Művészeti fesztivál

2009. április 27. 14 óra: - ez az időpont szerepelt a KIN Művészeti délutánjára szóló meghívón.

„Ugyan mi lesz itt megint?” – röppent fel a kérdés az egyik, gyermekét kísérő anyuka szájából, belépve a kiállítási teremmé formált Tornatermünkbe. Kérdésére azon nyomban érkezett is a válasz egy kis szemfüles ötödikesünktől: „Betti zongorázik, Tibike mesél, Martin az agyagszobrait állította ki, én pedig énekelek”. Nos, a kislány tényleg jól összefoglalta a rendezvény lényegét: ugyanis irodalomra, zenére és képzőművészetre utalt. (Az iskolai pedagógiai programba persze mindez a fentinél sokkal ”tudományosabban”: komplex művészeti nevelés címszóval került be.)

A Művészeti délután nem teljesen új formaként került az Iskolai Napok programjába. Elődje a már sok éves hagyománnyal bíró vers- és mesemondó verseny. Ezt újítottuk meg úgy, hogy verseny helyett olyan előadói délutánt terveztünk, amelyen az irodalom mellett a többi művészeti ág képviselői is szerepelhettek. Ebben a délutáni programban tehát egyaránt bemutatkozhattak, kipróbálhatták magukat mind az irodalomban, mind a zenében, illetve a képzőművészetekben tehetséges, vállalkozó szellemű tanulóink. Olyan fórumot kívánt biztosítani ez a rendezvény, ahol egyidejűleg gyönyörködhetnek a jelenlévők a gyermekeink alkotásaiból rendezett kiállítási tárgyakban: kézimunkákban, agyagszobrocskákban, rajzokban, fotókban, miközben szintén gyermekeink közreműködésével kedves mesék, versek, klasszikus és modern zeneművek szólalnak meg.

Beváltotta-e a rendezvény a hozzá fűzött reményeket? Akár a résztvevők (előadók és kiállítók), akár az érdeklődő közönség számát tekintjük: nincs okunk panaszra. A külön erre az alkalomra szerkesztett iskolai emléklapok száma (no és a „jutalom” rétes és üdítő!) mutatta a legpontosabban, hogy átlagosan minden második tanulónk szerepelt ezen a délutánon. Bebizonyosodott, hogy nem csupán a helyezésekért „hajtanak” a növendékeink! (Megjegyzendő: a tárlat anyagának tekintélyes része már zsűrizett, ill. dobogós helyezést elért alkotás volt.) Külön öröm számunkra, hogy jó hangulatban, a tapasztalatokat megvitatva indult haza mindenki; mindenfajta irigység vagy megbántottság nélkül (amelyek a klasszikus versenyek elkerülhetetlen velejárói).

Itt mondok köszönetet rendező kollégáim és a magam nevében is az igen kulturált közönségünknek: támogatásukért, érdeklődésükért.

A rendezvény elmúltával természetesen nem dőlhetünk kényelmesen hátra: a művészeti nevelés ezzel nem ért véget. Újabbnál újabb nemes feladatra készülünk, ösztönözzük tanítványainkat, miközben örömmel üdvözöljük az időközben született, elismerésre méltó eredményeket és helyezéseket. (A név szerinti felsorolás a Versenyeredmények, kitüntetések hivatkozás alatt olvasható.)

Csernák Jánosné