassunk addig ismerősünknél, fénymásolószalonban vagy a digitális fotószolgáltatónál (a megírt CD-nkről). Képeinkkel kommunikáljunk is: az internet és az elektronikus posta (E-mail) erre a legmegfelelőbb! Rá fogunk ébredni, hogy nem minden képet kell kinyomtatni, illetve hogy a ma már általános modem milyen lehetőségeket rejt. Azt is tartsuk szem előtt, hogy számítógépet részletre is vásárolhatunk.

A digitális fényképezőgép drága, különösen a memóriakártya!

Az elektronikus kamera a technika csodája: optikai-finommechanikai-elektronikai-számítástechnikai szerkentyű igen kis méretben. Ez valóban tükröződik az árában. Ezzel szemben a fogyasztói társadalom álma a fogyasztói oldalon: egyszer kell megvenni, azután már soha vissza nem megyünk a boltba! Nem függünk a kereskedőtől, aki a filmek árát egyre jobban emeli a hívás árával együtt. Nem függünk, mert többet nem megyünk filmet venni. Egyszeri befektetés, utána folyamatos pénzmegtakarítás. Ugyanez igaz a memóriakártyára: nem más mint újra felhasználható film. Legtöbbjük élettartamát 10 millió fotóban határozzák meg. Azt hiszem, ez éppen elég.

A digitális fotó élessége, részletgazdagsága meg sem közelíti a hagyományos fotóét!

Az attól függ ismerjük-e a csúcstechnikát és igényeinket. A szuper-gépek a fotóstúdiókban már a közepes méretű filmeket lassan túlszárnyalják! Nincs tehát különbség jelenleg már, csak a pénztárcánk legyen elég vastag. Ha a megfizethető kategóriát nézzük, egy picit számolnunk kell, de a képlet egyszerű: a manapság divatos 3-5 megapixeles gépekkel kifogástalan 20x25cm-es miniposztert lehet készíteni. Mikor készíttettünk ennél nagyobb nagyítást? Ugye, szinte soha! Nos akkor, ha ez a maximális méret megfelel, mehetünk gépet választani: az igényeinknek megfelelő tipusokból szinte már túlkínálat van a piacon. Ha ennél nagyobb nagyítás a cél, majd filmet fűzünk hagyományos kameránkba.

Újra meg kell tanulnom fényképezni az új módszerhez!

Ez nem igaz. Legtöbbünk, főleg a „megörökítést“ szem előtt tartó, ritkábban fotografáló nagyközönség nem is fogja érezni a különbséget. A réges-régi Kodak jelmondat „Ön csak megnyomja a gombot, a többi a mi dolgunk.” még igazabb most, amikor a kényelmes kezelhetőség és a jó képminőség a fő szempont. A legtöbb cég termékskálája minden igényt kielégít, minőségben és árban is. Azok számára pedig, akik komolyan fotóznak, mint professzionális fotográfus mondom: annyi a különbség, mintha egy új filmtípussal kellene megtanulnunk fotózni. A CCD is egyfajta film. Semmi több.

A digitális fényképezőgép hamar elavul, elveszti értékét!

Ez a kijelentés igen csak elhamarkodott! Piaci értékét tekintve, valóban nem értékálló. De nem kereskedelmi okok miatt vesszük! Fényképezni szeretnénk vele. Képességei viszont időtállók. Ha ma mindent le tudunk vele fotózni, amit csak szeretnénk, akkor az 10 év múlva is úgy lesz. Ha ma képesek vagyunk vele 20x25cm-es miniposztert készíteni, az 10 év múlva is úgy lesz. Tehát: ne féljünk az értékvesztéstől! A használati érték maradandó. Egyébként ugyanez a megállapítás a filmes fényképezőgépekre is egy az egyben igaz.

Fotónyomtatás

Mit jelent a „fotó realisztikus" jelző?

Sokféle képmegjelenítési eljárás létezik. Persze nem mindegy, hogy hányféle színt és mekkora kontraszttartományban képes létrehozni az adott eszköz. Az is fontos, milyen kicsi az egyes képpontok mérete, vagyis az, hogy milyen nagy a felbontás. A színes-grafikus kép akkor válik fotó realisztikussá, ha a fényképek minőségét megközelíti eme három paraméterben, azaz: nagy kontraszttartományban sokféle, főleg pasztell árnyalatot képes létrehozni, és mindezt nagy felbontásban.

Másféle eljárással is lehet fotóminőséget kapni?

Természetesen lehet. Hagyományos fotópapírra készítik el digitális fényképünket a digitális fotószolgáltatók. Egyre több ilyen üzlet van már hazánkban, a szolgáltatás pedig rövid időt vesz igénybe.

Otthon, azonnal, ugyancsak kaphatunk papírképet, írásvetítő fóliát és speciális, művészeti papírokra is készíthetünk képet. Ennek a széles vertikumnak a tintasugaras fotónyomtató a kulcsa.

További lehetőség a hőnyomtatós eljárás. Ennek minősége ugyan jobb a tintasugaras megoldásnál, de a készülékek magas ára miatt a szolgáltatás ára kicsit borsos: 500 Ft felett van az A/4-es képek esetén. Mindenki kiválaszthatja tehát a számára megfelelő technológiát és megoldást.

Mire alkalmas a tintasugaras nyomtató?

A képnyomtatáson kívül üdvözlőkártyát, szórólapot, transzparenst, képes naptárt, névjegykártyát, indexprintet, meghívót és mindenféle mást nyomtathatunk, amit csak fantáziánk és kreativitásunk lehetővé tesz! Persze az alapvető funkció is rendelkezésre áll: szövegek, levelek és faxok nyomtatása. Ha pedig lapolvasónk is van (síkágyas szkenner): színes fénymásoló is hever asztalunkon.

Milyen papírokra nyomtathatunk?

Nagy fehérségű, nagy fényességű és vastag papírokat választhatunk mindenféle kombinációban. Létezik brossúra és szórólappapír is. A fotónyomtatáshoz fotópapírt válasszunk, mely A/4-es és A/3-as méretben létezik és egyes típusok kétoldalas nyomtatásra is alkalmasak. Fényes és matt változatban, többféle alapszínnel, valamint 10x15cm-es méretben is készülnek. Ne felejtsük el, hogy a professzionális prezentációkhoz írásvetítő fóliára is nyomtathatunk színesben. Fotónyomtatáskor persze a fotópatront és a legjobb nyomtatási minőséget használjuk.

Minden képet ki kell nyomtatni?

Ma már nem feltétlenül. A hagyományos postánál gyorsabb és olcsóbb az E-mail használata. Így interkontinentális távolságok is áthidalhatók, ugyanolyan könnyedséggel, mintha városon belül leveleznénk. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a képnézegetésre a PC monitora ugyanúgy megfelel, mint a TV képernyője. Fényképezőgépünkkel lejátszhatjuk képeinket nagyobb családunknak, poszterméretben, a nagyképernyős színes TV-n. Legvégül: a elektronikus kép eltárolása írható CD-n a legolcsóbb és legbiztonságosabb képtárolási eljárás.

Ezek tükrében mikor nyomtassunk képet?

Mindenkor, mikor magunkkal kell vinnünk. Azért, hogy bármikor, bárkinek meg tudjuk mutatni mindenféle segédeszköz nélkül. Nyomtassunk képet, hogy íróasztalunkon állhasson, hogy bekeretezhessük és falra akaszthassuk. Vagy azért, hogy a fentebb említett üdvözlőkártyát, képeslapot, naptárt vagy egyebet létrehozzuk. Meg van tehát mindennek a helye, csak okosan kell használni lehetőségeinket.

Milyen nyomtatót érdemes közelebbről megismernünk a fotónyomtatáshoz?

Mindenképpen olyan modellt válasszunk, mely beépített kártyaolvasóval és színes kijelzővel rendelkezik. Így közvetlenül, számítógép használata nélkül is nyomtathatunk képet. Ha vékony a pénztárcánk, akkor is ragaszkodjunk a drágább, kifejezetten fotónyomtatásra ajánlott típusokhoz, mindössze a kártyaolvasóról és a színes kijelzőről mondjunk le. Gyártó tekintetében nem lehet a voksot egyértelműen letenni, ugyanis hónapról-hónapra új modellekkel lepnek meg bennünket. Mindegyiknek más az előnye. Emiatt tesztképeink kinyomtatása után döntsünk.

Miért jó, ha a nyomtatában kártyaolvasó és színes kijelző van?

Nem kell a PC a képnyomtatáshoz! A nyomtató LCD kijelzője és a gombok segítségével kiválasztjuk a nyomtatandó képeket és azok méretét, a többi már a nyomtató dolga. A kártyaolvasó egyébként kétirányú, így a számítógéphez kötött nyomtató egyben kártyaolvasóként is funkcionál. Segítségével írhatjuk és olvashatjuk memóriakártyáinkat. Másfelől ezek a nyomtatók a fotónyomtatást is gyorsabban végzik el, mert erre optimalizálták őket. Mindezek mellett általában IrDA (infravörös) portjuk is van, így vezeték nélkül nyomtathatunk képeket az IrDA portos digitális kamerákról, továbbá faxokat, Emailt és egyebeket palmtopokról, GSM telefonokról.

Teljes digitális fotórendszer - tekintsünk új szemmel rá

Miben új a szemlélet?

Abban, hogy általában az egyes készülékek összekötési módjait hangsúlyozzuk: azaz azt, hogy mit mivel és milyen vezetékkel kapcsolhatunk egymáshoz. Most azonban nem a számítástechnika a fontos, hanem az ember és mindennapi tevékenysége.

Fényképezz és bíráld el!

Fényképezni könnyű és gyakorlatilag nem kerül semmibe, ha digitális fényképezőgépet használunk. A hátoldali színes LCD kijelzőn a képet azonnal megtekinthetjük. Dönthetünk arról, hogy megtartjuk, vagy megismételjük a felvételt. Kreatív szabadságunkat semmi sem korlátozza.

Tárold el!

Az írható CD-k, DVD-k és íróik mind ezt a célt szolgálják. Ma már egyszerűen lehet CD-t, DVD-t írni, ezáltal minden adatunk biztonságban lehet. Változó adatainkat sem kell biztonsági másolat nélkül hagyni. Ebben segít nekünk az újraírható technológia (CD-RW, DVD-RW, DVD+RW). Fotógyűjteményünkből könnyen készíthetünk elektronikus fotóalbumot is.

Digitalizáld!

Régebben készült fényképeink - az akkori technikai szintnek megfelelően - filmre készültek. Sok fényképünknek már nincsen negatívja, ezért papírképet ugyanúgy szkennelnünk kell, mint negatívot, vagy diát. Ennek érdekében olyan szkennerekkel léptek piacra a gyártók, melyek egy egységben képesek ezt a feladatot ötvözni.

A legtöbb fotós célú síkszkenner professzionális minőségben képes filmszkennelési funkciókat is ellátni. Akár 127x127mm-es méretben is, 2400 dpi-s optikai felbontással, így a két háború között készült nagyméretű negatívokkal, sőt: üveglemezekkel sem lesz gondunk.

Tervezd meg és nyomtasd!

Ennek a tevékenységnek a tintasugaras, vagy hődiffúziós nyomtató a lelke. Volt arról szó, hogy különleges papírra képesek nyomtatni, rengeteg színt tudnak kikeverni, többféle papírméretet is képesek kezelni.

A fotónyomtatók új típusai között pedig találunk hordozható fotónyomtatót és színes kijelzős, képfeldolgozásra is alkalmas modellt is. Mindezekkel a fotónyomtatás, írásvetítő fólia- és üdvözlőkártya nyomtatás és bármilyen más feladat kényelmesen megoldható.

Az integrált típusok pedig, pl. a HP PSC 950-es nyomtató, színes fax, lapolvasó és színes fénymásoló egy készülékben. Sőt: kártyaolvasó egység is helyet kapott benne, így igazi képfeldolgozó eszköz.

Osszad meg mással vagy küldjed el!

Legutoljára a közös öröm maradt a digitális képfeldolgozás lehetőségei közül. Mindez szép és emberi. Digitális fotóinkat megtekinthetjük a számítógép és a TV képernyőjén. Utóbbi esetben a digitális fényképezőgép a képlejátszó eszköz. Gyakran azonban kilométerek választanak el egymástól minket. Ilyenkor a kinyomtatott kép érkezhet hagyományos levélben is a fotónyomtatók segítségével. Az internet azonban gyorsabb ennél. Helyi hálózat használata esetén is érdemes a megosztás módját választani. Ha pedig úton vagyunk, segítségünkre lesznek a laptopok és palmtopok. Segítségükkel bárhol kapcsolódhatunk az internethez: helyi hálózaton, vezetékes- vagy mobiltelefonon keresztül is.

Képszkennelés

Sokáig lesz még szükség szkennerekre?

Biztosan. Nagyon sok régi fotó várja, hogy felfedezzék, hogy új alkotás részévé válhasson. Maga a film sem fog eltűnni a fotográfia eszköztárából. A digitális fényképezőgépek megjelenése ugyanis új utakat és eszközöket jelent a fotósok számára, nem pedig a filmet kiváltó csodaeszközt.

Milyen szkennertípusok léteznek a fotósok számára?

Eltekintve a nagyon drága szkennertípusoktól, tulajdonképpen kétféle eszköz létezik: a síkágyas és a filmszkenner. Az előbbi a fénymásolók szerkezetéhez és használatához hasonlít: üveglapra fektetjük a fotót, ráhajtjuk a fedelet, a szkenner pedig végigfut lámpájával és képbontó elektronikájával az üveglap hosszabb oldala mentén. A HP és a Scitex az egyik legkorábbi fejlesztője ennek a rendszernek. A filmszkennerbe ellenben filmcsíkot, vagy keretezett diát helyezünk. A világítítótest és az optikai elemek egy helyben állnak, míg szkennelés közben a filmet mozgatja a készülék.

Miért szükséges - elvben - kétféle megoldás kialakítása?

Nagyon eltér a papírkép és a film szerkezete, valamint információtartalma! A legjobb papírkép is sokkal kevesebb színárnyalatot őriz, mint a legrosszabb minőségű negatív vagy dia. Mindemellett ezt a színárnyalat-tartományt nem ugyanúgy tartalmazza. Ezt úgy kell érteni, hogy a ráeső megvilágításból nem ugyanabban a %-ban veri vissza a papírkép a fényt, mint amilyen %-tartományban átereszti azt a film. Emiatt a képbontó optikai rendszer nem lehet ugyanaz a két szkennerben. Másfelől a filmkocka sokkal kisebb, mint a papírkép, tehát sokkal nagyobb felbontásban kell szkennelni, hogy ugyanakkora méretben nyomtathassuk, mint a papírképről szkennelt képet.

Miért gyártanak mégis diaadaptert a síkágyas tipusokhoz?

Annak okán, hogy átlátszó anyagokat is szkennelhessünk, pl. nem szabványos méretű filmeket, írásvetítő fóliát, vagy művészi munkákhoz áttetsző textúrákat. Korábban ez nem így volt, de ma már ha filmet szkennelünk így, annak minősége eléri, vagy túl is szárnyalja az átlagos filmszkennerek képminőségét.

Egyébként gyakran nagyon hasznos válogatásra használt előnézeti képek szkenneléséhez a diaadapter, vagy akkor ha másképp nem tudjuk megoldani szkennelési feladatunkat. Ugyanúgy hasznos internetes felhasználáshoz is, vagy kisebb méretű, kisebb igényű nyomtatásokhoz. Megvan tehát a saját, jól definiált felhasználási területe ennek a tartozéknak, csupán korlátait tartsuk szem előtt.

A legjobb szkennereknél persze nincs korlátozás. Azok - lapszkenner voltuk ellenére - helyesen kezelve helyettesítik a filmszkennereket is. Persze ezek a tipusok nem olcsók.

Érdemes filmszkenner mellé síkszkennert is venni?

Véleményem szerint igen. Gyakran szkennelünk ugyanis fekete-fehér nyomtatványokat, könyvek és magazinok oldalait, oldalrészleteit. Ez nem a filmszkenner feladata. Mindemellett a síkszkennerek szoftverei a készüléket gyakran fénymásolóvá és faxszá alakítják. Ha a fénymásolószoftverben színes nyomtató a kimenet, úgy színes fénymásológépként funkcionál számítógépünk. Ha faxmodemet választunk, úgy azonnal faxolhatunk. Ráadásul mindezt azonnal, a szkenneren található gombok segítségével.

Ne felejtsük el azt se, hogy az optikai karakterfelismerés (OCR) nagyban megkönnyítheti a munkánkat, ha nyomtatott szövegeket kell a szövegszerkesztőnkbe bevinni.

Milyen általános jellemzői vannak a lapolvasóknak?

A kisebbek 600x1200 dpi-s felbontással, 36bites színmélységgel és USB csatlakozással kaphatók. A legnagyobbak 1200x4800 dpi, vagy 3200x6400 dpi-s felbontással, esetleg két CCD-vel, USB és FireWire csatlakozással, valamint 42-48 bites színmélységgel rendelkeznek. Gyakran lapadagolóval is kiegészíthetők, melynek sebessége akár 15 lap/perc.

A digitális képek mobilitása

Miért van egyáltalán szükség a mobilitásra?

Nem új találmány, hanem idősebb fotográfusok véleménye világszerte: „A fényképek nem képek, ha csak nem beszélnek más emberekhez!” Ez a paradoxonnak ható és sokat idézett mondat kiegészíthető azzal a megállapítással is, hogy a képeinket használni is tudni kell. Miért? Mert az archívum mélyén pihenő fotónak semmi haszna nincs! Azokat nem ismeri senki, gyakran a fotós sem emlékszik már rá. Ebben segít a digitális technológia háttere, hogy mindenféle mobilizáció könnyű és egyszerű legyen.

Hogyan lehet mobil az éppen most fotózott elektronikus kép?

A digitális fényképezőgépekből négyféle úton is útjára indulhat a fotó.

Az első megoldás a már régóta ismert módszer: fényképezőgépünket az USB porton keresztül számítógépünkhöz köthetjük, majd a képet arra átmásolhatjuk. A számítógépre másolt fotót bármelyik felhasználói programunkban illusztrációkét felhasználhatjuk, vagy az interneten postázhatjuk is.

A második és harmadik megoldás más-más használati területen nyújthat előnyt. Ezek pedig az infravörös port (IRDA) használata és a memóriakártya mozgatása. Egyes gépek pedig közvetlenül GSM telefonokhoz köthetők, és azonnal küldhető róluk az elkészült fotó.

Mi is az az IRDA port?

Az IRDA olyan soros átviteli protokoll, melynek jelenleg maximális sebessége 115 kbps, vezeték pedig nem szükséges hozzá. Az IRDA-val szerelt egységek műanyag ablaka mögött egy infravörös adó-vevő egység helyezkedik el, így elég, ha a két ablak egymásra néz, a kommunikáció máris létrejön, ha az egységeket erre utasítjuk. IRDA portot a nagyobb digitális fényképezőgépekben, fotónyomtatókban, a palmtopokban, laptopokban és a rádiótelefonokban találunk.

Az IRDA porton tehát nyomtatni is lehet?

Lehet bizony! Közvetlenül a fényképezőgép képes kinyomtatni a fényképeket (pl. a megfelelő HP nyomtatón), még számítógép sem kell hozzá. Sőt: laptopra, vagy palmtopra is átmásolhatjuk a fényképeket, majd onnan az IRDA port segítségével Email-en elküldhetjük azokat, ha a rádiótelefonunk és előfizetésünk alkalmas erre. Természetesen a kéziszámítógépekről is nyomtathatunk is az előbb említett nyomtatóra az IRDA port segítségével.

Miért érdemes kivenni a memóriakártyát?

Nos, ez a leggyorsabb adatátvitel: kivesszük a fényképeinket (a memóriakártyát), behelyezzük a PC-be, esetleg laptopba vagy fotónyomtatóba és máris, mindannyian, elérhetőek a számítógépen. A memóriakártya mint floppy disc viselkedik majd. Ez pedig további előnyt rejt! Egyrészt két kártyát alkalmazva a fényképezőgép kártyacserével azonnal üzemkész, ami gyakran előny. Másrészt a memóriakártyákon számítógépek, laptopok és palmtopok között forgalmazhatunk adatokat. Erre pedig az IRDA-n és a modemen kívül más megoldás nem feltétlen van, mert a laptopok nem mindig tartalmaznak floppy-t, a palmtopokon pedig eleve nem is lehet szó ilyesmiről a nagy méretek miatt.

Mi a laptopok és a palmtop között a különbség?

A laptop alapjában véve laposra összecsukható, hordozható számítógép. Némelyik teljesítménye megegyezik a legnagyobb asztali gépekével, ám legtöbbször a hordozhatóság és energiatakarékosság ténye előnyt élvez más jellemzőkkel szemben. Méreteit leginkább a billentyűzet és a képernyő méretei szabják meg, mert az írógép-billentyűzet méreteitől a kényelmes munkavégzés miatt nem szabad eltérni. Ugyanez vonatkozik a monitor láthatóságára is. Ezzel szemben a palmtop igazi marokszámítógép! Kis méretei zsebben hordhatóvá teszik: tekinthetünk úgy rá, mint a manager-calculatorok nagy teljesítményű utódjára. Igazi számítógépek, szövegszerkesztővel, táblázatkezelővel, nyomtatási funkciókkal (IRDA!), hálózati és internetes hozzáféréssel. Bővíthetőségükről a PCMCIA és a CompactFlash csatlakozók gondoskodnak, melyek a digitális fényképezőgépek memóriakártyáit is fogadják.

Mi a DPOF?

Az angol betűszó a Digital Print Order Form rövidítése. A digitális fotók utánrendelésének egységes szabványa. A fényképezőgépen a képek visszanézésekor ki lehet jelölni az egyes képeket nyomtatásra, egyes típusok a megrendelt képek számát is megkérdezik. Ha ezután a memóriakártyát leadjuk papírkép-megrendeléskor, a nagyítóautomata automatikusan teljesíti a megrendelést. Hiba nem fordulhat elő. Ezt a technológiát építette bele - egyébként a világon elsőként - színes fotónyomtatóiba a HP: csak bedugjuk a memóriakártyát a nyomtató nyílásába és az automatikusan kinyomtatja az összes kijelölt képet. Felügyelet nélkül. Ma már a legtöbb fotónyomtató kezeli ezt a szabványt, így pl. a HiTi hődiffúziós nyomtatók is.

Sok adat kis helyen: DVD-írók

Mekkora a DVD kapacitása és olvasási sebessége?

A DVD kapacitása 4.7 GB az egyrétegű, egyoldalas lemez esetében. Mivel azonban a DVD olvasófeje képes „élességet állítani”, azaz fókuszálni, ezért két különböző réteget is alkalmazhatunk egy lemezoldalon. Ekkor a kapacitás 9.4 GB-ra nő. Ha egyrétegű, de kétoldalas lemezt alkalmazunk, ugyanekkora a kapacitás. Míg kétoldalú, kétrétegű lemeznél 18.8 GB-nyi adat kap helyet a korongon. A DVD sebessége pedig kilencszer nagyobb, ha a CD-ROM terminológiát használjuk: az 1x-es DVD olvasási sebessége 9x-es CD-nek felel meg, azaz 1350 KB/s.

Ez a sebesség a CD-k olvasásánál is tartható?

Sajnos nem. Ehhez már óriási fordulatszám kellene. A DVD azért olvasható gyorsabban ugyanazon a fordulatszámon, mert sokkal kisebb barázdákat használ a CD-nél. Ezáltal ugyanolyan fordulatszámnál több bit halad el az olvasófej előtt. CD-ROM-ként alkalmazva a DVD-írókat, mint felső kategóriás CD-írók viselkednek olvasási, írási és újraírási sebességüket tekintve (pl. 48x24x48x).

Újraírási lehetőséggel rendelkezhet DVD lemez?

Természetesen igen, ugyanis a CD-knél megszokott korongféleségek mind megvásárolhatók DVD változatban is. Létezik DVD-R lemez, mely az írható CD (CD-R) testvére. Létezik DVD-RW is, mely az újraírható CD reinkarnációja. Sőt, létezik DVD-RAM típusú újraírható lemez is, ezt azonban csak DVD-RAM egységekben lehet felhasználni, ugyanakkor a hp forradalmian új DVD+RW írási technológiája egycsapásra elavulttá tette ezeket az egységeket.

Miért válhatott a DVD-RAM elavulttá?

Egyszerűen azért, mert az egyszerű DVD-ROM-ok és DVD lejátszók nem voltak képesek elolvasni a lemezeket. De nem csak ezt a technológiát fogja kiszorítani a piacról a DVD+RW, hanem az egyszerű DVD-RW technológiát is. (Figyeljünk az alig megkülönböztethető írásmódra!). Ennek az az oka, hogy a CD-RW írási technológiáját öröklő DVD-RW ugyanúgy hosszadalmas formázási eljárást igényel, ugyanúgy lassú az adatok elérési ideje, és az egyes adatcsomagok nem olvashatók vagy írhatók közvetlenül, ami tovább lassítja az adatátvitelt. Ez pedig a sokszorosára növekedett kapacitás mellett még inkább kényelmetlen az újraírható CD-vel összehasonlítva.

Hogyan lehetett ezeket áthidalni?

Olyan adatstruktúrát kellett kialakítani - ez a DVD+RW -, amely ugyan 4.3%-kal (200 MB-tal) csökkentette a tárkapacitást, de ennek árán tökéletes DVD-ROM tipusú felírás jött létre. A DVD+RW lemez ezáltal megszólalásig hasonlít a DVD-ROM lemezekre, minden adatcsomagja közvetlenül olvasható és írható, és akár a DVD lejátszókban is azonnal felhasználható. A közvetlen elérés pedig egyben azt is jelenti, hogy nem kell előre megformázni a korongot, az automatikusan megtörténik ez annak írása közben.

Kompatibilitás szempontjából is javult a helyzet a DVD+RW megjelenésével?

Javult, de egyértelmű változást csak a jövő fog hozni. A DVD+RW fényvisszaverő képessége kisebb a DVD-ROM lemezekénél. Emiatt nem mindegyik DVD-ROM és DVD lejátszó képes olvasni a korongokat. Az új típusok természetesen az új szabványnak megfelelően készülnek. Aki azonban nemcsak saját DVD-ROM-jában kívánja adat DVD-it felhasználni, illetve videofelvételeit DVD lejátszóban is nézni szeretné, az nézzen utána a kompatibilis DVD-ROM és DVD lejátszó típusoknak.

A DVD-k szoftverellátottsága milyen?

Általában minden szükséges segédlet és program megtalálható a dobozban - ha dobozos verziójú írót veszünk -, hogy az új eszközt azonnal munkára foghassuk. A szoftverek nagy része a DVD videolemezek létrehozását is tudja. Ezáltal DVD korongjaink kompatibilisek lesznek minden lejátszóval. Általában arra is lehetőségünk van, hogy TV-tuner kártyáról, videodigitalizáló kártyáról, vagy a DV (FireWire v. IEEE-1394) csatlakozóról bizonyos esetekben akár közvetlenül készítsünk DVD-re felvételeket.

Videoszerkesztő funkciója is van a legtöbb szoftvernek, valamint nem videó tartalmú, adattároló DVD-ket is létrehozhatunk segítségükkel. Természetesen zenei és adattároló CD-ket is írhatunk a szoftverekkel, és néhányuk biztonsági mentésre is képes.

Infrafotózás

Infravörös fotózás

Infravörös fotózás: A hagyományos fotózásban az IR anyagok a lehető legromlékonyabbak és élességük sem a legjobb. Szerencsénkre a digitális fotózás képbontó eleme, a CCD pont a közeli infrára a legérzékenyebb. A CCD-k tárgyalásánál sokszor hallhattuk, hogy ez a kifejezett érzékenység a „normál” fotózásban kifejezetten káros, ezér a CCD elé helyezett IR-zárószűrővel zárják ki ezeket a sugarakat a képalkotásból. Sajnos ezt a szűrőt a legtöbb géptipusban közvetlenül a CCD-re helyezik, ezért onnan az el sem távolítható. A gépek tetemes részével tehát infrafelvételt nem lehet készíteni.
infra 1

Nézzük a kivételeket:

  • Azok a tükörreflexes kamerák, ahol az IR-zárószűrő az objektív és a tükörakna között van, használhatók, ha ezt a szűrőt kiemeljük. Vigyázat! A szűrő nagyon vékony, igen könnyen törik! Ne is érintsük meg, csak a tokját fogjuk meg ujjainkkal. A szűrőtokot általában egy, kisméretű, kereszthornyos csavar tartja. Ilyen fényképezőgép az összes Kodak DCS gép és a Sigma SD-9.
  • Azok a digitális hátfalak, ahol a CCD-ről ez a szűrő leemelhető, szintén alkalmasak infrafotózásra. Itt is a Kodak CCD-k híresek eme tulajdonságukról. Ilyen hátfal csak középméretű vagy műszaki gépre szerelhető fel.
  • Van egy két géptipus, pl. a Sony Cybershot DCS-F707, 717 és 828, amelynél a CCD nem RGB, hanem ERGB mozaikszűrővel van ellátva. Az E csatorna infraszűrésszel jön létre. Normál fotózásnál az E csatorna jelével korrigálják a képet, ezért nem kell az IR-zárószűrő. Ezzel szemben infrafotónál csak az E és R csatornákat használja a gép, tehát vörös és infra tartományt mintavételez. Eme megoldás előnye, hogy nem kell szűrőkkel bajlódnunk. Hátránya, hogy az eredő felbontás kisebb lesz, különösen infra-üzemmódban: az 5 Mpixeles CCD, mint 2.5 Mpixeles viselkedik. Ezeknél a géptipusoknál csak be kell kapcsolni a menüben az infraüzemmódot és máris fotózhatunk a láthatatlan sugarakkal. Ügyes kezűek még fényforrást is készíthetnek maguknak a kereskedelemben kapható IR-LED-ekből ezekhez a felvételekhez.
  • Fotózhatunk IR megfigyelő kamerával is. Ezek a kis készülékek még saját IR fénnyel és zoomobjektívvel sem kerülnek sokba, azonban kizárólag videojelet adnak. Emiatt videodigitalizálásra is szükségünk lesz, azaz egy laptopot kell magunkkal vinni AV bemenettel felszerelkezve. Ezen felül a képek maximálisan csak VGA felbontásban készíthetők el, ami esetleg kicsiny felbontásúnak minősül a későbbiekben.

Azok számára akik az első két pontba illő kamerával rendelkeznek, az IR zárószűrő eltávolítása utáni eljárás a következő:

  • A CCD érzékenységét állítsuk minél nagyobbra, figyelembe véve azt, hogy az érzékenységnövekedés mikor teszi számunkra túl zajossá a képet.
  • Állítsunk kézzel élességet, és ha állványról dolgozunk, komponáljuk meg a képet. Élességállításkor vegyük figyelembe az infravörös indexet. Ez egy kis piros nyilacska vagy pont az objektívfoglalaton az élességállítás jelétől kissé jobbra, ritkábban balra. Ehhez állítsuk a mért vagy becsült távolságot. Az objektívek színszórása miatt ugyanis az infravörös sugarak nem ugyanakkora vázmélységnél adnak éles képet, mint a látható fény. -Az objektívre fel kell helyezni az infraszűrőt, pl. Agfa 83 vagy Kodak-Wratten 87. Ez a szűrő nagyon sötétvörös, alig lehet átlátni rajta. (Emiatt volt szükség az előző pontra!) Mérjünk fényt a belső fénymérővel és exponáljunk. Nem feltétlen lesz pontos az expozíció, tehát nézzük vissza a képet és vizsgáljuk meg a hisztogrammot. Ha szükséges, csináljunk új felvételt. Ha gépünk fénymérője nem működik az infraszűrő miatt, próbafelvétellel határozzuk meg a helyes expozíciót.
    infra 2
  • Ha kézből dolgozunk, jó segítség lehet egy régi, távmérős, vagy műszaki géphez készült univerzálkereső. Ha ilyet használunk, akkor figyeljünk a kis távolságokon fellépő parallaxisra és arra, hogy becsléssel kell távolságot állítanunk minden felvétel előtt!

Előfordul, hogy egy gép autofókuszát nem zavarja az infraszűrő, az csak előny ilyenkor: ezáltal automatikusan figyelembe veszi az IR korrekciót. -Minden esetben felejtsük a JPEG használatát, maradjunk a RAW és egyéb saját formátumnál! Nem árt ugyanis ha megmaradnak az utólagos, képvisszaállítást (pl. demosaiking) megelőző korrekciós lehetőségek. Az infrafotó ugyanis vékony jég.

A kép kibontása után Photoshopban a vörös színkivonatot használjuk, mint fekete-fehér képet. Ez sokszor jobb végeredményt ad, mintha fekete-fehérként nyitjuk meg a fotót, vagy a Photoshopban mindhárom RGB csatornából készítjük a fekete-fehér képet. Az infrafelvétel sok mindenre használható! Az IR sugarak párában, ködben sem szóródnak, így ilyenkor is ragyogóan tiszta táj és városképek fotografálhatók. A hatást növeli, hogy a szóródás hiánya miatt az árnyékok borotvaélesek, holdfény hatásúak. Az ég fekete, melyen vakítóan fehérek a felhők. Ugyancsak vakítóan fehér minden növényi zöld. Portré és akt is készülhet infrafelvétellel: a bőrhibák nem látszanak, a haj vagy nagyon szőke, vagy nagyon fekete, míg a szemek hangsúlyosabbak lesznek. Művészi érdeklődésűek az infrafelvételeket pl. Photoshopban kiszínezhetik az Airbrush eszközzel, color üzemmódban.

Az opacity változtatásával és némi türelemmel csodálatos, festmény hangulatú képek készíthetők így. Ha digigépünkkel nem tudunk infrafotót készíteni, próbáljuk ki az infrafilmeket. Az infrafilm a legizgalmasabb fotóanyagok egyike: amit fotózunk, azt gyakorlatilag nem is látjuk. Ára is igen izgalmas - sajnos -, hiszen a film igen drága. Nagyon kényes a tárolásra és a felhasználásra is, ezért az ide vonatkozó utasításokat maradéktalanul tartsuk be! A legtöbb film a fekete-fehér filmekhez hasonláan viselkedik. Ilyen pl. a Konica 750 NI. Ez rollfilm formátumban is kapható. Sötétvörös szűrővel fotózva a fénymérőt ISO 12/12° és ISO 32/16° közé állítsuk. Pontos adatot nem tudok mondani, ugyanis az egyes fénymérők érzékelőcellái is szórnak. Az első adatot Asahi Pentax Spotmeter V-tel, a másodikat Minolta Spotmeter F-el mértem ki. Mindenkinek ki kell tapasztalnia tehát a saját munkamódszerét. Van azonban egy olyan Kodak infrafilm, a HIE, ami igazi különc, és a legszebb hatású felvételek készíthetők vele.
infra 3

Íme tulajdonságai:

  • Nincsen fényudvarmentesítő rétege. Emiatt a filmen áthaladó fény el nem nyelődő része a filmnyomólapon visszaverődik és visszaverődéses fényudvart hoz létre. Ez a fényudvar nagyon látványos túlsugárzással övezi a csúcsfényes részeket. Ilyen karakterű normál fotóanyagokat csak jóval a II. Világháború előtt gyártottak utóljára, ezért a régi idők és régies hatású képek szerelmeseinek mindenképpen ki kell próbálniuk.
  • Az infra anyagok kimondottan szemcsések! Van azonban egy kis turpisság - és ez csak a Kodak High Speed Infrared (HIE) filmre érvényes. Ez a film maga is egy Old Timer! A '30-as évek elejétől létezik a film, jelenleg is változatlan formában (!)gyártják. Ennek az az oka, hogy az USA haditengerészete és légiereje a film legnagyobb fogyasztója. A képkiértékelő gárda öreg rókái ezt a filmet ismerték meg, ezt tanítják kiértékelni a fiataloknak, ezért a Kodak nem változtathat a filmen semmit. A HIE szemcsestruktúrája tehát olyan, mint a két világháború közötti klasszikus fekete-fehér filmeknek, ami eltér a ma gyártott - mondhatnánk neoklasszikus - filmekétől (Fortepan, Plus-X Pan, Tri-X, HP5, FP4). Érdemes tehát ebből a szempontból is fényképezni rá. Ha a film szemcsézete és nem az infra hatású színvisszaadás a célunk, felvételi szűrőt ne használjunk. A film ugyanis két tartományt lát a spektrumból: 250-500 nm között kevésbé érzékeny, míg 860-1150 nm között jobban érzékeny a fényre. Csúcsérzékenysége 1050 nm. Emiatt a zöld és a sárga szűrők teljesen használhatatlanok, a kékszűrő pedig a technikai (színvak) filmekével megegyező, természetellenes hatást ad. Az IR tartomány kizárására - természetes tónusvisszaadáshoz - egyébként a digitális fotózásban használatos „Hot-Mirror” fantázianevű IR zárószűrők használhatók.
  • Az infravörös sugarak nem szóródnak még párás időben sem, így sötétvörös (R0,R1,R6, Agfa 42, Kodak-Wratten 25), de még inkább infraszűrő - nevezik feketeszűrőnek is átlátszatlansága miatt - (Agfa 83, Kodak-Wratten 87) használatával ragyogóan tiszta tájképek készíthetők. A szóródás hiánya miatt az árnyékok borotvaélesek, átmenet nélküliek, ami holdfény hatású felvételeket is eredményezhet. A zöld növényzet fehéren jelenik meg a képen, ugyanis a klorofill - a zöld színanyag - IR-ben átlátszó. Emiatt a növények sejtjeinek fehér cellulózfala veri vissza a fényt, mint egy kis tükör. Ugyanakkor az égbolt szinte fekete. Erdős környezetben készített természet-, portré- és aktfelvételeknél is jó szolgálatot tesz nekünk a HIE. A levélzet között átsütő nap ugyanis az általános filmeken - legyen az színes vagy fekete fehér - részlettelen fehér foltokat rajzol. Az árnyék és a napfény között ugyanis óriási a kontraszt, a vakus derítés pedig gyakran természetellenes hatást ad. Infra tartományban azonban más a helyzet!

 

A közvetlen napfényt a levelekről visszaverődő IR sugarak derítik. Ahogyan volt már róla szó, csak ezeket veri vissza a növények sejtfala, fénytechnikailag mint megannyi spotlámpa viselkednek. Ráadásul a kemény kontrasztokat a fényudvarmentesítés hiánya is ellágyítja. Emiatt nagyon szép, kevéssé kontrasztos, foltosan bevilágított portrékat, aktokat fényképezhetünk. A sminkkel nagyrészt nem kell törődnünk, csak rúzst és körömlakkot használjunk. Lehetőleg kékes, vagy lilás árnyalatút, ugyanis a narancs és vörös árnyalatok olyanok, mintha nem is lennének felkenve (ld. színérzékenység).
infra 4

A fénymérés persze problémás, ugyanis IR fénymérő nincsen. Autentikusan két mód áll rendelkezésünkre, de egyik sem használható igazán a modelles fényképezéshez, ráadásul tükörreflexkeresőnket sem használhatjuk hagyományos módon: az állványra helyezett géppel a képet megkomponáljuk, ISO 400/27°-ra állított fénymérővel mérünk, majd a szűrőt felcsavarva exponálhatunk. Eljárhatunk úgy is, hogy fénymérés helyett IR megvilágítási táblázattal dolgozunk. Ezzel szemben módszerem mindenki számára használható, gyorsan mozgó témák is fényképezhetők vele és a vakus derítést is lehetővé teszi. Sötétvörös szűrőt csavarok fel, ugyanis ezen keresztül ha nehezen is, de látható a tükörreflexkereső képe.

A TTL fényméréshez sziliciumcellás (SBC) gépnél ISO 500/28°-ot, kadmium-szulfid cellás (CdS) gépnél ISO 1000/31°-ot állítok be. Persze az egyes géptipusok kissé eltérhetnek egymástól, ezért próbafelvétellel gépvázainkat lőjük be. Ezzel a taktikával tehát nemcsak az IR, hanem a látható vörös sugarakat is felhasználjuk az expozícióhoz, ezért a fényméréshez is van némi támpontunk. A vakus derítést is TTL vakuval lehet megoldani, azonban a vaku fénykibocsájtó ablakára vörös szűrőt kell helyeznünk. Ha ugyanis a kék, zöld és sárga sugarakat nem szűrjük ki, a TTL vakufénymérés ezeket is beleszámítja az expozícióba. Ezeket azonban a film nem értékesíti, így az eredmény a vakufény jelentős alexpozíciója lesz. Ilyen szűrőt egyébként magunk is készíthetünk: hívassunk elő exponálatlan színes negatívot és azt két rétegben alkalmazzuk.

Gépteszt 1

Digitális fényképezőgépek tesztje

Egyre nagyobb felbontású digitális fényképezőgépek jelennek meg. Sokunkban felmerül a kérdés: érdemes-e lecserélni a régi gépeket. Erre a kérdésre nem is olyan egyszerű felelni! Vitathatatlan, hogy az újabb gépek zömének CCD-je jobb, azaz tisztább, élesebb, színhelyesebb képet ad, mint az elődök CCD-je. Az új gépek objektívjei is zömmel komolyabb, igényesebb konstrukciók. De mégiscsak ott van az a picinyke értelemmódosító szó, azaz nem minden új gépre igazak a fentebb elmondottak. Másfelől nem árt igényeinkkel tisztában lenni. Ha eddigi digitális fényképezőgépünkkel meg vagyunk elégedve, akkor még elodázhatjuk lecserélését.

Íme néhány vezérelv
A megapixelek növekedése megtévesztő! Az új gép felbontását osszuk el a régi gépével, majd vonjunk belőle négyzetgyököt. Ha a végeredményt 100-zal megszorozzuk, megkapjuk, hogy hány %-kal nagyíthatjuk nagyobbra képeinket a korábban megszokotthoz képest. Ha pl. 8 Mpixelesre szeretnénk cserélni 3,4,5 vagy 6 Mpixeles gépünket, akkor rendre 163, 141, 126 és 115%-os növekedésre számíthatunk. Az utóbbi két eset véleményünk szerint pénzkidobás. Persze mindez elméleti adat, hiszen a gépek optikái és képfeldolgozási metodikái is befolyásolják a végeredményt.

Ha már új gépet veszünk, mindenképpen tartsuk szem előtt a minél kisebb áramfogyasztást, a nagyfényerejű, borotvaéles optikát és a jó képet adó színes kijelzőt.

Ha nem a Megapixeleket szeretnénk „kilóra” venni, érdemes körülnéznünk a szépen dizájnolt, vagy ultrakompakt modellek között is. Ebben a Sony élenjár.

A „digitális film” nem más, mint a CCD. A legjobb CCD-ket a Kodak és a Sony készíti, utóbbi időben pedig a Canon is felzárkózott hozzájuk. Tájékozódjunk tehát a kiválasztott gép CCD-jének gyártója felől. A képkészítés másik fontos eszköze az objektív. Ez is neves gyártó terméke legyen. -Ha csak lehet, ne márkanév, hanem tesztkép alapján döntsünk. A digigépeknél ugyanis nemcsak az objektív, hanem a CCD és a jelfeldolgozó áramkörök és algoritmusok is meghatározói a képminőségnek. Készítsünk próbafelvételt a szakboltban. Ehhez csak egy memóriakártyára lesz szükségünk, hogy a képet hazavihessük.

Az interneten is keresgélhetünk tesztkép ügyében - ha nem vehetjük kézbe a gépet.

Ne felejtkezzünk el arról sem, hogy két különböző technológiával vigyük fotópapírra a tesztképet (pl. tintasugaras nyomtató, színes lézernyomtató, termodiffúziós nyomtató, digitális fotólabor). Ha mindkét végeredménnyel elégedettek vagyunk, úgy megvehetjük a kiválasztott gépet. Amatőr célra a 3-4 megapixeles kategória is elegendő, ezekről megfelelő minőségű A/4-es nagyításokat készíttethetünk.

Itt vannak a memóriakártyára dolgozó digitális videokamerák is! Aki szereti a mozgóképet, ezeket a modelleket is nézze meg. Egyesekben vaku is van az állóképekhez és még videofelvétel közben is képesek fényképezni. Ezért került be tesztünkbe két modell is.

Fujifilm FinePix S20 pro

  • nagyon jól kézreáll (nehéz berázni)
  • kemény, masszív műanyag
  • „F” gomb nagyon praktikus (főbb beállítások 1 gombbal előhívhatók)
  • kézi élességállítás
  • mechanikus kioldózsinór-csatlakozás
  • szinkroncsatlakozó
  • nincs fényellenző
  • nehezen kezelhető állítótárcsa (pl. időautomatika üzemmódban rekeszállítás)


Fuji S20 Pro
Az S20-as kompakt tükörreflex felépítése megnyerte tetszésünket. Tradicionális, jól fogható forma. A gombok elhelyezése nagyon praktikus, minden kézre áll. Beépített autofókusz segédfényt találunk a gép homloklapján, így a pontos élességállítás rossz fényviszonyok között is igen gyors. A nagyfényerejű Super EBC Fujinon zoomobjektív rajza kifogástalan.

Hiányoltuk róla a fényellenzőt, azonban az objektív belső ellenfényrekesszel is rendelkezik, így lehet, hogy olyan nagy szüksége nincsen erre a kis segédeszközre. Mivel azonban a jó fényellenző mechanikai behatásoktól is óvja az objektívet, ezt a hiányosságot érdemes volt megemlítenünk.

A kiváló objektív 3.1 megapixeles CCD-re vetíti a képet. A CCD pixelei azonban osztottak, azaz egy pixelt két tranzisztor felvételez. Az S és R párból az egyik nagy fényérzékenységű, míg a másik alacsony, így mind az árnyékos képrészletekben, mind a csúcsfényekben kiváló részletgazdagságot ér el az S20-as. A nagy dinamika mellett a CCD érzékenysége ISO 1600/33°-ig növelhető, azaz amit szabad szemmel látunk, azt az S20-as le is tudja fényképezni. A negyedik generációs Super CCD SR-hez megfelelő szoftvert is ad a Fuji, így a RAW formátumnak köszönhetően az utólagos képmanipulációs lehetőségek széles tárháza nyílik meg a tulajdonos előtt. Kétféle - xD és CompactFlash Type II-es - kártyacsatlakozása van az S20-asnak.

Nagyon tetszett az USB 2.0-ás csatlakozás mellett kiépített FireWire port is. Utóbbi mellett a hagyományos, mechanikus kioldózsinór-csatlakozás, illetve a stúdió- vagy speciális vakuk csatlakoztatásához szükséges szinkroncsatlakozó is szükséges a professzionális felhasználáshoz.

Mivel mindezek megtalálhatók az S20-ason, helybenhagyhatjuk a Fuji véleményét: makro és stúdiófotósok számára ajánlják elsősorban a gépet. Persze mindenkinek ajánlható, akik a Super CCD-k színvisszaadását és a tradicionális formákat szeretik.

Fujifilm Finepix F610

  • nagyon különleges „függőleges” dizájn
  • nagy kijelzőpáros
  • Picture Cradle
  • közel 12 megapixel felbontás
  • strapabíró fémváz
  • nehéz a gombokat megnyomni
  • nem állnak kézre a kezelőszervek


Fuji 610
Negyedik generációs Super CCD HR kapott helyet ebben az ultrakompakt gépben. Ennek sajátossága, hogy a 6.3 megapixeles effektív felbontást 12 megapixelre bontja ki a Fuji különleges interpoláló algoritmusa.

Az új CCD elődeihez képest megnövelt érzékenységgel és jobb zajszűréssel rendelkezik. A kis gép felbontóképességével meg voltunk elégedve és objektívjét is jónak találtuk. Nem csoda, hiszen kompakt méretei mellett több aszférikus felülettel is ellátták tervezői. Tükrözésmentesítő bevonata pedig a méltán híres EBC, azaz Electron Beam Coating. A gépváz első látásra kissé szokatlannak tűnik, azonban jól kézreáll.

A korábbi elődökhöz képest megnövelt kijelzője is jól használhatóvá teszi az F610-est. Sajnos a stílusos dizájn kissé megnehezíti a használatot, mert a gombok nehezen kezelhetők. Ez azonban nem túl nagy hátrány a valódi fémváz, és a csinos - ma pedig igen divatos - Art Deco sztájling szemszögéből tekintve. Nagyon jónak tartjuk, hogy igazi optikai keresőt is találunk eme gyöngyszemen, és kiváló, hogy a Picture Cradle az akkutöltés mellett a képek hozzáférését is lehetővé teszi. Sokféle expozíciós program segíti a kreatív fotóst, és sokféle autofókusz üzemmód. Egyes területeket is kijelölhetünk az AF számára, de akár manuálisan is állíthatunk élességet.

Ha videózni szeretnénk, VGA felbontásban 30 kép/s-os képfrekvenciával dolgozhatunk, azaz a leggyorsabb mozgások sem lesznek darabosak.

Mindezek ellenére a gép könnyen kezelhető, így hölgyek számára ajánljuk. Jó szolgálatot tesz azonban olyan férfiak számára is, akik a szép formatervezést, jó képet és kompakt méreteket egyszerre szeretnék maguk mellett tudni.

Canon PowerShot S1 IS

  • nagyon kellemes érzést keltő műanyagfelület
  • optikai képstabilizátor
  • USM motoros élességállítás
  • tetszetős, ízléses megjelenés
  • külön videofelvevő gomb


Canon Powershot S1 IS
A Canontól már megszokott módon egészen újszerű alapfilozófiát találtunk a PowerShot S1 IS-ben. A videokamera és a fényképezőgép egyik legjobban sikerült ötvözete a új gép, de a fotó felől megközelítve. A 3 megapixeles gép képe kristálytiszta, hiszen a Canon CMOS szenzorai egyre jobb minőségűek.

A gépben megtaláljuk a Digic chipet is, mely nemcsak a képfeldolgozást gyorsítja, illetve minőségét javítja, de egyben az iSAPS technológiának köszönhetően már felvétel előtt finoman hangolja az S1-es teljes képfeldolgozó rendszerét a felvétel utáni munkafolyamatokhoz. A nagyfényerejű, 10x-es zoomobjektív kisfilmre vetítve 38-380 mm-es adatokkal jellemezhető. Ekkora nagyításnál a berázás veszélye igen nagy, ezért a lencse optikai képstabilizátort is kapott. Megjelent tehát a régóta várt IS jelzés a gépen, mely eddig csak a nagy fehér teleobjektívek kiváltsága volt.

Videóüzemmódban VGA felbontású 30 kép/s-os felvételeket forgathatunk. Minden automatikus funkció működik ilyenkor, pl. az élességállítás és a fehéregyensúly, de működik a hangfelvétel és a zoom is, azaz teljes értékű videokamerával van dolgunk. A videózást egyszerűsíti a hüvelykujj alatt található videofelvételi gomb. Nem kell tehát menükben mászkálnunk, vagy üzemmódválasztó kapcsolók után nyúlnunk. A Powershot S1 IS azonnal képes videózni.

A hangtalan USM motor használatát éppen a videózás indokolja, így ugyanis motorzaj nem hallatszik bele felvételünkbe. A komoly géphez egyébként már búvártok is kapható, mellyel 40 m-es mélységig merülhetünk le. Érdemes használnunk sivatagban is, ilyenkor a por ellen védi értékes gépünket. Az utazás és a búvárkodás szerelmeseinek kiváló választás.

Canon PowerShot Pro1

  • nagyon informatív, megvilágítható display
  • nagyon jól használható Info menü
  • „L” objektív, fluoritlencsével
  • képstabilizátor
  • USM motor
  • 8 megapixel
  • jól markolható a váz
  • összeségében látszik, hogy profikamera kompaktkivitelben
  • lehetne egy picit nagyobb az objektív fényereje


Canon G1 PPro
Az objektív azonnal megragadja a fotós fantáziáját: 10 csoportba rendezett 14 lencse. Ebből egy fluorit, egy UD és két aszférikus. Az első olyan digitális objektív, melyben fluoritlencse kapott helyet. Ha mindehhez meggondoljuk, hogy a folypátlencse - ez a másik neve - milyen drága és milyen jól korrigálja a színi hibát, amire a CCD nagyon érzékeny, akkor ez az objektív egyszerűen verhetetlen. Nemhiába van rajta a piros gyűrű és az L jelzés. Itt a Canon nem foglalkozott kompromusszumokkal: ez a lencse kiváló. Csak a fényerejét álmodtuk volna nagyobbnak, hogy felvehesse a versenyt az 1D vázakhoz kapható fix objektívekkel. Az objektív kisfilmre 28-200 mm-es adatokkal jellemezhető és élességállításnál USM motorral mozgatja a Pro1-es.

Az autofókusz is újszerű megoldású, bár ez a felépítés eddig sem volt ismeretlen: aktív és passzív módszerrel egyszerre mér a gép, és eme két mérés adatai alapján dolgozik. Elektronikájában megtaláljuk az iSAPS technológiával felvértezett Digic processzort, és a videofelvételi lehetőséget is. Ebben sem találtunk kivetnivalót.

Tartozékskálája igen gazdag, a profi filmes és digigépek vakuit, előtétlencséit és egyéb bővítőit korlátozás nélkül alkalmazhatjuk. Természetesen RAW üzemmódban is elmenthetjük képeinket, hiszen a profi fotósnak erre szüksége van. A PowerShot Pro1-es stúdióban is kiválóan teljesített, így egyetértünk a Canon ajánlásával. Komoly amatőröknek és profi fotósoknak ajánljuk a gépet. Egy kompakt formába öntött, jól használható, igazi munkaeszközt ismertünk meg személyében.

Vivitar Vivicam 3735

  • jó objektív
  • szép formatervezés
  • a géphez strapabíró tok jár
  • mikorofonja van hangfelvételhez
  • lassú autofókusz
  • nagyon „műanyag” a fogása


Vivitar 3735
Első pillantásra komoly gépnek tűnik a 3735-ös. Objektívje nagy lencsékből áll, a gépnek jó a fogása. Ezen felül optikai keresőt is találunk a gépen, melynek használata nagymértékben meghosszabbítja akkumulátoraink élettartamát. A jó fogású gép ár/teljesítmény viszonya kiváló.

A gép fogásán nagyon érezhető, hogy műanyag váza van. Ez némi bizalmatlanságot kelthet a jövendő tulajdonosban. A gép azonban jól teljesített, így ettől nem kell félnünk. Az optikai kereső képe tiszta, torzításmentes és éles.

Ritkaság, de ezen a gépen még drioptriakorrekciót is találunk. Szemüvegesek így kényelmesen használhatják a gépet. A Vivitar 3735-ös nagy lencsékel, finoman szabályozott fényrekesszel és kiváló makrofunkcióval jellemzhető. Emiatt kevesebb fényben is fényképezhetünk és nagyobb teremben is hatásos a vakunk. 3x-os optikai , illetve 2 vagy 4x-es digitális zoomtartomány áll rendelkezésünkre. A kombinált tartománmy így elérheti a 12x-es átfogást, így nagyon rugalmasan használható fényképezőgépről beszélhetünk. Makrofunkcióban 20 cm-ről fotózhatunk minimálisan.

Az intelligens programautomatika teljesen automatizálttá teszi a gépet. Ennek ellenére - ha szükségét érezzük - az expozíciókorrekcióval sötétebb és világosabb képeket is készíthetünk. A 3735-ös a középkategóriának megfelelően elég széles határok között képes alkalmazkodni a mindenkori fényviszonyokhoz. Ha ez sem segít, a vaku is rendelkezésünkre áll.

8 MB-nyi beépített flash memória áll rendelkezésünkre. Ez azonban kevés egy 3 megapixeles géphez. A bővítést CompactFlash Type 1-es formában oldhatjuk meg. Mivel a legnagyobb ilyen kártya 4 GB-os, a felső határ csak a csillagos ég. A számítógép felé (Mac/PC) USB porttal kapcsolódhatunk. Ezen felül a ma már szokásos videokimenettel TV-n vagy monitoron is megtekinthetjük képeinket. Vékonyabb pénztárcájúaknak kiváló választás.

Vivitar Vivicam 3825

  • nagy felbontás
  • high-tec design
  • az objektívet lemez védi
  • lassú autofókusz
  • a gép kissé lassan reagál a vezérlőgombokra


Vivitar 3825
Nagyon jól tervezett külső jellemzi ezt a Vivitar gépet. Mérete kiváló kompromisszum a kis méret - hölgyek igényei - és a jól foghatóság - nagy férfikezek - között. A tervezés kissé Art Deco-s - ez a mai divatáramlat, de a '70-es-'80-as évek kissé szögletes konzervativizmusát is kreatívan ötvözték vele a dizájnerek. Az egyszerű vonalvezetés mindenképpen előnyére válik a gépnek, csakúgy, mint az objektívet védő zárólemez. Ugyan igényes neoprén tokkal szállítják a gépet, de az előbbiek miatt tok nélkül is nyugodtan hordhatjuk magunknál. Mindössze 210 g-ot nyom, ezért a napi használat nem ütközhet nehézségbe. Háromszoros optikai zoom jellemzi a 3825-öst.

Az objektív kellően nagy fényerejű, rajza éles. A 2x-es digitális zoom tovább bővíti a lehetőségeinket, így a kombinált zoomátfogás hatszoros. Az autofókusz 0.7 m-től a végtelenig állítja be a zélességet. Ha közelebbi témákat fotózunk, a makroállázzal egészen 10 cm-ig is közelmehetünk. Az objektív 4 megapixeles CCD-re vetíti a képet, miáltal tűéles A/4-es képeket nyomtathatunk. Ha kisebb részletgazdagsággal is megelégszünk, további három lépésben 2, 1 és 0.3 Mpixeles képeket is fotografálhatunk.

A gépen optikai keresőt is találunk, azaz akkumulátorainkat kímélhetjük. Intelligens fénymérőrendszer és intelligens programautomatika vezérli a gépet. Ha semmi mást nem teszünk, mint gondtalanul fényképezünk, a gép gondolkodás nélkül kiváló végeredményt ad. Érdemes azonban segíteni az automatikus vezérlésnek, hiszen a gép nem tudja eldönteni önmagától, pontosan mit is fotózunk. A segítség mindössze annyiból áll, hogy be kell állítanunk a fotótémát: sportfelvétel, portré, tájkép, éjszakai fotó, vagy általános (pl. party képek). Ha sötétebb vagy világosabb képeket szeretnénk fényképezni, az expozíciókorrekció - szokatlanul finom lépésekben - rendelkezésünkre áll. Kevés fényben a beépített vakut használhatjuk, melynek négyféle üzemmódja változatos fényképkészítést tesz lehetővé. Az alsó kategóriában szokatlanul nincsen belső memóriája a Vivicam 3825-ösnek. Korlátozás nélkül bővíthető azonban SD és MMC kártyákkal.

USB portjával Macintosh és PC környezetben is használható. Ezen felül videokimenetével projektorhoz, TV-hez vagy monitorhoz csatlakozhatunk.

Sony Cyber-Shot DSC-F828

  • világklasszis zoomobjektív
  • nagyon jól fogható
  • nagyon gyors elektronika
  • minimális késlekedés az expozíció előtt
  • CF kártya támogatás
  • normál LCD-je is van
  • hologram AF
  • fényellenző


Sony DSCF-828
Félprofi Digital Still Camera a Sony F sorozatából. A komoly megjelenésű F828-as optikája uralja a gépet. A nagy fényerő különösen fontos a digitális fotóban: nagyobb hatótávolságot biztosít a vakuknak, valamint kevés fényben még akkor is fotózhatunk állvány nélkül, amikor más gép már „feladta”.

Nem árt tudnunk, hogy a CCD-k felbontásigénye jóval a „filmes” optikák felbontóképessége felett van, így szükséges segíteni képalkotó elemünknek: az óriási fényerejű objektív felbontóképessége - fizikai okok miatt - jóval magasabb lehet. Gyakorlatilag ez az útja van annak, hogy az F828-as 8 megapixele valóban 8 Mpixel legyen. A 7x-es zoom óriási lehetőséget biztosít a fotósnak: ritkaság ugyanis, de elég nagy látószöggel is fotózhatunk vele. Nem hagy cserben minket csoportképnél, történelmi városnegyedekben, tájfotózáskor. A zoomtartomány másik vége félig-meddig a szupertele kategóriában van, ezért sportfelvételre, portrézásra és állatfotóra is kiválóan alkalmas a gép. Az optikai zoomohoz maximálisan 2x-es digitális zoom csatlakozik.

Az élességállítás történhet manuálisan, vagy 5 pontos autofókusszal. Ha spotfényméréssel dolgozunk, az autofókusz csak a középső mezővel dolgozik. A gép élességállítása szellemes: a hologram-AF ugyanis a kisfilmes fényképezésből már jól ismert AF vakuk AF segédfényének módszerét alkalmazza. Nem egyszerűen megvilágítja a tárgyat, hanem mérőábrát vetít ki. A mérőábra még kontrasztszegény felületen, akár egy fehérre meszelt falon is biztosítja a gyors és pontos élességállítást. Az autofókusz egyébként már villámgyors, gyakorlatilag profi kategória, ami hatalmas fejlődés az elődökhöz képest.

A Zeiss objektív 2/3"-es, 8 Mpixeles CCD-re vetíti a képet. A CCD nem GRGB tipusú, hanem RGBE rendszerű mozaikszűrőt alkalmaz. Az E betű az emerald (smaragdzöld) színt fedi. Színtanilag a ciánkékhez áll közel ez a szín, így a CCD árnyalatfelbontó képessége megnő. IR üzemmódban nemcsak a meglévő infrasugárzással, hanem a kamera beépített infralámpájával is fotózhatunk, akár teljes sötétségben. Arra is lehetőség van, hogy az infrarendszert csak a képbeállításhoz használjuk és a beépített vaku felvillanásával exponáljunk színes képet. A beépített vaku maximális hatótávolsága 4.5 m, de a gépre külső vaku is felhelyezhető, vagy használhatjuk műtermi vakukkal is. A CCD egyébként a hosszú expozíciós időket is zajosodás nélkül viseli, azaz a gép szinte univerzális. Pontosan olyan, amilyennek egy profi gépnek lennie kell.

Gépteszt 2

Digitális fényképezőgépek tesztje

Sanyo Xacti VPC-C1EX

  • rengeteg szolgáltatás
  • fémház
  • könnyű foghatóság
  • igényes kivitel
  • egyszerű kezelés
  • a vaku az objektív alól villan
  • az állványcsatlakozó csavarmenet műanyag
  • kicsi a kijelző


sanyo Xacti VPC C1-EX
Fémes megjelenésű külseje van a Xactinak: a kardinális helyeken aluminium vagy magnéziumötvözet alkotja a vázat, vagy pánzéllemezként védi a polikarbonát műanyag elemeket. A fomatervezés elsőrendű! Hihetetlenül kézbeillő a kis kamera, biztosan lehet fogni és élvezet használni. Az ergonómia egyébként a kezelőszerveket is érinti, ugyanis a lehető legegyszerűbben kezelhetjük a sokat tudó Xactit.

Az 5.8x-es zoomobjektívvel nagyon jó tapasztalatokat szereztem. Fényereje nem túl nagy, ezért kevés fényben gondjaink lesznek. Ezzel szemben borotvaélesen rajzolja a 3.2 megapixeles fotókat. Az objektív 8 csoportban elhelyezett 11 lencséből áll, valamint aszférikus felületeket is tartalmaz. Beépített iriszrekesszel és ND szűrővel is fel van szerelve, azaz kis mérete ellenére igen komoly darab. Super Macro üzemmódban 2 cm-re mehetünk közel felvételünk témájához, nagyítását pedig digitális zoommal tovább növelhetjük. A zoom tolókapcsolója és a két kioldógomb a jobbkéz hüvelykujjánál kapott helyet. Először kissé fura volt, de utóbb zseniálisnak minősítem az elrendezést. A zoomkapcsoló ugyanis elhatárolja egymástól a videó felvételi gombját, mely egy állású és visszajelző fény is van rajta. A fotó azonban szokás szerint kétállású exponálógombot igényel: a félig lenyomott állásban a fénymérés és az autofókusz működik, majd rögzül a mért érték. A teljes lenyomásra exponál a gép. A két külön funkció így elkülönül vizuálisan és pszichésen is. Ráadásul arra is lehetőségünk van, hogy videofelvétel közben az exponálógombot lenyomva nagyfelbontású fotót készítsünk egy érdekes jelenetről.

A szűrő menüből érdemes megemlíteni a „Cosmetic” opciót, mely az arcbőr színeit korrigálja és óvja meg a túltelítéstől vagy elszíneződéstől. A „Slim” szűrő kissé megnyújtja az alakokat, azaz soványít. A „Ghost” szűrő pedig az elmozdulást emeli ki elektronikus eszközökkel. Expozíciós programok közül is választhatunk: tájkép, sport, portré, éjszakai kül- és beltéri felvétel áll rendelkezésünkre.

Teljeskörű videovágásra is alkalmas a Xacti. Visszajátszáskor és editáláskor is válkaszthatunk Jog megjelenítési módot, azaz kockáról kockára is végignézhetjük a videofelvételeket. Fotó üzemmódban a zoom áll rendelkezésünkre, és a képernyőn aktuálisan látható nagyított területet külön képállományba elmenthetjük.

A Xacti dokkolója kifejezetten jó felépítésű. Itt helyezték el az infrás távirányító vevőegységét is. A dokkoló természetesen kapcsolódik a hálózati adapterhez, mely egyben akkutöltő is, valamint a beillesztett kábeltől függően az USB porthoz vagy a videokimenethez. A dokkolón találunk egy „Camera/Charge” gombot, melynek segítségével a TV-hez kötött kamerát közvetlenül képlejátszásra kapcsolhatjuk. Videósoknak elsőrendű választás!

Nikon Coolpix 8700

  • az objektívsapka szélesebb, mint a frontlencse
  • magnéziumötvözet váz
  • ED lencse
  • a képminőség a kategáriához képest gyenge


Nikon Coolpix 8700
A Coolpix 8700-as ugyanazt a CCD-t használja, mint a Sony F828-as. Ennek megfelelően hasonlítottuk össze a gépeket, hiszen mindegyiknek kiváló objektívje van. A Coolpix 8700-as azonban gyengébben teljesített. Arra sem találtunk választ, hogy az objektív belső fényellenzője miért nem téglalap alakú, ahogyan az más gyártónál már megszokhattuk. Ezen hibákon kívül mindennel elégedettek voltunk. A feltűzhető fényellenző egyébként egyben szűrőfoglalatot is tartalmaz.

A gép nagyon gyorsan reagál mindenre, RAW formátumban is képes dolgozni. Elektronikus keresőjének felbontásán javított a Nikon, így komoly amatőr, vagy félprofi gépként is használható. A keresőn drioptiakorrekciát is találunk.

Hátsó kijelzője minden irányban hajlítható, gombjai kézhez állóak. Maximum 5 felvételes sorozatokat fényképezhetünk vele. Autofókuszát beépített mérőfény segíti kevés fényben. Objektívje 35-280 mm-es adatokkal jellemezhető kisfilmre átszámolva.

Sok korábbi Nikon Coolpix tartozékkal is kompatibilis a 8700-as, így pl. a makrolencsékkel és a különböző távcsőelőtétekkel is. Természetesen a Nikon vakukat is korlátozás nélkül használhatjuk. Videoüzemmódban is szsokféle szolgáltatással áll rendelkezésünkre a gép, hiszen hangfelvételre is alkalmas, illetve Time-Lapse, azaz idősűrítő üzemmódra. Ezzel különböző megfigyelési feladatokat is megoldhatunk. 8 megapixeles felbontása kifejezetten előny az igényes amatőrök számára.

Igazi Nikon fílinget nyújt, így Nikon márkabarátok számára ajánljuk.

Pentax Optio S4

  • 1.5 cm vékony
  • törlés ellen védhetők a képek (ebben a kategóriában nem szokványos)
  • full time histogram (ebben a kategóriában nem szokványos) +különböző figyelmeztető jelzések: macskanyávogás
  • a lencsét automata zárólap védi (nincs sapka)


Pentax Optio S4
Ennek a lapos, igényes kivitelű Pentax gépnek több meglepetése volt számunkra. Már tokjának mérete is hihetetlen volt számunkra, de a gép vastagságából nem is mertünk arra következtetni, hogy egy ekkora objektívet képesek voltak oda becsomagolni a konstruktőrök.

Mindössze 98 gramm az egész gép, fém borítása van, és nagyon kedves hangeffektusokkal figyelmeztet mindenre. Igazán aranyos, fiatal hölgyek számára mást nem is ajánlhatunk. De ultrakompakt kivitele miatt olyanoknak is ajánlható, akik szívesen hordanak maguknál állandóan fényképezőgépet.

Objektívje igényes és a pici gépen kontrasztos, éles rajzó optikai keresőt is találunk. Diktafon funkciója is van, mozgóképet hanggal együtt vesz fel, és különböző digitális szűrőkkel is elkényezteti az alkotó fotóst. Aki a sztereo (tér) fényképezés szerelmese, vagy csak szeretne belekóstolni ebbe a ritka fotográfiai ágazatba, az szintén válassza az Optio S4-est. Ezzel a géppel ugyanis játszi könnyedséggel fotózhatunk térhatású felvételeket. A panorámafotó már megszokott az igényes digitális fényképezőgépeknél, és ez a Pentax apróság még a fényképek szerkesztésében is segítséget nyújt számunkra.

Háromszoros optikai zoomja két aszférikus lencsét is tartalmaz, expozícióvezérlése pedig a legmodernebb. A szokásos beállításokon és az expozíciókorrekción kívül nagyon sokféle motívumprogrammal könnyíthetjük meg a fotózást. Érdemes használni eseket a programokat, ugyanis felvételeink minősége nagyban javulni fog.

A Pentax Optio S4-es SD kártyára rögzíti felvételeinket. Olyannyira pici, hogy nagyobb memóriakártya el sem férne benne!

Konica Minolta Dimage X21

  • nagyon szép dizájn
  • kis méret
  • innovatív, nagyon jó rajzú objektív
  • trendi kinézet
  • kiváló kép
  • műanyag hatású ház
  • a vaku ablaka könnyen letakarható


Minolta x21
Kedves ismerősünk a Minolta, azaz immáron Konica Minolta X sorozat. Igazi stílust képviselnek ezek a gépek és igen egyedi formatervezésű a gépváz is. Nagyon jó minőségű kezelőgombokat és különleges optikát rejt a szögletes formájú, Art Deco díszítésű forma. Ügyes technikai innováció, hogy objektívje teljes egészében - pormentesen - a gépvázban van elhelyezve.

A 3x-os zoomobjektív előtt egy különleges minőségű üvegprizma van elhelyezve mely az optikai tengelyt 90°-ban megtöri. Az objektív nagyon jó minőségű képet rajzol a CCD-re, tele állásban nagyítását 4x-es digitális zoommal is megnövelhetjük. A kis gép öltönyzsebben vagy kis retikülben is könnyedén elfér. A műanyag szerkezeti elemek miatt tömege is nagyon kicsi.

Kellemesen hangzó hangjelzésekkel nyugtázza a gép utasításainkat. Tesztfotóinkon nem találtunk kivetnivalót, mindegyikkel elégedettek voltunk. Talán ma már kevésnek tűnhet 2 megapixeles felbontása, de alkalmi fotózásra - és leginkább erre készült az X sorozat - ez a felbontás mindenképpen elég.

Olyanok számára ideális választás, akik szeretik a minőséget, a jó formatervezést és nem szándékoznak nagyobb méretű fényképezőgépet hordozni. A sportor, mozgalmas életvitelt kedvelők számára ideális választás, illetve egyszerűséke picinysége miatt a hölgyeknek is nagyon jó társuk lehet.

Panasonic Lumix DMC LC-1

  • nehéz, nagyon merev gépváz
  • nagy fényerő
  • manuális mód
  • konzervatív megjelenés
  • nagyon kézreálló kezelőszervek
  • átgondolt a kapcsolók rendszere és használata
  • vakufény kompenzálás a vázon
  • kiváló képminőség
  • fényellenző
  • 28 mm-nél feltűnően nincs torzítás
  • viszonylag kis zoomátfogás
  • max. ISO 400/27°


Panasonic LC-1
A folyamatos fejlesztések végeredménmyeként ez az első olyan Panasonic gép, melynek képminőségére azt mondhattuk: Ez igen! A gép Leica zoomobjektívje első látásra komoly optikának tűnik és valóban hozza az elvárható szuperminőséget.

Óriási fényereje van és bár zoomátfogása nem túl nagy, felbontóképessége annál jobb. Ki kell emelnünk, hogy nagylátószögű állásban nincsen torzítása, ami technikai bravúrnak számít. A komoly optikai rendszerhez a fényellenző alaptartozék és egy további ellenfényrekeszt a frontlencse után helyeztek el a konstruktőrök. Az objektív így kontrasztos, éles képet vetít a kiváló minőségű CCD-re. Igazi félprofi gépként teljesen manuális üzemmódra állítható.

Konzervatív megjelenésű váza nagyon igényesen van kidolgozva. Minden kezelőszerv kézre esik, a gépnek tekintélyes súlya van. Minden kapcsoló átgondolt csoportosítást tükröz.

Tetszett, hogy vakufény-korrekciát is beállíthatunk a vázon. A Leica tradícióknak megfelelően a vakupapucs a Metz SCA-3502-es adapterrel illeszkedik az összes SCA rendszerű vakuhoz. Ki kell emelnünk, hogy nemcsak az elektronikus kereső nagyfelbontású, de a hátoldali színes kijelző is. Ez utóbbi egyébként 2.5"-es ami szintén ritkaságnak számít.

A sorozatfelvétel, a videófelvétel vagy a RAW üzemmód már szinte természetes ebben a félprofi géposztályban, így ezek nem is hiányoznak a DMC LC-1-esből. Kiváló gép kiváló tulajdonságokkal. Az igényes fényképezők gépe.

Panasonic Lumix DMC LC-70

  • szép formatervezés
  • Leica zoomobjektív
  • optikai kereső
  • jó fogása van
  • viszonylag kis zoomátfogás


Panasonic LC70
Könnyű, kisméretű fényképezőgép 3x-os átfogású Leica zoomobjektívvel. Kisfilmre 35-105 mm-nek felel meg az optika gyujtótávolsága.

Az emlékképkészítő amatőröknek készült ez a kis fényképezőgép, melynek ergonómiája kiváló, formatervezése trendi és egyben ízléses. Jó rajzú optikai keresőjének használatával növelhetjük akkumulátoraink élettartamát, és emiatt lehetett kicsi hátoldali színes kijelzője.

A gép erénye, hogy kis méretei ellenére is igényes objektívet és CCD-t kapott. A CCD adatait pedig ugyanaz a Venus processzor dolgozza fel, mely a nagyobb Lumix modellekben dolgozik. Természetesen a kis gép képminősége nem éri el a csúcsmodellekét, de ebben a kategóriában az élmezőnyben van.

SD memóriakártyára menthetjük 4 megapixeles képeinket, a menürendszerben pedig a szokásos beállításokat találjuk. Az expozíciókorrekción és fehéregyensúlyon kívül a fényérzékenységet is beállíthatjuk. Utazáshoz kiváló társ.

Áramforrás

Elemek, akkumulátorok és akkutöltők

A digitális fényképezőgépek leggyengébb pontja az áramellátás. Ha az áramforrásunk lemerül, gépünk tetszhalálba merevedik. Mobil áramforrásból - elektrokémiai cellából - sokféle kapható, de nem mindegyik tipus használható az egyes fényképezőgépekhez. Az sem mindegy, hogy elemet vagy akkumulátort használunk, illetve az akkumulátort milyen töltővel töltjük. Helyhez kötött felhasználásnál, pl. fotóműterem, hálózati adapterrel is üzemeltethetjük fényképezőgépünket. Ebben az esetben viszont másféle, sokkal nagyobb veszély leselkedik az igen drága felszerelésre. Nevezetesen: a rádiófrekvenciás zaj és a túláram. Erről bővebben a hálózati áramról szóló cikkben olvashatnak.

Elemek

A legtöbb amatőr és fél-professzionális fényképezőgép üzemeltethető szárazelemről. Előnyös, hogy gyakorlatilag majdnem mindenhol vehetünk hozzájuk elemet. Hiába merülnek le akkumulátoraink, gépünk üzemkész maradhat, hiszen az általánosan elterjedt LR6, vagy más néven AA típusú „normál” ceruzaelem kommersz árucikknek számít. Azt azonban tudnunk kell, hogy az elemről üzemeltetés a lehető legdrágább mulatság a digitális fényképezésben. Ráadásul nem mindegy, milyen típusú elemet vásárolunk:

  • Szén-cink típusú elemet NE használjunk! Ezek a legolcsóbb elemek, azonban hajlamosak a kifolyásra és nem terhelhetőek olyan mértékben, ahogyan a digitális gépek azt igénylik. Lehet tehát, hogy az elem friss és jó, de mégsem kapcsolható be a vele üzemeltetett digitális gép.
  • Alkáli-mangán elemet nyugodtan használhatunk mindegyik fényképezőgépben. Ezeket az elemeket hívja a köznyelv „tartós” elemnek. Vásárláskor azonban - ha csak lehet - fotózás céljára készített elemet vásároljunk. Ennek hiányában favorizáljuk a Duracell, Kodak, Varta vagy Energizer típusokat. Más gyártmányok - különösen az ismeretlen márkájúak, de néha a nagy nevek is - gyakran a szén-cink elem szindrómát mutatják: a gép a friss elemmel be sem kapcsolható!
  • A lítiumelemek nem minden géptípusban használhatók! Élettartamuk a leghosszabb, igen könnyűek, de sajnos nagyon drágák. Emiatt nem terjedtek még el széles körben. Mielőtt lítiumelemet választunk, tájékozódjunk gépünk használati utasításában, hogy használhatunk-e ilyet. Csak ezután vásároljunk. Figyeljünk arra, hogy az egyszer már terhelés alá helyezett lítiumelemet végig merítsük ki! A félig kimerült cellák ugyanis nem bírják a terheletlen állapotot, azaz a gépből kivéve magukban is hamar lemerülnek.

Ehelyett inkább hagyjuk a gépben őket, ugyanis a kikapcsolt fényképezőgép gyenge áramfelvétele is elegendő ahhoz, hogy kondícióban maradjanak elemeink. A lítiumelemek óriási előnye, hogy hideg időben alig csökken a kapacitásuk és hamar átmelegíthetőek zsebünkben, tenyerünkben. Téli fotózáshoz tehát igen alkalmasak.

Jó tanácsok

  • Ha a lemerülőben levő, vagy frissen lemerült telepet félórára-árára pihenni hagyjuk a gép kikapcsolt állapota mellett, erejük gyakran visszatér. Azzal is növelhetjük élettartamukat, hogy 10-20 felvétel után félórára pihenni hagyjuk őket.
  • Elemes üzemnél kerüljük a hátoldali TFT-LCD használatát. Használjuk helyette az optikai keresőt!
  • Ne feledkezzünk meg arról, hogy hidegben az elemek kapacitása rohamosan csökken. A hidegben lemerült elemeket NE dobjuk ki, mert szobahőmérsékleten még biztosan működni fognak!
  • A digitális fényképezőgép sok energiát követel az elemektől. A digitális fényképezőgépben kimerült elemek gyakran jók még zsebrádióba, kisebb vakuba. Minden esetben jók azonban még hosszú hónapokon keresztül fénymérőkbe, rádiókioldókba, elektronikus kioldózsinórokba, távszabályzókba. Ezzel az ötlettel nemcsak pénztárcánkat kíméljük de közvetlen természeti környezetünket is védjük!
  • A kimerült elemeket mint veszélyes hulladékot mindig szelektíven gyűjtsük! Ezzel is védjük környezetünket.
  • Minden elem és akkumulátor érzékeny a mechanikai behatásokra! Fokozottan ügyeljünk rájuk, leeséstől óvjuk őket.
  • Az akku és az elem, valamint a gép érintkezőit tartsuk mindig tisztán. Az oxidrétegtől, mely időről-időre bevonja őket, radírceruzával, vagy üveggyapot-betétes elektronikai tisztítóceruzával szabadulhatunk meg.
  • Mindig egyszerre cseréljük az összes elemet, és egyszerre csak egy gyártó egyetlen elemtípusából töltsük fel gépünk elemkamráját!

Akkumulátorok

Az akkumulátor ugyan - a hozzátartozó töltővel - drága beruházás, de hamar megtérül ha a digitális fényképezőgépet gyakran használjuk. Speciális, nagy teljesítményű kivitelben is készülhet, ha a gép nagy áramfelvétele ezt indokolja, márpedig a professzionális fényképezőgépeknél szinte kivétel nélkül ez a helyzet. Legtöbbször azonban a ceruzaelemeket helyettesítő típusokat alkalmazzák az amatőr és fél-professzionális gépek. Figyeljünk jól a használati utasítás szavaira! Csak az ajánlott típusú akkumulátort használjuk gépünkhöz, ellenkező esetben a gép tönkremenetelét idézhetjük elő! Általánosan igaz, hogy egy akkumulátor élettartama 2-4 év a használat módjától függően, illetve 500-1000 újratöltést viselnek el maximálisan a cellák.

Figyelem! A lemerülés és a teljes kisütés, vagy lemerítés nem azonos fogalmak! Amikor a digigép jelzi, hogy az akku kimerült, még egy pici áram van benne. Ez szükséges ahhoz, hogy az akku kémiai folyamatai ne változzanak meg. Ha az akkut tovább kínozzuk, vagy hagyjuk lemerülni, amikor nem használjuk, idő előtt tönkre fog menni! Ezzel környezetünket is feleslegesen szennyezzük!

A nikkel-kadmium (NiCd) akkumulátor lassan kimegy a divatból. Relatíve nehéz, bár nagyon jól terhelhető akkumulátortípusról van szó. Nagy hátránya a memóriaeffektus. Ez azt jelenti, hogy ha le nem merült akkumulátort töltünk, a későbbiekben csak azt az energiamennyiséget hajlandó leadni az akku, amit a meglévőre úgymond „rátöltöttünk”. Emiatt az egyszerű töltőkkel élettartama nem túlságosan hosszú. Igényes töltőkkel nagyon jó áramforrások.

A nikkel-fémhibrid (NiMH) akkumulátorok modernebbek, gyakran memóriaeffektus nélküliek. Kapacitásuk (töltéssűrűségük) nagyobb a NiCd típusokénál, hozzájuk képest nagyon kevés mérgező nehézfémet tartalmaznak és könnyebbek. Sajnos azonban drágábbak. Ma szinte általánosan elterjedtek.

A lítium-ion vagy lítium-polimer típusú akkumulátorok a jövő tölthető áramforrásai. Nagy előnyük, hogy szinte pehelysúlyúak, a Li-polimer típusok pedig szinte körömnyi méretűek is lehetnek nagy kapacitás mellett. Memória effektust nem mutatnak. Speciális töltőt igényelnek, relatíve drágák, ezért széles körben még nem terjedtek el. Egyetlen további hátrányuk az, ami a lítiumelemeké, nevezetesen, hogy „nem szeretik” a terheletlen állapotot, akkor hamar lemerülhetnek; ha pedig sokáig nem használjuk őket, tönkre is mehetnek. Emiatt professzionális gépben ritkábban alkalmazzák őket. A fél-profi és igényes amatőr gépekben viszont elsőrendűek és ideálisak, hiszen az ilyen gépekből ritkábban veszik ki a nagy kapacitású akkut, helyette a rátöltés gyakorlata ismert.

Az egyedi akkumulátorok általában nagyon nagy kapacitásúak, akár ezer felvételhez is elegendő energiájuk van. Szinte mindig tartalmaznak saját fedélzeti komputert (pl. Sony InfoLithium és SmartLithium, Kodak Professional Premium Battery). Ez a komputer éjjel-nappal felügyeli az akkut, méri a terheletlen és tehelt állapotú feszültségét. Ezen felül soros porton keresztül tájékoztatja a fényképezőgépet arról, hány percnyi vagy hány felvételnyi még az elem energiatartalma. Az ilyen akku minimum három, de akár 4-5 érintkezős is lehet. Utóbbi esetben a töltés külön érintkezőkön folyik.

A fedélzeti komputernek köszönhetően az akkuk hosszú élettartamúak, ugyanis a töltő egyes funkcióját is automatikusan vezérlik a komputerek. Az egyedi típusú akkumulátorok esetében az egyes cellatipusok váltása (NiCd, NiMH, Li-ion stb.) a gyártó saját felelőssége, azzal a vásárlónak nem kell foglalkoznia. Ilyenkor az új típusú cella természetesen felhasználható a régebbi gépben és töltőben.

Idegen gyártó is készíthet külső, öv- vagy válltáskában elhelyezett, nagy kapacitású akkumulátort. Ezek az akkuk a fényképezőgépek hálózati adapter csatlakozójához csatlakoznak. Ilyen pl. a Quantum Turbo Battery Plus. Kapacitása akár tízezer felvételhez is elegendő, sőt a külső vakuhoz, vagy a laptophoz is csatlakozhat egyszerre, ugyanis két kimenő csatlakozója van. Persze nagyon drágák, azonban az árukban az intelligens gyors_töltő is benne foglaltatik. Természetfotósnak elsőrendű választás az ilyen akkumulátor, ugyanis a belső zsebben nem hűl le, kapacitása pedig több napi természetjárásra elég. Még akkor is, ha a digitális gép színes, TFT-LCD-jét képválogatásra használjuk, vagy a fényképezőgépet távvezérléssel működtetjük.

Jó tanácsok

  • Kiöregedett akkumulátorunktól váljunk meg mielőbb! Ha egyszer észrevesszük, hogy az akku rendellenesen gyorsan kimerül, ne használjuk többet, mert kárt okozhat a fényképezőgépünkben! Ennek egyébként pl. az lehet az oka, hogy az cellák polaritása megfordul. Jobb esetben ilyenkor az akku egyszerűen alig tölthető fel, vagy igen gyorsan merül a belső áramfogyasztó miatt. Rosszabb esetben azonban az egész akkumulátor polaritása megváltozhat, ami már káros az érzékeny digigépekre.
  • Az akku élettartamát jelentősen megnöveli a professzionális, mikroprocesszor vezérlésű, kondicionáló, váltóáramú töltő (ld. alább).
  • Az elromlott, kiöregedett akkumulátorokat mint veszélyes hulladékot mindig szelektíven gyűjtsük! Ezzel is védjük környezetünket.
  • Minden elem és akkumulátor érzékeny a mechanikai behatásokra! Fokozottan ügyeljünk rájuk, leeséstől óvjuk őket.
  • Az akku és az elem, valamint a gép érintkezőit tartsuk tisztán. Az oxidrétegtől, mely időről-időre bevonja őket radírceruzával, vagy üveggyapot-betétes elektronikai tisztítóceruzával szabadulhatunk meg.

Akkumulátortöltők

Alapszabály, hogy minden akkumulátortípushoz (ld. fentebb) saját töltőt kell venni! El kell döntenünk továbbá, hogy hálózatról vagy szivargyújtóról üzemeltetjük-e a töltőt. Az előbbi eset helyhez kötött töltést jelent, utóbbi esetben utazás közben is tölthetjük akkuinkat. Végezetül abban kell döntenünk, hogy egyszerű, vagy intelligens töltőt vásárolunk-e?

Az egyszerű töltő csak tölti az akkumulátort. A töltés végén pedig automatikusan lekapcsol. Ma már tehát túltöltés nem fordulhat elő, mint a régi töltők esetében. Ellenben az akku élettartamát nem hosszabbítja meg az egyszerű töltő, bár maga a készülék igen olcsó. Tartozékként - ha adnak - ilyet csomagolnak az amatőr fényképezőgépek mellé.

Az intelligens töltőben mikroprocesszor van. Nemcsak a töltésre és a töltés lekapcsolására képes, hanem az akkumulátor kondicionálására, másképpen formázására. Ilyenkor ugyanis teljes körű, aktív kisütés, majd azt követő enyhe túltöltés történik. Ezzel törölhető az akkuból a memóriaeffektus hatása, illetve a cellák elektrokémiai folyamatai rendezhetők. Nem fordulhat elő tehát az egyedi cellák el_polarizációja vagy polarizációváltása. Előbbi esetben a cella kapocsfeszültsége változik meg, utóbbi esetben a negatív és pozitív pólus cserélődik fel. Ráadásul ma már a legtöbb professzionális töltő saját kijelzőjén tájékoztat a kondicionálás állapotáról, a teljes töltésből visszamaradt időről, valamint arról, ha az akkut most kivesszük, hány %-ban lesz töltött. A legnagyobb töltők pedig egyszerre 2 vagy 4 akkut is töltenek, tehát a professzionális fotós energiaigényét abszolút mértékben kiszolgálják.

A legjobb akkutöltők együttműködnek az akkumulátorok fedélzeti komputerével és automatikusan végzik a kondicionálás (ha szükséges) és töltés funkcióit. Fontos tudnunk, hogy ma már sem a töltés, sem a kisütés nem egyenárammal történik a profi töltőkben! Ehelyett aszimmetrikus váltóárammal végezzük mindezeket. Ezáltal elkerülhető a cellák elpolarizálódása, valamint az elektródokon a gázfejlődés. Ez utóbbi persze igen kismértékű a hagyományos töltőknél is, azonban az évek során ezek a korrozív gázok megteszik káros hatásukat: az akkumulátor lemezei korrodálódnak, azaz hatásos felületük kisebb lesz. Ezzel az akku terhelhetősége lassan-lassan csökken. Másfelől a korrodált lemezek törékenyebbek, vagyis az akkumulátor akár enyhe ütődéstől is tönkremehet. Előnye az ilyen akkutöltőknek, hogy az akkuk élettartamát 2-5x-re növelik. Ezzel nemcsak pénztárcánkat kímélik, hanem a környezetünket. Így ugyanis kevesebb rossz akkut „termelünk” az évek során! Áldozzunk hát rájuk.

Jó tanácsok

  • NiCd vagy NiMH akkuból - ha nagy energiaigényünk van - tartsunk akár 4-6 db-ot, vagy szettet is. Tároljuk őket feltöltve, és intelligens töltővel dolgozzunk. Ezzel szemben Li-ion vagy Li-polimer akku esetén csak egy pótakkunk legyen, de legyen mindig nálunk egy kicsi, egyszerű töltő. Emellett igényes töltővel is szereljük fel magunkat. Ezáltal egyszerre is tölthetjük akár a két akkut, és a terheletlen állapotban bekövetkező önkisüléstől sem kell félnünk.
  • Az akkumulátor hidegben mindig valamelyik belső zsebünkben legyen. Soha ne tegyük ki az akkut közvetlen napfénynek, mert a túlmelegedés is nagyon árt neki.
  • Az akkukat soha ne merítsük ki teljesen! Ha a gép jelez, hogy az akku mindjárt lemerül, cseréljünk akkut, vagy fejezzük be a fotózást. A teljes lemerüléskor ugyanis káros és visszafordíthatatlan kémiai folyamatok indulhatnak el az akkuban. Ezáltal akkunkat hamar tönkretehetjük. Néhány cég ajánlja ugyan a gyakori teljes kisütést, de ezt csak azért teszi, hogy minél többször vegyünk termékéből, hiszen az gyakran tönkremegy. Ez nemcsak üzletileg etikátlan, de a környezetvédelmet is rombolja!
  • Csak megbízható gyártó termékei közül válasszuk akkumulátorainkat és töltőinket.
  • Ha gyakran utazunk, válasszunk olyan töltőt, amelyik hálózatról és szivargyújtóról is üzemel.
  • Kapható már olyan összecsukható napelem is, mely szivargyújtó hüvelyével képes pótolni az autók hasonló aljazatát. Ez nagy segítség lehet a természetfotósoknak és utazóknak. Persze otthon is használhatjuk, ezzel környezetünket védve még pénzt is spórolhatunk! Vásárlás előtt azonban vessük össze kimenő teljesítményét az akkumulátortöltő energiafelvételével. Mindenképpen legyen az előbbi legalább másfélszerese a töltő igényeinek, hogy borúsabb időben is tölthessük akkuinkat.

Hálózati adapterek

Ha helyhez kötve fotózunk (otthon, műteremben), gyakran segít a hálózati adapter. Elmarad az akkumulátorok cserélgetése, ami főleg állványra szerelt gépnél igen kényelmetlen.

Ha a fényképezőgépet használjuk kártyaolvasóként, azaz őt kötjük a számítógépre a képek másolásához, úgy a hálózati adapter ismét csak elkerülhetetlen. Az akkumulátor hirtelen lemerülése ugyanis gondot okozhat a képtranszferben.

A legtöbb digitális fényképezőgép videokimenete a TV-re is ráköthető. Ilyenkor elektronikus diavetítést is tarthatunk, de használhatjuk gépünket prezentáció bemutatására is. Ez a felhasználás csak akkor kényelmes és örömteli, ha a lemerülő akkuk nem okoznak folyamatosan gondot. Kijelenthetjük tehát: a hálózati adapter ritkán nélkülözhető társa a digitális fényképezőgépnek. Vásároljunk hozzá és lehetőleg favorizáljuk a gyári tartozékot.

Idegen gyártó igényes termékét is használhatjuk, de csak akkor vegyünk ilyet, ha az valóban kielégíti gépünk áramfelvételét, és az eredeti készüléknél jelentősen olcsóbb. Mivel a hálózati táp relatíve egyszerű egység, és hazánkban mind az elektronikai szakemberek, mind a rádióamatőrök kiválóak, a barkácsmegoldás is megfontolandó. Aki szakmájának, hobbijának mestere, bátran elkészítheti a megfelelő egységet maga is.

Túláram védők, zavarszűrők

Sajnos a hálózati tápon keresztül nemcsak a szűrt és stabilizált egyenáram, hanem károkozó rádiófrekvenciás zaj, tüske, túláram és villámcsapás is érkezhet gépünk elektronikájába. A fényképezőgép egyszerű lefagyasztásán kívül ezek a tranziens jelenségek rontják a képminőséget, íráshibát okoznak a memóriakártyán (a kép tehát örökre elveszik), és extrém esetben a gép teljes elektronikáját is tönkretehetik. A drága akkumulátortöltő a szintén drága akkumulátorral együtt „füstöl el”, ha nem védjük őket. Persze a probléma általános: a házimozi, a szórakoztató elektronika és a számítástechnika a védelem fő tárgya kellene legyen. Védekeznünk kell tehát a fenti, károkozó effektusok ellen! Felhívom arra is a figyelmet, hogy ezek a hibák szinte soha nem az áramszolgáltatónál keletkeznek. Egy saját gyártmányú, vagy silány „napkeleti” barkács- vagy háztartási gép pl. 500 V-os túláram-tüskéket kelthet közép-távoli környezetében, a hálózati áramon. A bekapcsolódó mikrosütő, lézernyomtató, mosógép-fűtőszál hirtelen feszültségsülyedést okoz. Nagy erejű túláram-lökést távoli villámcsapás kelt. Kétféle megoldás közül választhatunk:

A kisebb egységek némi zavarszűrést és teljes túláram és villámcsapás-védelmet garantálnak. Külsőre (pl. APC SurgeArrest) egy egyszerű elosztóra hasonlítanak. Főkapcsolójuk van és 4-5 villásdugó aljazatuk. A beléjük csatlakozó készülékeket tehát elsősorban a túláram okozta hibák ellen védik. A legtöbb gyártó a vásárlástól számított 3-5 éven belül díjmentesen cseréli a készüléket, ha annak elektronikája nagyobb túláram hatására, saját elégésével védte meg a csatlakoztatott eszközöket. Ilyen túláram védő telefonvonalra, számítógépes hálózatra, soros-, párhuzamos-, USB- és FireWire portra is kapható. Ezáltal a laptopok és palmtopok tulajdonosai is védekezhetnek a túláram okozta meghibásodások ellen ismeretlen környezetben. De védhetjük ezzel a számítógépünkhöz kötött digigépünket, ugyanis a PC-k ATX tápja arról híres, hogy meghibásodása esetén a 220V-os hálózatot engedi át magán! Vagyis: a digigép is megkapja ezt pl. az USB porton keresztül. Nem árt tehát az óvatosság!

A nagyobb egységek már hálózati stabilizátorok is egyben. Nemcsak a túláram ellen védik készülékeinket, hanem függetlenítik őket az elektromos hálózattól, azaz leválasztótranszformátorként üzemelnek (pl. APC LineR). Ezen felül az elektromos hálózat feszültségingadozásait is kiegyenlítik. Olyankor fontos alkalmazásuk, ha nagy színpontosságú munkákat végzünk. Ilyen lehet a hagyományos színes fotólabor (különösen a nagyítógép szempontjából), de ilyen a szkennerek, színes lézer- és térnyomtatók és retusra használt referenciamonitorok tápellátása. Ugyancsak ide tartoznak a professzionális digitális kamerák: ingadozó feszültség mellet színegyensúly-eltérés mutatkozhat.

Jó tanácsok

  • Nem hipochondria ezen eszközök alkalmazása. Áruk 10-40 ezer Ft között mozog és tízszeres- ötvenszeres árú eszközöket védenek egyszerre. Nyugodtan alhatunk tehát és folyamatosan konzisztens minőségben dolgozhatunk segítségükkel.

A memóriakártya

A memóriakártya

Sajnos a fényképezőgépekhez adott kártyák mérete csak a kezdetekhez elég. Becsüljük tehát meg, hogy mennyit fényképezünk egyszerre egy nyaraláson. Minden képre szánjunk átlagosan 0.5-1 MB-ot, majd ekkora méretű memóriakártyát vásároljunk gépünkhöz. A géphez kapott kártyát pedig „végszükség esetére" vigyük magunkkal. A pontos adatot a fényképezőgépünk szolgáltatja becslésünkhöz: nézzük meg, átlagosan mekkora képeket gyárt. A memóriakártyák ma már nem drágák, így kissé nagyvonalúan is intézhetjük ezt a kérdést. Mindenesetre inkább becsüljük túl, mint alul igényeinket.

A fotózás gyakoriságától függően, alkalmanként nézzük vissza képeinket az LCD kijelzőn. Töröljük ki a rosszul sikerülteket, vagy azokat, melyeket megismételvén szebb képeket sikerült készítenünk. Ezzel a ténykedésünkkel minimum megmásfélszerezhetjük kártyánk tárolókapacitását, ugyanis a tapasztalat szerint minden harmadik fotó a kevésbé sikerült kategóriát képviseli.

A memóriakártyát a fényképezőgépben formázzuk! Így gyakran több fotó fér majd rá, mintha más egységben formáztuk volna. Némelyik kártyaolvasó ugyanis másképp szervezi az adatszerkezetet, mint a fényképezőgép, ami fotózáskor ugyan nem okoz gondot, de nem használja ki takarékosan a kártya kapacitását.

Ugyanúgy segíti a többféle funkció egyidejű használatát a memóriakártya-olvasó. Ezek az USB, IDE vagy FireWire portra csatlakoztatható eszközök nagy kapacitású hajlékonylemez módjára teszik elérhetővé a memóriakártyákat. Ezáltal többféle eszköz között teremthetünk adatforgalmat, illetve adataink mozgatását gyakorlatilag örök élettartamú, környezeti behatásokra szinte érzéketlen hordozó segítségével oldhatjuk meg. A egyes fényképezőgépek USB meghajtószoftverével a digigép kártyaolvasóvá alakul (pl. HP, Sony). Használjuk tehát bátran adathordozásra!

Bár a memóriakártya valóban érzéketlen a külső behatásokra, némi kezelési gondosságot igényel. Lehetőleg ne ejtsük le és kerüljük az erős fizikai kölcsönhatásokat, valamint ne tartsuk hosszabb ideig poros vagy párás körülmények között. Ezek a hatások ugyanis az érintkezősort károsíthatják, mely a memóriakártya legsérülékenyebb része. Hibás érintkezőkkel pedig a kártya működésképtelen. Használaton kívül lehetőleg tartsuk őket saját tokjukban.

Adatátvitel közben minden memóriakártyát alkalmazó eszközön LED, vagy piktogram (az LCD kijelzőn) figyelmeztet arra, ha a kártya adatátviteli műveletet hajt végre. Ilyenkor nem szabad a memóriakártyát eltávolítani az eszközből, ugyanis az nemcsak adatvesztéshez, hanem a kártya meghibásodásához is vezethet! Mindig várjuk meg az adatátvitel végét ugyanúgy, mint ahogyan azt hagyományos hajlékonylemezek meghajtói esetében tesszük.

Földrajz

Földrajz 7.o.

Afrika, Ausztrália, Óceánia - Összefoglalás

Ausztrália, Óceánia

Afrika gazdasági élete

Afrika éghajlata, vízrajza.

Afrika születése és mai felszíne

Afrika helyzete, határai, lakói

Föci 7.o. - 3

Hogyan keletkeztek a hegységek? - Lemeztektonika

A Föld naplójából

Földrajz 8.o.

CsatolmányMéret
kozepeunemeto.doc84 KB

Magyarország tájai:

I. Alföld
- Dunántúli Alföld
- Mezőföld
- Sárköz
- Sárrét
- Drávamelléki-síkság
- Duna-Tisza-köze
- Kiskunság
- Jászság
- Pesti-síkság
- Hevesi-sík
- Borsodi-Mezőség
- Felső-Tisza-vidék
- Bodrogköz
- Tiszahát
- Szatmári-síkság
- Tiszántúl
- Maros-Körös köze
- Körös-vidék
- Nagykunság
- Hortobágy
- Hajdúság
- Nyírség
II. Kisalföld
- Győri-medence
- Szigetköz
- Mosoni-síkság
- Hanság
- Rábaköz
- Marcal-medence
- Komárom-Esztergomi-síkság
III. Nyugati-peremvidék (Alpokalja)
- Kőszegi-hegység
- Soproni-hegység
- Kemeneshát
- Őrség
IV. Dunántúli-domb és –hegyvidék
- Zalai-dombság
- Somogyi-dombság
- Tolnai-Hegyhát
- Baranyai-dombság
- Mecsek
- Villányi-hegység
V. Dunántúli-középhegység
- Keszthelyi-hegység
- Tapolcai-medence
- Bakony
- Balaton-felvidék
- Vértes
- Dunazug-hegység
- Gerecse
- Budai-hegység
- Pilis-hegység
- Visegrádi-hegység
- Velencei-hegység
VI. Északi-középhegység
- Börzsöny
- Cserhát
- Mátra
- Bükk
- Aggteleki-karszt
- Cserehát
- Eperjes-Tokaji-hegyvidék (Zempléni-hegység)

Románia

Szlovákia

A Kárpátok koszorújában

Az Alpok országai - Svájc, Ausztria, Szlovénia

Az Alpok

Közép-Európa és Németország anyag a dolgozathoz

Csehország

Lengyelország

Föci 8.o. - 4

Németország 2 - Ipar.

Föci 8.o. - 3/b

Németország 1 - Természeti viszonyok. Mezőgazdaság.

Föci 8.o. - 3/a

Közép-Európa társadalomföldrajzi vonásai

Közép-Európa természeti képe

Demográfia

1. demográfia
2. születések száma>halálozások száma – természetes szaporulat
születések száma>halálozások száma – természetes fogyás
csecsemőhalandóság: régen: sok gyerek – kevés élte meg a felnőtt kort
3. korfa: öregedő népesség
4. ki – és bevándorlás: emigráció – immigráció
menekültek
vendégmunkások
5. belső vándorlás: ingázás – alvó települések
6. foglalkozási szerkezet: aktív kereső, nyugdíjas, munkanélküli, eltartott
- primer, szekunder, tercier szektorok

Az emberiség történelme során három olyan fontosabb időszak volt, amikor a népesség intenzívebben nőtt:
I. Kr.e. 10000 körül, a neolit forradalom idején, amikor a gyűjtögető-vadászó életmódot felváltotta a mezőgazdasági termelés és ezzel összefüggésben megkezdődött a letelepedés. Az emberek letelepedése javította az életkörülményeket, könnyebben tudtak védekezni az ellenséggel szemben és gondozhatták a mozgásképteleneket, a betegeket.
Az állandó települések kialakulása és a mezőgazdasági termelésből adódó biztonságosabb megélhetés a népesség intenzív növekedését eredményezte.
II. A XVIII. század közepétől az ipari forradalom nyomán javuló életfeltételek, közegészségügyi ellátás, a visszaszoruló gyermekhalandóság, a növekvő várható élettartam Nyugat-Európában a népességszám ugrásszerű emelkedését eredményezte (első demográfiai forradalom).
III. A XX. század második felében az ipari forradalom vívmányai a fejlődő országokban is elterjedtek, így itt is javultak az életkörülmények, a közegészségügyi ellátás, ezáltal a halálozások jelentős mértékben csökkentek, viszont a születések száma továbbra is magas maradt. A II. világháború után a harmadik világbeli gyarmatok függetlenné váltak. Ott is terjedtek az ipari forradalom életkörülményekben megmutatkozó kedvező hatásai, így bekövetkezett a "népességrobbanás".
Mindezek következtében egy addig nem tapasztalt mértékű népességnövekedés zajlott (zajlik) le ezeken a területeken, például Kelet-Ázsiában, Afrikában (második demográfiai forradalom). Ez a világ népességének robbanásszerű növekedését eredményezte, amit népességrobbanásnak nevezünk.

A természetes szaporodás és fogyás arányváltozását figyelve ma a nagyvilágban az alábbi négy szakaszt különböztetjük meg:

1. Az első az, amikor a születési és a halálozási arány is magas, és a népességszám lényegében stagnál. Ma már minden ország lényegében túllépett ezen, legfeljebb néhány amazóniai törzs tartozik ehhez a szakaszhoz.
2. A második szakasz az, amelyben a halálozási arány lecsökken, de a születési arány ugyanolyan magas, mint korábban. A népesség száma rohamosan gyarapszik. A fejlődő országok jó része ebben a szakaszban van.
3. A harmadik szakasz, amelyben a halálozási arány az előzőnél is alacsonyabb, de a születési arány is csökken. A népesség száma még mindig növekszik, de már nem olyan ijesztő mértékben. A fejlődő országok közül most lépnek ebbe a szakaszba, és a félperiféria, ill. a centrum országai közül is több itt tart.
4. A negyedik szakaszban a halálozási arányszám tovább csökken, és a születések száma is lényegesen kisebb. A népességnövekedés megáll, esetleg természetes fogyásról beszélhetünk. Az európai országok nagy része ebben a szakaszban tart, beleértve Magyarországot is, ahol sajnos természetes fogyás van.

Informatika 6.o.

PowerPoint felépítése

Prezentáció vagy bemutató a dokumentumok azon fajtája, amelyeket előadások támogatására készítenek. Tartalmazhatnak szöveget, táblázatokat, diagramokat, grafikákat, animációkat és hangeffektusokat. Megjelenítéséhez multimédiás számítógépre van szükség.
Segítségével megtervezhetsz és előállíthatsz:
o Számítógépes prezentációt (a monitorképét kivetítve)
o Dia prezentációt (vannak speciális dianyomtatók)
o Fólia prezentációt (amelyeket írásvetítő segítségével lehet megjeleníteni)
- Vége-

Képek beillesztése és formázása
Kép beszúrása
Beszúrás menü
Kép
ClipArt vagy Fájl

Kép formázása
Kép kijelölése
Formátum menü
Kép
Színek, vonalak – méret – pozíció – szöveg – kép

Szöveg formázása
Körbefuttatás stílusa
Négyzetes, szoros, keresztül, nincs, fent és lent
Körbefutás oldala
Mindkettő, bal, jobb, szélesebb
Távolság a szövegtől
Fent, lent, balra, jobbra

Informatika 8.o.

Szoftverek típusai

A programok a gép és az ember közötti "távolság" alapján csoportosíthatóak:
rendszerszoftver - olyan programcsomagok, melyek a számítógéprendszer hardvererőforrá-saihoz való hozzáférést, a számítógép szoftveres karbantartását, monitorozását valamint új szoftverek fejlesztését teszik lehetővé .
operációs rendszer - az a programcsomag, mely vezérli a központi számolóegység működését, vezérli az alap INPUT/OUTPUT műveleteket és biztosítja a számítógép erőforrásaihoz való hozzáférést a felhasználó számára egy alap felhasználói felületen keresztül.
felhasználói szoftver - a felhasználók általános illetve speciális adatfeldolgozási, kommuni-kációs stb. igényeit kielégítő programcsomagok

Az operációs rendszer alapfeladatai:
• a gépi erőforrások kezelése;
• a programok működtetése;
• a feldolgozás ütemezése;
• az adatok kezelése és átvitele;
• párbeszédes kapcsolattartás a gép kezelőjével;
• a programok, adatok biztonságos tárolása;
• működési zavarok jelzése, kezelése.

Általános célú operációs rendszerek:
• Egy felhasználós (monouser)
1. Egyfeladatos: Az első operációs rendszerek voltak ilyenek. Egyszerre csak egy program fut a gépen.(DOS)
2. Többfeladatos: Egy felhasználó több feladatának időben párhuzamos végrehajtására ké-pes.(Windows)
• Több felhasználós
1. Egyfeladatos: Az operációs rendszer egymástól független munkák végrehajtási igényét fogadja. Ezekből, olyan parancskötegek (batch) hozhatók létre, amelyek egymást köve-tően hajtandók végre. A kötegelt rendszer tartozéka a munkavezérlő nyelv (jobb controll language)
2. Több feladatos: A program alapelve, hogy a központi egységet valamilyen ütemezési stratégia szerint ciklikusan rendeli hozzá a tárban elhelyezett programokhoz kihasználva a kényszerű várakozási időt. Több felhasználó feladatát is képes látszólag egyidejűen el-végezni. A védelmi feladatok itt nagyon fontosak és sokrétűek.
Speciális operációs rendszerek
• Hálózatos: A hálózatos operációs rendszerek feladata a hálózati igények kiszolgálása, a feladatok megosztása több gép között.(nowell netware)
• Valós idejű: Ezeket a rendszereket főként a folyamatvezérlésekre fejlesztették ki. A gépbe az adatok érzékelőkön keresztül érkeznek. Az operációs rendszer feladata a jelek elemzése és az elemzéstől függő vezérlő mechanizmus aktiválása.

Alkalmazói szoftverek
• szövegszerkesztés, -feldolgozás, kiadványkészítés;
• adatbázis-kezelés, döntés-előkészítés;
• táblázatkezelés, információ grafikus megjelenítése;
• számítógéppel támogatott tervezés, gyártás, raktározás stb.;
• számítógéppel támogatott oktatás és szimuláció;
• szórakoztatás, játék;
• hasznosságok, szerszámok (utility, tools): az operációs rendszer hiányosságainak pótlása, használatának kényelmesebbé tétele.